Te sem érted, miért őrült meg mindenki Taylor Swift és Travis Kelce eljegyzésétől? Ez a pszichológiai magyarázata

Idestova tíz-tizenkét éve hallgatom Taylor Swift dalait (kivéve a country albumait), naprakésznek mondhatom magam az élete és karrierje történéseivel, de nem tartom magam igazi Swiftie-nek (egyáltalán, ki osztogatja ezeket a címeket?), inkább az oldalvonalról figyelem az eseményeket. Azonban ciki, nem ciki, amikor megláttam az eljegyzésükről készült fotókat, úgy örültem, mintha legalábbis egy kedves ismerősöm boldogságát látnám viszont az Instagram feedemben és ezzel nem voltam egyedül.

Az eljegyzés hírével kapcsolatban tényleg használhatjuk a “felrobbantotta az internetet” kifejezést, hiszen a magyar idő szerint kedd este megjelent Instagram-posztot azóta harmincmilliónál is többen lájkolták, Swift és Kelce bejelentéséről pedig nemcsak számtalan újságcikk, hanem rengeteg rajongói videó és bejegyzés született. A videókban nagyrészt az látszik, mennyire boldoggá tette készítőiket a hír, eközben a világ másik fele értetlenül szemléli, mégis miért akkora dolog egy popsztár és egy sportoló szerelmének újabb állomása?

Egy kis Taylor Swift-háttérsztori

Taylor Swift 17 éves volt, amikor kiadta debütáló albumát, számainak meghatározó témája a saját élete, főként annak is a szerelmi aspektusa. Legalább húsz éve ír dalokat, amelyekben először a tinikori kapcsolatokról énekelt, ahogy pedig teltek az évek, úgy jöttek elő a huszonéveseket érintő szívbajok, a viszonzatlan szerelmek, csalódások, a játszmázás, a majdnem-de-mégsem kapcsolatok, a nagy Ő-nek hitt szélhámosok, a két lábon járó red flagek, és még sorolhatnánk.

Oké, de hát Ozzy Osbourne, a The Beatles, Céline Dion, Bryan Adams és a Backstreet Boys is megénekelte már számtalan módon a szerelmet, akkor miért nem őrültünk meg ugyanilyen mértékben az ő magánéletükben történtekért? Mi okozza, hogy milliók involválódnak – most épp – egy teljesen idegen nő személyes életébe, és őszinte örömöt vált ki belőlük egy eljegyzés, amihez soha semmi közük nem volt és nem is lesz?

A celebek egyre politikusabbá válnak, a politika pedig celebesedik - de mégis hová vezet mindez?

Szeretem, pedig nem is ismerem

A magyarázatot az úgynevezett paraszociális kapcsolatok jelensége adhatja meg, melyek olyan „egyoldalú kapcsolatok, ahol az egyik fél érzelmi energiát, érdeklődést és időt fordít a másikra, míg a másik fél (a médiaszereplő) tudatában sincs előbbi létezésének”, írja a Find A Psychologist. Bár úgy tűnhet, hogy csak Swift iránt őrülnek meg ennyire az emberek, ez nem igaz. Az emberek már évek óta alakítanak ki „kapcsolatokat” hírességekkel a közösségi médián és a saját fantáziájukon keresztül.

Volt idő, amikor maga Hailey Bieber – akkor még Hailey Baldwin – más rajongókkal együtt tweetelt Justin Bieberről (merthogy a modell egykor “mezei” rajongója volt jelenlegi férjének), sőt, szállodák előtt várakoztak rá. De persze jóval a Bieber Fever előtt is létezett a világsztárok iránti rajongás, a paraszociális kapcsolat bármilyen hírességgel, szervezettel (például focicsapattal), de akár kitalált személlyel összefüggésben létrejöhet.

Kulcsfontosságú részét képezi a tény, hogy hiányzik belőle az elutasítás veszélye, ami egy valóságos kapcsolatban mindig ott van, legyen szó barátságról vagy szerelemről. „A paraszociális kapcsolatok úgy tágítják a társas köreinket, hogy közben kizárják az elutasítás veszélyét. Lehetővé teszik, hogy olyan embereket válasszunk példaképnek, és velük azonosuljunk, akik ösztönösen kiváltják belőlünk az empátiát. Egyesek számára a kapcsolat egyoldalúsága megkönnyebbülést jelent a való életbeli, feszültségekkel teli kapcsolataikhoz képest.

A médiában kialakított paraszociális kapcsolatok szándékosan hasonlítanak a személyes találkozásokra. Idővel számtalan közös élményünk lesz Justin Bieberrel vagy Jay-Z-vel, bensőséges, baráti viszonyt alakítunk ki a „médiaszeméllyel”, és úgy érezzük, hogy ismer és megért minket.” Az internetnek köszönhetően az ilyen rajongók a nap huszonnégy órájában „hozzáférnek” rajongásuk tárgyához, a közösségi média pedig lehetőséget nyújt arra is, hogy interakcióba lépjenek velük lájkok vagy épp róluk készített videók formájában, mélyítve ezzel az egyoldalú kapcsolódást. Ezt egyébként maguk a hírességek is kihasználják, emberközelibbnek tűnhetnek, ami végső soron kattintásokat, megtekintéseket és jegyeladásokat is generálhat.

Ő megért engem!

