Steiner Kristóf új könyvét receptre írnánk fel, a legfinomabb ételek mellé komplett életfilozófiát kapunk
Főzz magabiztosan, ösztönből és örömmel! Erre invitál Steiner Kristóf és Nimrod Dagan új könyve, mely nem csupán recepteket kínál, hanem egy egész életfilozófiát: a szabadságot, a kreativitást és az önazonosságot a konyhában és azon túl. Exkluzív interjúnkban Steiner Kristóf elárul néhány fontos gondolatot, kulisszatitkot.
Ezeket láttad már?
Kristóf szerint a jó étel ma már nemcsak ízekről szól. Fontos, hogy figyelünk a környezetünkre, élvezzük a folyamatot, miközben engedjük, hogy a főzés valódi önismereti utazássá váljon. Steiner Kristóf és Nimrod Dagan Így is ehetünk – 55 végtelenül variálható vegán alaprecept című könyvében minden recept a te saját ízlésed szerint variálható, és minden lapja azt üzeni, hogy a konyhában valódi szabadság vár rád.
Régóta benne vagy a gasztronómia forgatagában. Mit jelent számodra a jó étel fogalma, és hogyan alakult ez az évek során?
Régebben úgy gondoltam, hogy a jó étel elsősorban ízletes kell, hogy legyen. Ma már sokkal összetettebbnek látom: számít, mennyire egészséges a környezetünknek, mennyire átgondolt az elkészítés folyamata. Korábban főleg arra figyeltem, hogy megfelelő legyen a fogás fűszerezése és elkészítése.
Az évek során azonban egyre inkább abba az irányba mozdultam – ami a korábbi szakácskönyvekben is felbukkant, de most a legújabb kötetben teljesedik ki –, hogy mindenki a saját életére, ízlésére, életterére, a lakóhelyére, a szezonra és arra, amit szeret, igazítsa az ételkészítést. Így lesz az étel valóban jó: nemcsak valakinek az ízlése szerint, hanem mindenkinek megfelelően.
Steiner Kristóf kerekesszékes kihívása lelkileg is próbára tette
Az új könyved több mint szakácskönyv – inkább életfilozófia a szabadságról és önazonosságról. Hogyan kapcsolódik ez a gasztronómiához?
Bár szakácskönyvnek nevezzük, hiszen az ételek elkészítésén keresztül vezeti az olvasót, valójában az intuíció, önazonosság, magabiztosság, kreativitás és életigenlés fejlesztéséről szól. A könyv több fejezete nem kifejezetten gasztronómiai témájú. Az egyik beszélgetés Nimiről és rólam, a közös életünkről, hitünkről és prioritásainkról szól, majd egyszer csak innen érkezünk meg a gasztronómiához.
A könyv elkészítésekor nemcsak a belbecsre figyeltünk, hanem a struktúrára is: minden étel két oldalon szerepel, az egyik oldalon az elkészítés, a másikon az ételfotó. Minden ételhez társítottunk egy természet-, vagy lifestyle fotót, hogy azoknak is kedvezzünk, akik ezt a fajta vizuális művészetet szeretik.
A fotókat Czabán Máté készítette, akivel már az első szakácskönyvnél is együtt dolgoztunk. A zárófejezet a fenntartható emberi kapcsolatokról, közösségi viszonyokról szól, tippeket ad a fenntartható háztartásra, szemétkezelésre, foglalkozik fermentálással, élő kultúrákkal és kommunikációval is. Így a könyv rendkívül komplex, ugyanakkor kísérleti jellegű.
Sok olvasót meglep majd, hogy nincs benne hagyományos alapanyaglista. Miért döntöttetek így?
Az volt a célunk, hogy az olvasó még a könyv olvasása előtt rájöjjön: elég, ha megnézi, mi van otthon a hűtőben vagy a kamrában, és ha kell, vásárol hozzá egy-két dolgot. Másrészt az ízélmény nem mindenki számára jelenti ugyanazt: egyeseknek több kell, másoknak kevesebb például a fűszerekből. Nem vagyunk egyformák, és ez így van rendjén.
Steiner Kristóf: Forgalmi dugó van az agyamban
Szakmai tapasztalataid alapján hogyan látod a szabadságot a főzésben és az életben?
Sok ember vágyik arra, hogy szabadabban éljen, de sokszor még a főzés során sem veszik észre, hogy saját kezükben van a döntés, hogy megengedik-e maguknak a szabadságot. Sok év tapasztalat áll mögöttem: éttermekkel, szállodákkal dolgoztunk, recepteket készítettünk reggeli menükhöz, konzultációkat adtunk, és így tovább. Ma már úgy látom, hogy egy recept nem attól lesz jó, hogy pontosan követjük az arányokat.
Például a só sósabb vagy enyhébb lehet, a fokhagyma mennyisége is változhat. Gyakran nem vesszük észre, hogy saját kezünkben van a döntés, még az alapvető főzési dolgokban is. Ez a gondolatmenet nemcsak a gasztronómiára vonatkozik, az élet más területein is érvényes.
Fördős Zé: „Szeretnék nem közszereplő szintjén, hanem átlagos emberként magánéletet élni”
A könyv lényege is pontosan erről szól, a gasztronómiában minden helyettesíthető, merjünk új dolgokat felfedezni. Ha egy recept kókuszkrémet ír, az olvasó készíthet hasonló, krémes szószt zabpehelyből, napraforgómagból, főtt rizsből, és ízesítheti sóval, borssal, ecettel vagy akár fehérborral is. A cél, hogy az emberek merjenek játszani, kipróbálni új dolgokat, és megtalálják, mi működik számukra.
