Félperces reelseket pörgetünk, öt másodperc alatt eldöntjük, hogy valami érdekel-e, vagy tovább görgetünk. Szédítően felgyorsultak a tartalomfogyasztási szokásaink. Vajon mennyire befolyásolja ez azt, ahogy a könyvekhez viszonyulunk? Vissza tudunk még váltani a lassú, elmélyült figyelembe, ami a történetekhez kell? Erről beszélgettem Kalapos Éva Veronikával, aki ifjúsági könyvek szerzőjeként, műfordítóként és anyukaként lát rá a témára.
Ezeket láttad már?
Amikor megjelentek az első hangoskönyvek, majd az e-könyvek, sokan azt jósolták, hogy ezzel befellegzik a nyomtatott könyvek és a hagyományos olvasás korszakának. Az azóta eltelt évek bebizonyították, hogy nem így történt. Még mindig sikk nyomtatott könyvet olvasni, nemcsak a Mileniáloknak, de a Gen Z-nek is. Sőt, a statisztikák szerint világszerte most is 70%-ban lapozgatva olvasunk, és csak a maradék 30%-on osztozik a hangoskönyv és az e-könyv.
Nem veszett el, csak átalakult
A másik gyakori aggodalom, hogy manapság kevesebbet olvasunk könyveket, hiszen például az elalvás előtti irodalmat felváltotta a kütyüzés, a közösségi oldalak böngészése vagy a hírek átlapozása. Ennek ellentmond, hogy nem torpant meg a könyvpiac, a könyvtárkultúra is virágzik és ma már szinte minden nagyobb településen létrejöttek könyvklubok.
Ugyanakkor az, hogy egyre nagyobb étvággyal fogyasztjuk a híreket, hogy folyamatosan keressük az újabbnál újabb ingereket, és hogy a mesterséges intelligencia néhány kattintással elérhető, már hozott jól látható változásokat az olvasásban. Csak éppen nem úgy, ahogy kezdetben gondolták – szerencsére nem a könyveknek áldozott le. Abban alakult át a helyzet, hogy ma már sokkal többféleképpen választhatunk olvasnivalót, és ezek jól körül határolhatóan elválnak egymástól.
Érzelmi választás vs. biztosra menni?
A 80-as, 90-es és a 2000-es évek elején az érzelmeink, az első benyomásaink alapján döntöttünk: bementünk a könyvesboltba, a könyvtárba, megnéztük a borítót, átfutottuk a fülszöveget, belelapoztunk a könyvbe és az alapján vásároltunk, hogy mi tetszett meg. És bár a mai 40-es-50-es korosztály még mindig jellemzően intuitív módon keresgél a piacon, kibontakozott egy vadiúj trend: főként a fiatalabb generáció már nem az érzelmeire támaszkodva választ, hanem biztosra akar menni.
Hogyan működik az agyunk, amikor nyomtatott szöveget olvasunk, és hogyan, amikor elektronikus szöveggel találkozunk?
„A fiatal olvasók nagyon céltudatosak és hatékonyak. Nem akarnak az idejükből egy számukra nem elég érdekes könyvre áldozni, ezért jobban szűrnek – mondja Kalapos Éva Veronika. – Keresgélnek a Redditen és megkérdezik az olvasókat a személyes élményeik alapján, vagy megfuttatják a mesterséges intelligenciával, hogy mit érdemes elolvasniuk egy adott témában, sőt, akár össze is foglaltatják vele a tartalmat. Booktokereket követnek, akik rövid videókban ajánlanak könyveket.
Vagyis nagy merítésből gyűjtenek véleményeket, és kevésbé merik rábízni magukat az érzelmi alapú vagy spontán választásaikra. De ez egyáltalán nem baj, és emiatt nem is hinném, hogy kevesebbet olvasnak. A különbség abban áll, hogy a mi generációnk még kockáztatott, elkezdtünk olvasni egy könyvet, és vagy jó volt, vagy nem - hozzáteszem, hogy nem is volt más lehetőségünk. Most meg a technikának köszönhetően bárki megteheti, hogy minimális kockázattal választhat olvasnivalót – ezzel egyelőre jellemzően a fiatalok élnek.”
Kevesebbet várunk arra, hogy történjen valami
És hogy mire van még hatással az irodalomban a felgyorsult tartalomfogyasztásunk? Egyre nehezebben tudunk kivárni hosszú leírásokat, elnyújtott cselekményeket. „Bevallom, én magamon is érzem, hogy ha egy könyvben nem történik 10-15 oldalon belül valami, ami elkap, megfog, akkor nem biztos, hogy tovább olvasok. Pláne így van a fiatalabb generációnál, akikre kevésbé jellemző, hogy türelmesek és le tudnak lassulni ”– magyarázza Évi.
„Tulajdonképpen ez a tendencia korábban elkezdődött, most csak folytatódott. Amikor elkezdtünk sorozatokat nézni, streamelni, darálni, már akkor megmutatkozott az igény arra, hogy sűrűbb cselekményű, változatos könyvek szülessenek. Lassú folyású, terjengős, klasszikus szépirodalmat kevesen olvasnak manapság. Jókai Mórnál például 40 oldalon keresztül süllyedt a Szent Borbála hajó az Aranyemberben – ilyen típusú leírásokra nem igazán van ma igény, mert türelmünk sincs hozzá. Sokkal nagyobb az érdeklődés a sorozatokra, a folytatásos regényekre.