Visszatérve Taylor Swiftre: a szavakkal mesterien bánó énekesnő felé azért irányulhat százezrek paraszociális kötődése, mert narratíváját úgy építi a mai napig, hogy bár nem a legjobb barátunk, de akár úgy is érezhetjük, hogy az - vagy legalábbis valaki, akivel egyszerre nőttünk fel és hasonló dolgokon ment keresztül, mint mi. Nemcsak egy-egy szerelmes számnak köszönhető ez, hanem az egész diszkográfiának, a jelképeknek és a módnak, ahogy rajongóival kommunikál. Nem olyan dívaként van jelen a színpadon, mint például Beyoncé vagy Adele, hanem közvetlenséget sugároz, így könnyű kapcsolódni hozzá. Persze nem szabad elfelejteni, hogy mi nem lettünk dollármilliárdosok a szakításainknak köszönhetően, ő meg igen.

A dalain túl a hihetetlen médiaérdeklődésnek köszönhetően mindig tudni lehetett, épp ki az aktuális párja. Ebből előszeretettel űzött gúnyt a média, filmekben, sorozatokban is poénkodtak azzal, hogy gyakran szakít és az exeit pedig dalban küldi el a csudába. (Röviden jegyzem meg: érdekes, hogy az exkapcsolatok megéneklését egy férfi előadónak sem vetették a szemére.)

Miért nézzük még mindig a tévét? A képernyő kulturális hatása és túlélése a 21. században

A lényeg, hogy mivel sokszor megénekelte magánéletét és csalódásait, az őt hallgató közönség egy része elkezdett szurkolni annak, hogy kedvenc popsztárjuk végre révbe érjen. Két éve aztán belépett a képbe a Kansas City Chiefs tight endje, Travis Kelce, aki látszólag ellentéte mindennek, amit az énekesnő korábbi barátai megtestesítettek, és nyilatkozatai, gesztusai alapján olyan férfinak tűnt a szemükben, amire sok nő vágyik (nem fél kimutatni az érzéseit, nem fél a párja sikereitől, hanem teljes mértékben támogatja azokat..), ezért ujjongtak amikor kiderült, hogy az énekesnő végre révbe ért.

Ahogy a Vogue írja a sztorival kapcsolatban, “valljuk be, talán mindannyian vágyunk most egy (...) szenvedélyes szerelmi történetre, amiben tényleg hinni lehet – szemben a Hinge-ről ismert, nemtörődöm pasikkal, akik három randi után köddé válnak.” Nagyjából ez a válaszom a „miért őrült meg a fél világ az eljegyzésüktől?” kérdésre, de a másik fontos dolog, amin el kell gondolkoznunk: meddig van rendben a rajongás ilyen formája? Harsányi Kata pszichológus korábban elmondta a GLAMOUR-nak, hogy

ez a kötődés addig tekinthető normálisnak, amíg tudatos.

„Az illető tisztában van vele, hogy nem igazi, kölcsönös kapcsolódásról van szó. Belátja, hogy amit/akit ismerni vél, valójában egészen más lehet. Valamint nem szűkíti be az életét, és továbbra is megmaradnak a baráti kapcsolatai, eljár otthonról, nem változik drasztikusan a munkahelyi teljesítménye.” Vagyis addig rendben van egy ilyen „kapcsolat”, amíg például a kedvenc karakter vagy híresség inspirációforrásként, megnyugvásként szolgál számunkra, de akár a való életbeli viszonyainkra is lehet pozitív hatással, ha ezzel egy közösséghez tudunk csatlakozni, vagy barátságainkban gyakori közös téma lesz, hogy ugyanazt az énekest, színészt szeretjük.

Öreg, kövér, terhes boszorkányok, ugye nem gondoljátok, hogy kereshettek annyit, mint a férfiak?

Veszélyekkel is járhat

Persze nem nagy meglepetés, hogy egy mély elköteleződéssel járó, egyoldalú kapcsolat könnyen problémássá, károssá válhat. Egyrészt akkor, ha a rajongó romantikus érzelmeket kezd táplálni olyasvalaki irányába, aki vagy nem létezik (egy regény- vagy filmkarakter), vagy ugyan élő ember, de egy híresség. Ezek sosem találnak majd viszonzásra, cserébe túlzott elvárások alakulnak ki a való életbeli párkapcsolatokat illetően. Az is előfordulhat, hogy ha valaki túlzottan a paraszociális kapcsolatokra támaszkodik érzelmi támogatásért, mert az gátolhatja az igazi, egészséges, kölcsönösségen alapuló kapcsolatok kialakulását.

És bár fentebb azt írtuk, hogy pozitívumként említhető a közösséghez tartozás, mégis, gyakran alakulhat ki elszigeteltség és magány, ha valaki csak a rajongása tárgyának él. Olykor pedig akár veszélyekhez is vezethet mind a híresség, mind pedig a rajongó részéről. A régóta létező Swift-lázat az Eras Tour koncertturné és a Kelce-vel való kapcsolat hajtotta még nagyobbra, és mostanra látszik az is, ami korábban talán nem - ahogy a Torchonline is hangsúlyozza - , hogy az egyes Swiftie-k mennyire toxikusak tudnak lenni. Sokuk úgy véli, az énekesnő feddhetetlen, bármit is tesz: még akkor is, ha előszeretettel jár magánrepülővel, szennyezve ezzel a környezetet.

Mi több, úgy gondolják, hogy rendben van, hogy könyékig belemásznak Swift életének minden, a nagyközönség elől védett szegletébe is - sokszor egy, a popsztárról készült utcai fotó alapján kiderítik, hogy épp hol tartózkodik és kivel, ezt pedig nem restek megosztani a közösségi médiában. A sztárvilágban ugyanis rengetegen szembesülnek zaklatással, az ilyen poénnak szánt nyomozások pedig könnyen veszélyessé fajulhatnak, ha az információ rossz kezekbe kerül. Nem ritkán pedig maguk a zaklatók is a rajongók soraiból kerülnek ki, így járt többek között Jennifer Aniston, Katalin hercegné, Harry Styles és még sorolhatnánk.