Az időtlenség lenyomatai: Ország Lili életmű-kiállítása a Kiscelli Múzeumban
Izgalmas életmű-kiállításra vállalkozott a Kiscelli Múzeum-Fővárosi Képtár Árvai Mária kurátor vezetésével: a titokzatos és érzékeny festő, Ország Lili mintegy ötven festményét és hetven grafikai lapját helyezték el a múzeumhoz tartozó templomtérben, amelyek, egy-két kivételtől eltekintve, a képtár saját gyűjteményéből valók. Árvai a kiállítással megegyező címen, és annak apropóján monográfiai kötetet is jegyez, amely a 2019-ben írt doktori dolgozatának és az ahhoz kapcsolódó tízéves kutatómunkának a gyümölcse. A tárlat 2025. április 6-ig, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között látogatható.
Ezeket láttad már?
A Kiscelli Múzeum izgalmas térrel és gazdag gyűjteménnyel ad keretet a kiállításnak, amely új megvilágításba helyezi Ország Lili művészetét. A templomtér romos, mégis magasztos miliője kiválóan tükrözi az alkotó profán és szakrális motívumait, miközben a művek segítségével bepillantást nyerhetünk a történelem, emlékezet és belső látomások világába.
Ország Lili és a Kiscelli Múzeum kapcsolata
A művész a főiskola befejezésétől haláláig puritán körülmények közt élt kis garzonlakásában, látjuk ezt a kiállított szobabelső-installációból, ugyanakkor utazás terén nem ismert határokat, és e szenvedélyéhez diplomaták társaságát kereste. Különösen Olaszországba vágyott, mert gyerekkorában nagyanyjával sok nyarat töltöttek Velencében.
Olasz földön járva elbűvölték a modern építészettel keveredő ókori romok: a pusztulás és újjáépülés ciklikusságát figyelte meg bennük, s mindezt, a látomásaival egybegyúrva vitte vászonra. A kurátortól azt is megtudjuk, hogy a festőt izgatta a nyomtatott áramkörök mértani kinézete, ezért előszeretettel festett áramkörökből kiinduló látomásszerű alakzatokat is. Prágában járva pedig a zsidó temetők sírkövei hatottak rá olyan elementáris erővel, hogy központi motívummá tette a stilizált héber feliratokat.
Ország Lili azon festőművészek közé tartozik, akit halála után ismertek el igazán – bár a Kiscelliben dolgozó muzeológus elődök 1976-ban – tehát még a festő életében – négy festményét is megvásárolták. Országnak életében is volt kapcsolata a múzeummal, mégpedig Fehér Szobor című képe okán, melynek megfestéséhez az épület udvarán, a töredékek között bolyongva kapott ihletet.
Számára a „szobortemetőben” látott furcsa pózokban heverő torzók emberibbnek hatottak, mint az élők. Pompeiiben tett látogatásától inspirálódva, 1973 és 1978 között készítette összegző fő művét, a Labirintus-sorozatot, amelyben az addigi festői eszközeivel és motívumainak felhasználásával a történelem és a művészet időtlenségét ragadja meg, az ókori mitológiából kiindulva. Ezt az időtlenséget csak még jobban kiemeli a kiállítótér romos templombelsője, amely egyúttal jól érzékelteti a festő művészetében is rendre megképződő profán és szakrális elegyet.
Az időtlenség és emlékezet központi motívumai
Ország másik fontos témája a Holokauszt és azzal együtt a történelmi emlékezet, amelyről életében – vagyis a Rákosi- és Kádár-korszakban – nem lehetett nyíltan beszélni. A rendszer kikerülésére adott kiváló alkalmat bábszínházas munkája (díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott az Állami Bábszínházban), mivel a bábokon keresztül viszonylag szabadon artikulálhatta gondolatait.
Hősünk a látványfestészet után a szürrealizmus felé fordult, és bár képein egyre jobban elrugaszkodik a valóságtól, a töredékek, az enyészetté váló tárgyak, romos városok továbbra is megjelennek nála. A kurátor egy érdekes festészeti technikába is beavat a De Profundis című kép kapcsán: a nem e világiság jelenik meg a felfelé áramlás ábrázolásában, amely úgy keletkezik, hogy jelek sorolódnak, növekednek, így fejezve ki a felfelé való mozgást. Az egyik oldalon visszamarad a festék, míg a másik oldalon megül, és mindez olyan hatást kelt, mintha árnyék keletkezne. A pici jelek eltávolodnak a háttértől, közben anyagszerűnek is mutatkoznak. A felfelé szállás ellentmond a gravitációnak, és ettől az egész mű sodró erejű.
A Kiscelli Múzeumban megrendezett kiállításon betekintést kapunk az egész életműbe, korszakokra bontva: a papírkollázsok, a bábszínházas eszközök, a monumentális Labirintus-sorozat, az önarckép és számos retro berendezési tárgy között bolyongva kerülhetünk közel a festőzseni nehezen megfogható képi világához.
A BOLYONGÁSOK – Ország Lili Kiscellben című tárlat illeszkedik a Fővárosi Képtár gyűjteményéből kiinduló, azt feldolgozó kiállítások sorába. Vállaltan a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár sajátos nézőpontjából tekint az életműre: egy-két kivételt leszámítva az itteni gyűjteményben található Ország Lili-műveket mutat be, mintegy 50 festményt és 70 grafikai lapot. A kiállítás célja új tudományos eredmények közvetítése. A tárlat alkalmából megjelenő monográfia alapja a kurátor 2019-ben írt doktori dolgozata és az ahhoz kapcsolódó tíz éves kutatómunka.
Összetett viszonyulás a múlthoz: ez Ország Lili művészetének központi témája. Életművében különös hangsúly került a történelem és az emlékezés kapcsolatára. A Fővárosi Képtár gazdag anyaga is megengedi az emlékezés témájára felfűzött vizsgálódást, emellett a kiállítás tárgyalja a hatalom és művészet komplex viszonyát, a Rákosi- majd a Kádár-korszak szürreális zártságát, a művészi tájékozódás nehézségeit, az információéhség kikényszerítette alkukat.
Ország Lili szinte egész életműve abban az apró garzonlakásban született, ahol a főiskola befejezésétől egészen 1978 elejéig lakott. Rendkívül szűk élettere éles ellentétben állt gondolatainak szabadságával, tágas és gazdag belső világával, szellemi terével, amelyben művei révén bolyonghatunk.
BOLYONGÁSOK – Ország Lili Kiscellben 2024. november 16. - 2025. április 6. Kurátor: Árvai Mária