Egy másik ékes példája a felgyorsult történetmesélésnek, hogy az utóbbi években az olyan szövegtípusok lettek népszerűek, mint például Simon Márton verseskötete, a Polaroidok, amely szavakból vagy rövid mondatokból áll, de minden egyes szó mögött világok nyílhatnak meg. Egy ilyen ötlet nyilván Jókai korában nem működött volna.”
Évi tempós, cselekménydús történeteket ír, így eddig nem kellett gyorsabb ritmusra kapcsolnia a fiatalok olvasási szokásaihoz igazodva, de azt mondja, hogy az irodalomban idővel a hosszabb, terjengősebb leírásokat valószínűleg fel kell váltania az akciódúsabb és érzelmesebb jeleneteknek.
Puskás Ágota: „Minden bántalmazásnak számít, ha valaki visszaél a hatalmával, miközben korlátozza a másik szabadságát.”
Új trendek: élfestés, olvasóklub és neurodivergencia
A felpörgött világban az olvasás egyfajta luxus is lett. Ha könyvet veszel a kezedbe, azzal azt is kommunikálod magadnak és a világnak, hogy ki tudsz szakadni a hírek pörgetéséből, a közösségi platformokról, szeretsz önállóan gondolkodni, és megengeded magadnak, hogy lelassulj és elmerülj egy történetben órák hosszára.
Emellett sok mai könyv esztétikus dísztárgy is. A kiadók és az írók is arra törekednek, hogy az olvasókat egyre több inger érje, amikor kezükbe vesznek egy történetet. Gyönyörű borítókkal kápráztatnak el és nagy divatja lett az élfestésnek.
A booktokerek megjelenése is azt bizonyítja, hogy az olvasás továbbra is menő dolog, sőt, presztízs lett. Könyvklubok is folyamatosan szerveződnek országszerte, ahol egy könyvet vagy egy témát járnak közbe az olvasók. A legtöbb esetben nem is egy író, vagy egy könyvkiadóhoz kapcsolódó személy, hanem lelkes olvasók verbuválják össze.
Mindig is írni akartál egy könyvet, de nem tudod, hogy kezdj neki? A Könyvmentorok segítenek!
És hogy mi az új trend a könyvek témáit illetően? „A mai ifjúság szeretné magát jobban megérteni, nagyon nyitottak és elfogadóak. Hatalmas az érdeklődés a mentális problémákkal, a neurodivergenciákkal, szexuális problémákkal, jelenségekkel foglalkozó irodalomra, így a szerzők is egyre szélesebb körben foglalkoznak ezekkel a témákkal, ami szerintem egy szuperjó dolog” – mondja Évi.
Nem félti a munkáját az AI-tól
Manapság sok szövegíró és kreatív szakmában dolgozó munkavállaló tart attól, hogy a mesterséges intelligencia kiszorítja őket a piacról és egyszerűen feleslegessé válik a munkájuk. Hiszen jó promptokkal néhány óra alatt össze lehet hozni egy történetet, ami elenyésző töredéke annak, amivel egy író munkája jár.
„Tudom, hogy van olyan kollégám, aki lamentál már ezen, de én személy szerint nem. Nem tartanak ott ezek a szövegalkotási modellek, hogy kreatív, érdekes, izgalmas szövegeket tudjanak készíteni, ami kiválthatná egy író munkáját. Én is megkérdezem néha az AI-t a könyveimhez, de csakis a keresésekhez, a gyűjtőmunkákhoz, és ott sem bízhatom rá magam teljesen. Egyrészt rengeteget tévednek.
„Ha választanom kellene az irodalmi Nobel-díj és egy kiegyensúlyozott, boldog élet között, lesz@rnám a díjat” — Horváth András Dezső interjú
Ha néha a műfordításaimhoz megkérem, hogy segítsen, akkor is sokszor melléfog vagy tükörfordít, és cuki, hogy utána bocsánatot kér, de ez így nem hatékony. A másik, hogy nagyon felismerhető a stílusa, a szöveggel dolgozó szakemberek hamar kiszúrják, ha AI-t használnak egy írásban. Például a stílusból, a „nem - hanem” szófordulatokból és abból, hogy nagyon hasonlóan vezeti le gondolatmenetet, az íveket.”
Évi inkább egy másik fontos írói kihívásra hívja fel a figyelmet: „A jövő kérdése az, hogy milyen körítéseket kell alkalmaznunk ahhoz, hogy a könyvek eljussanak az új olvasókhoz. Újra ki kell majd találni, hogyan tudjuk a fiatalokat megfogni, mert az érzelmi azonosulás már nem feltétlenül hat rájuk, és mi lesz majd az a csatorna, ahol kapcsolódni tudunk hozzájuk az AI uralta világban: a booktok, a közös élmény, vagy éppen maga az AI? Ezt kell idővel kitalálnunk. Akkor is, ha ebben éppen az AI segít majd.”
Kalapos Éva Veronika új könyve, a Bonobó-sorozat második, egyben befejező része, az És eljön a nap a napokban jelenik meg. Már előrendelhető.