A gasztronómia önismereti utazás is. Hol tartasz most a tanulásban?
Valóban, a gasztronómia mindig tanít valamit magunkról. Arra emlékeztet, hogy szerénynek kell maradni: mindegy, mennyit tudunk, mindig csak a teljes út egy töredékét jártuk be. Ugyanakkor el kell azt is ismerni, ha már nagy utat tettünk meg. Hiába van annyi év mögöttem, minden nap tanulok valami újat.
Rainer-Micsinyei Nóra: „A humor nélkülözhetetlen, mert minden helyzetben segít”
Az első szakácskönyvem több mint tíz éve jelent meg, azóta rengeteget tanultam a tapasztalatokból és a gasztro elvonulásokból, amelyeket évről évre szervezünk: heti tíz csoporttal, minden nap négy fogást készítve. Folyamatos tanulást igényel, hogy mindez beleférjen a rendelkezésre álló időbe, közben finom, és szép is legyen, amit készítek.
Még rengeteg mindent kell elsajátítanom, szeretném elmélyíteni a freestyle főzést és a specifikus alapokat, nagy vágyam például gluténmentes Napoletana pizzát vagy levegős croissant-t készíteni. Ez hónapokat vesz majd igénybe, de ez mégsem stresszel, hanem inkább izgatottsággal tölt el.
Illés Gabriella új sorozatot indít: őszintén mesélnek neki a sztárok a mélységeikről és magasságaikról
Hogyan találsz új kihívást ennyi év után ugyanabban a szakmában?
Ez egy kimeríthetetlen terület, mindig van valami új felfedeznivaló. A tudás számomra soha nem ér véget. Hasonló az íráshoz: hiába írok éveken át cikkeket és könyveket, ha visszanézem korábbi munkáimat, látom, hogy körülményesebben fogalmaztam vagy kevésbé értettem magam.
A kihívás számomra az, hogy ne ítéljem el a múltbeli énemet, hanem értékeljem, amit megtanultam, és lássam, mennyi fejlődési lehetőség van konyhában, vagy az élet bármely területén.
Van olyan gasztronómiai személy vagy könyv, akire felnézel?
Stahl Judit volt az első személy az életemben, aki komoly hatással volt rám, és megismertette velem a perszonalizált szakácskönyv és gasztronómia fogalmát. Teljesen magával ragadott, amikor elindult a Stahl konyhája tévéműsor, és megjelent az Enni jó könyve. Minden könyvét megvettem, ezek a mai napig megvannak; minden oldalon olajfoltok és fűszerfoltok jelzik a használatukat.
Zséda új életet kezd, régi nagy álmát váltja valóra
Később külföldön megismertem Nigella Lawson munkásságát is, különösen a karácsonyi különkiadásai lettek a nagy kedvenceim. Mautner Zsófi is nagy hatással volt rám; mindig úgy gondolok rá, mint egy mentorra. Emlékszem, egyszer Tel-Avivban találkoztunk a Jeruzsálemi Könyvfesztiválon, végig kóstolta az ételeimet, akkor azt mondta, ez volt élete egyik legjobb élménye.
Azt is mondta akkor, mekkora hülyeség, hogy még nem készítettem szakácskönyvet. Akkoriban post-it cédulákra írtam fel az ételek neveit, a biciklimen szállítottam ki háromfogásos ebédmenüket, és mindig a cetlik alapján raktam össze az előételt, főételt és a desszertet. Ő látta ezt, és arra ösztönzött, hogy könyvet írjak.
Borbás Marcsi: Törekszem az egészséges életmódra, de nem fogok belebolondulni
Nagyon sokan vannak, akiket követek, és rendszeresen lájkolom a magyarországi tartalomkészítők munkáit is az Instagramon és a Tiktokon. Sajnos sokszor látom, hogy hasonló tevékenységet végzők riválisként tekintenek egymásra, különösen a vegán gasztronómiában.
Én viszont partnerként próbálok gondolkodni: minden posztjuk megjelenik nálam, mindet értékelem, és gyakran kommentelek is, hogy fenntartsam a közösségi aktivitást. Ez nagyon fontos, mert építi a közösséget és fejleszti a kreativitást, másrészt közösen szolgáljuk ugyanazt a célt: kevesebben fogyasszanak állati eredetű alapanyagokat.
Kovács Gyopár és Kovács Harmat: „Még dolgozunk azon, hogy ne jöjjünk zavarba a dicsérettől”
Szerinted hogyan lehet megszeretni a főzést, és hogyan teheti mindezt élménnyé a könyvetek az olvasók számára?
A legjobb példa erre a párom, Nimi. Ő korábban nem gondolta, hogy élvezni fogja a konyhai tevékenységet. Akkoriban a főzés számára annyit jelentett, hogy félbevágott egy avokádót, vagy apróra vágott jégsalátát citrommal, és ez volt az ebédje. Mostanra azonban bármikor rábízhatok egy teljes menüt, és az egészen elképesztő lesz.
Ennek az az oka, hogy felfedezte a főzésben rejlő kreativitást és játékosságot. Sokan azért riadnak vissza, mert az ételkészítés sokszor matematikai feladatnak tűnik. Ráadásul a főzős versenyműsorok is hozzájárultak ahhoz, hogy stresszes élményként jelenjen meg, miközben nem szabadna, hogy erről szóljon.
