Vannak hibái, de évek óta nem láttunk olyan jó erotikus thrillert, mint a The Housemaid – A téboly otthona

Ha van valami, amit nem vitathatunk el a TikToktól, az a közösségformáló hatása – a BookToknak keresztelt könyves szeglete például könyvmolyok millióit terelte össze. Egy olyan platformmá vált, ahol megoszthatjuk az olvasmányélményeinket, szinte személyre szabott ajánlásokat találhatunk: a szájhagyomány időtlen idők óta működő gyakorlatát tehát a BookTok csavarta a maximumra.

Nemcsak az olvasást tette újra trendivé, és lendítette fel – a maga hibái ellenére is – az irodalmi piacot, de számos író köszönheti a közösség befolyásoló erejének a karrierje berobbanását. Mint például Emily Henry, Colleen Hoover vagy Freida McFadden – írónők, akik bestsellerei remek alapanyagnak bizonyultak az ötlettelen folytatásoktól és remake-ektől pangó hollywoodi sivatag felélesztésére. Mert bár a Nyáron a párom (Henry), az It Ends with Us – Velünk véget ér (Hoover) és a The Housemaid – A téboly otthona (McFadden) adáptációi éppúgy, mint maguk a forrásművek minőségben merőben eltérőek, egy olyan friss eredetiséget hoztak magukkal, amire mérhetetlen szüksége van a filmiparnak.

A The Housemaid – A téboly otthona című mozi igazi sztárja Amanda Seyfried, mégis Sydney Sweeney arcával akarja eladni magát

Fotó: Profimedia

Mert – ha csak The Housemaid – A téboly otthonát nézzük –, tedd fel magadnak a kérdést: mikor láttál utoljára egy igazán szaftos erotikus thrillert a mozikban? Na ugye. Igen, Freida McFadden eleve könnyen fogyasztható, hatásvadász csavarokkal operáló thrillereket ír, de amikor rádöbbenünk, hogy a ‘90-es és 2000-es évek közönségkedvenc, híresen alacsony költségvetésű műfajai egyszerűen kikoptak a moziműsorról a blockbusterek egyhangúsága kedvéért, akkor tűnik fel igazán, mennyire hiányzott a kínálatból egy McFadden-féle ponyva adaptációja. Az emberek sóvárognak az élményért, hogy ne csak a popcornon lehessen csámcsogni – szükségünk van a filmek bűnös élvezetére (és arra, hogy ez ne a Netflix futószalagon készült tucatkontentjét jelentse).

8 film, ami gyakorlatilag felér egy előjátékkal, és újra és újra látni akarod majd

Amanda és Sydney – a tökéletes duó

Hiába szóltak az utóbbi időszakban inkább a botrányairól a hírek, Sydney Sweeney nevével az Eufória óta láthatóan bármit el lehetett adni. Ráadásul a színésznő nyilvánosság előtt ismert perszónája (a megosztó megnyilvánulásait megelőzően) a szőke bombázón túl egy vagány csajjal vált egyenlővé, aki csak úgy hobbiból kocsikat újít fel. Mindezek elegye pedig elég volt ahhoz, hogy a The Housemaid rendezője, Paul Feig Sydney-t képzelje el a főszereplő, Millie Calloway szerepére.

Amanda Seyfried zseniálisan alakítja az őrültet, mégsem aknázták ki eléggé a tehetségét

Fotó: Profimedia

A csinos, de kissé elveszett lányéra, akinek feltétlenül találnia kell valamilyen – akármilyen – állást, még jobb, ha az lakhatással is jár. Valójában a társadalomba való visszailleszkedéssel van problémája, miután nemrég szabadult a börtönből. Millie-t tehát nyilvánvalóan nem kell félteni. Vagy mégis? Amikor ugyanis beköltözik a Winchester-családhoz mint az új házvezetőnő, a kezdetben elbűvölő Nina Winchester szépen lassan elkezdi pokollá tenni Millie életét.

Nina megformálására pedig keresve sem találhattak volna jobbat Amanda Seyfriednél – és nem csak azért, mert a két szőke színésznő meglepően hasonlít egymásra. Amanda egészen konkrétan a legjobb dolog, ami a The Housemaiddel történhetett: a film a legkiemelkedőbb monentumait mind neki köszönheti. Zseniálisan kapcsol át tündéri feleségből őrülten tomboló hisztérikává egy pillanat leforgása alatt; fantasztikusan áll a zakkant nő szerepe Amandának.

Amikor nem játszod ki jól a lapjaidat

Paul Feig mintha nem vette volna észre, micsoda aduász került a kezébe Seyfried személyével, pedig a szövegét monoton hanggal, bamba arccal felmondó Sweeney-vel ordítóan látványos a különbség. Feig ennek ellenére közel sem használja ki eléggé a színésznő sokrétű tehetségét. Márpedig, ha hagyta volna, hogy Amanda teljesen elszabaduljon, A téboly otthona több lett volna egy hangzatos alcímnél, és megkockáztatjuk, a film akár holtodiglani magasságokba is emelkedhetett volna.

