Nők, akik férfiakat megszégyenítő módon barkácsolnak: interjú Csorba Szvetlána Katalinnal

Megjelenésével és fellendülésével új iparág kezdett kialakulni, amely magában foglalja a régi bútorok eladását, újrahasznosítását, azok újbóli eladását, sőt, a folyamatról tartott workshopokat és rendezvényeket is. Az új iparág kialakulása a szülés után munkába visszaálló anyukák számára is új lehetőségeket kínálhat. A DIY hatására ezen felül bizonyos szinten a nemi szerepek felcserélődése is megfigyelhető, hiszen a nők kezdik átvenni a hatalmat a barkácsolásban, az otthoni, eddig férfi feladatként sztereotipizált feladatokban. Ezt a folyamatot a szakáruházak is felismerték, melyre reagálva piacra dobtak olyan barkács-eszközöket, melyek színben/kialakításban/súlyban kifejezetten nőknek készültek.

Csorba Szvetlána Katalinnal beszélgettünk, aki az Alkotó Energia pályázat különdíjasa!

Mikor kezdtél barkácsolással foglalkozni?
Már gyerekkoromban barkácsoltam és festegettem, de felnőttként az élet másfelé sodort. Három évvel ezelőtt megszűnt a munkahelyem és arra gondoltam, miért ne csinálhatnám azt, amit a legjobban szeretek. Elmentem néhány tanfolyamra, hogy a fortélyokat kitanuljam és azóta az életem része lett a bútor átalakítás és bútorfestés.

Mit jelent számodra a DIY és a kézimunka?
Csodálatos dolog, amikor valami az ember keze alatt megszületik, átváltozik. Az alkotás közben kikapcsolódom, feltöltődöm. Jó érzéssel tölt el az is, ha egy régi, kidobásra szánt bútort újraélesztek.

Mit gondolsz, miért gondolják legtöbben, hogy ez még mindig egy férfi műfaj?
Sokan gondolják, hogy ez még mindig egy férfi műfaj, mert a hagyományos sztereotípiák szerint a nők kötögetnek és varrnak, a férfiak barkácsolnak. Valószínű azért is, mert a barkácsolás fizikailag is nehéz lehet és a régi sablon szerint a férfi az erős, a nő a gyenge. Ebből a kliséből lassan kifelé tartunk és most már a férfi mesteremberek is elismerik a női alkotókat.

Milyen nehézségek vannak nőként egy ilyen területen?
Én személy szerint nem tapasztaltam nehézségeket ezen a területen, sőt inkább elismerést, hogy nőként bútorokkal foglalkozom.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi alkotásaid közül?

A legbüszkébb a Frida Kahlo - tukán madaras szekrénypárra vagyok, amellyel a az Alkotó Energia pályázat különdíját is nyertem. Ezen a szekrényen érvényesül leginkább a saját stílusom. a színek használata és a portré megjelenítése egy bútoron mint festmény. Külön öröm számomra, hogy én utánam sokan kezdtek el hasonló stílusban dolgozni, hiszen a legnagyobb elismerés, ha a munkáddal más alkotókat is inspirálsz.

Mit gondolsz, miért érdemes belevágni és megvalósítani saját kezűleg az elképzeléseinket?

Talán azért érdemes belevágni saját kezűleg az elképzelésinkbe, mert a megvalósítás útja a próbálkozások, csalódások, felfedezések és sikerélmények melyek az alkotás folyamatában benne vannak, többet adnak, mint csak gyönyörködni egy elkészült szép tárgyban. Az még plusz öröm, hogy az általad készült tárgy másoknak is örömet okoz.

Milyen extrém ötleteid vannak, melyeket már megvalósítottál, vagy esetleg tervezel megvalósítani a jövőben?

Jelenleg egy Dél-Amerikai stílusú boltot vezetek, ahol ötvöződik az indián kultúra és az európai retró dizájn, ami a bútoraimra is jellemző. Ezen kívül konkrétan egy olyan bútoron dolgozom, ahol Frida Kahlohoz hasonló művésznőt Amrita Sérgilt kézi festéssel festem meg. Számomra mindkét nő a szabadság és kitartás szimbóluma, akik mertek nőként alkotni egy olyan világban, ahol a művészi elismerést nőként nehezen lehetett kivívni.