Papp Szabi: „Aggódunk a csemetéink jövőjéért, hogy vajon milyen világban lesznek felnőttek”
A Pilvaker-család tagjai idén nosztalgiával ünneplik március 15-ét, online minisorozattal készülnek A szavakon túl címmel – felidézve A szavak forradalmának nagy pillanatait –, a nemzeti ünnep reggelén pedig Balázsékkal a Rádió1-en jelentkeznek. Papp Szabit az utóbbi egy évről kérdeztük.
Ezeket láttad már?
Papp Szabi és a Red Bull Pilvaker előadóművészei alig néhány nappal a tavalyi előadás előtt szembesültek vele, hogy a koronavírus lehetetlenné teszi az esemény megtartását. Akkor már egy két-három hónapos próbaidőszakon voltak túl. „Egy igazi sokk volt, nagy sírással, amikor megtudtuk, hogy elmarad a Pilvaker. Szürreális élmény, katasztrófahelyzetnek fogtam fel, mintha egy terrorcselekmény közepére kerültünk volna. Ez mentálisan a magunkfajta embereket nagyon megviselte” – mesélte Papp Szabi a tavaly márciusi események kapcsán.
„Nem mondtam, hogy a nagy "zaj” utáni szünet nem tett jót, huszonpár évnyi csörömpölés, pörgés után be kellett húzni a kéziféket. Ilyen szempontból nekem jól jött az utóbbi időszak. De közben meg elvonási tüneteim vannak: legyünk együtt, csináljuk, ne feledjük el, hogy kik vagyunk! Értem ezalatt a Pilvaker-közösséget, vagy mindenkinek a maga formációját, zenésztársait. Próbálok előnyt kovácsolni a hátrányból, sokat foglalkozom a családommal, magammal, van időm olvasni, amire eddig nem nagyon volt lehetőségem időben. Persze hiányzik a színpad, hogy emberek előtt álljunk, és elmondjuk, hogy mi van velünk. Nyilván nem a Covidról írunk dalszövegeket, bár biztosan lesz ilyen zenekar is” – tette hozzá nevetve Szabi, hozzátéve, hogy az egészben az a legrosszabb, hogy kiszámíthatatlan a mostani helyzet.
A Supernem frontembere most a családjával tölti a legtöbb időt. „Van két csemete, és mind a kettő várja az információkat, az impulzusokat, főleg, hogy derül az idő, és lehet menni játszótérre. Sokat vagyunk együtt, olvasunk, rajzolunk, olyan videós tartalmakat nézünk, amiből lehet tanulni. Őket szerencsére nem viselte meg ez a helyzet, ehhez az is kell, hogy rajtunk is lássák, hogy nem vagyunk megreccsenve. Viszont a jövőjükért aggódunk, hogy vajon milyen világban lesznek felnőttek. Mi egy szabad világban nőttünk fel, boldogságban éltük eddig az életünket, reméljük, ez a következő generációnak is sikerülni fog!”
Szöveg: Molnár Karesz