Így viszont a The Housemaid (első fele) maximum A bolondság otthona címre pályázat. Hiszen annak ellenére, hogy Nina őrjöng és rombol, bevet néhány, a Tippek és trükkök nárcisztikus manipulátoroknak kézikönyvből lesett gázlángoló-praktikát, közel sem használja ki őrületének teljes potenciálját (pláne a könyvbéli énjéhez képest). Bár Amanda ebből is lazán kihozza a maximumot, Feig nem.

Színészek, akiket súlyosan traumatizált egy forgatás

Valamivel több klausztrofób közeli kép, hatásosabb zene, vagy néhány olcsó, Psycho-szerű jumpscare sokat segített volna a feszültség növeléséhez – ami a The Housemaid elején a thrillerekre jellemző suspense helyett csak szexuális szinten volt tapintható, mégpedig Sydney Sweeney és az Andrew Winchestert alakító Brendan Sklenar között.

Az Eufória és az Imádlak utálni óta tudjuk, hogy Sydney otthonosan mozog a romantikus – és főleg erotikus – narratívákban, és ez a The Housemaidben sincs másképp. Feig pedig ezt az aspektust végre csont nélkül képes kiaknázni: a végeláthatatlan szexmaraton Millie és Nina férje között meghozza azt a túltolt és botrányos vonalat, amit Nina játszmázása nem feltétlenül tudott.

Az elmúlt 10 év legjobb horror filmjei és sorozatai, amit most azonnal megnézhetsz a Netflixen vagy a Disney+ kínálatában

Váltsunk sebességet! (Vigyázz, spoilerek!)

Az, hogy a The Housemaid – A téboly otthona már biztosan nem lesz a következő Holtodiglan, az egyértelműen annak köszönhető, hogy Rebecca Sonnenshine forgatókönyve látványosan a nagy fordulatra készült. Ezt ugyan kisebb dramaturgiai (a babaház) vagy színészi (Skenlar csodásan ejti el az abúzusra utaló apró morzsákat), illetve nagyobb vizuális (Andrew kedvenc “asszonyverő” trikója) utalásokkal a film szépen megalapozta, úgy nem üthetett akkorát a valódi antagonista leleplezésének fordulata, ha Nina nem jelent elég nagy fenyegetés Millie számára. Márpedig Nina a narratíva szerint csupán egy apró kellemetlenség volt Millie szép házzal és szexi férjjel járó happy endje felé vezető úton.

Sydney Sweeney az Eufória óta biztos döntésnek tűnik a rendezők számára

Fotó: Profimedia

Gyűlölnünk kellene Ninát, szurkolni azért, hogy Millie és Andrew végre szabaduljon tőle, hogy aztán összeugorjon a gyomrunk amiért az ellenszenvünk abszolút téves személyre összpontosult. Ezt a kettősséget a csupán a tekintetével millió érzelmet kifejezni képes Amanda Seyfried minden további nélkül megugrotta volna – ha megkapja a szükséges eszközöket hozzá a forgatókönyvtől és a rendezéstől. A Holtodiglan megmutatja, hogyan kell igazán játszani a percepciókkal, ám a The Housemaid láthatóan semmit nem tanult belőle – a sokkoló erőszakosságot azonban sikerült ellesnie David Fincher filmjétől.

Ezek a Bridgerton párok még mindig együtt vannak a történet szerint, ők viszont már szakítottak

Az eredetihez képest ugyanis az adaptáció felcsavarja Andrew szadista, nevelési szándékú büntetéseinek – majd azok megbosszulásának – kegyetlenségét. Ami a könyvben néhány vaskos, véraláfutást okozó könyv, az a filmben mély sebeket vágó törött cserepek. Ami a könyvben kiszáradás, az a filmben csontokat törő zuhanás. Ezek a változtatások azonban – még ha hatásvadásznak is halhatatlan – szükségesek voltak, hiszen látványosabb, a vásznon jobban működő elemek váltak belőlük.

A hatás levadászva, de mi ennek örülünk

Teátrális és túlzó adaptáció a The Housemaid? Igen. De nem éppen ez adja az ízét? Dehogynem!

(Kétség sem fér hozzá, hogy a 365 nap színészkolosszusát, Mr. Are-you-lost-babygirl Michele Morronét is ezen aspektus kidomborítása kedvéért szerződtették Enzo szerepére.) Ettől vált olyan istenien szórakoztatóvá Nina, Millie és Andrew csatározása. A The Housemaid – A téboly otthona pedig végül is beteljesítette a küldetését: izgalmas, élvezetes és merőben friss filmként rázta fel Hollywood állóvizét.