Felesleges rongyrázásnak tűnik, de itt a bizonyíték, hogy igenis van értelme az Oscar-gálának

Az Oscar-gála sosem maradt el, legfeljebb elhalasztották, például 1938-ban az intenzív áradások miatt egy héttel csúsztatták, majd harminc évvel később, 1968-ban az Akadémia másodszor is kénytelen volt elhalasztani a ceremóniát: néhány nappal a 40. Oscar-díjátadó előtt meggyilkolták Martin Luther King Jr polgárjogi aktivistát. A halála sokakat megrázott, a temetésére a gála másnapján került sor, ahol több jelölt, például Sidney Poiter is jelen volt. Hogy a jelöltek a temetésre utazhassanak, az Akadémia két nappal későbbre ütemezte át a gálát.

A következő halasztás a Reagan-merénylet után történt, 1981-ben, amikor az erotomániában szenvedő John Hinckley lelőtte az elnököt, hogy Jodie Fostert lenyűgözze. (Martin Scorsese Taxisofőr című filmje ihlette, amelynek Foster volt a női főszereplője, és amelyben Robert De Niro karaktere megkísérel megölni egy szenátort.)

Egyszer merült csak fel komolyan, hogy lemondják az Oscar-gálát, 2003-ban, miután az Egyesült Államok hadat üzent Iraknak. Végül az Akadémia úgy döntött, mégis megtartják az eseményt azzal a kitétellel, hogy nem lesz vörös szőnyeges felvonulás. Aznap Michael Moore nyerte a „Legjobb dokumentumfilm” kategóriát a Bowling for Columbine-ért, ami alkalmat adott neki, hogy a köszönőbeszédében elítélje Amerika iraki invázióját, sokak nagy felháborodására.

Moore akkor a következőket mondta, amiért a terem egyik fele megtapsolta, a másik lehurrogta: „Producereink, Kathleen Glynn és Michael Donovan (Kanadából) nevében szeretném megköszönni az Akadémiának ezt a díjat. Meghívtam magammal a színpadra a többi dokumentumfilm jelöltet is. Szolidaritásból vannak itt, mert szeretjük a nem-fikciós alkotásokat.

Díjátadó ekkora meglepetést még nem okozott: ők lettek a 2025-ös Oscar-gála nyertesei

Szeretjük, mert fiktív időket élünk. Olyan időket élünk, amikor a fiktív választási eredmények fiktív elnököt adnak nekünk. Most fiktív okokból háborút vívunk. Legyen szó ragasztószalagról vagy fiktív „narancs-riasztásról”, mi ellenezzük ezt a háborút, Mr. Bush. Szégyellje magát, Mr. Bush, szégyellje magát. Amikor egyszerre van ellened a Pápa és a Dixie Chicks, az azt jelenti, hogy lejárt az időd.”

Csillogás vs. globális üzenetek

Nem Moore volt az egyetlen, aki politikai állásfoglalásra használta a köszönőbeszédet. Marlon Brando 1973-ban nem ment el a ceremóniára, hogy átvegye a legjobb színésznek járó szobrot. Az indiánok televíziós és filmes ábrázolása elleni tiltakozásul Marlon Brando az Országos Indián Megerősítő Imázs Bizottság elnökét, a nemrég elhunyt Könnyűtoll Sacheent küldte maga helyett. (Ekkor tiltotta be az Akadémia, hogy a díjazottak mást küldjenek maguk helyett átvenni a díjat.)

A Zsidó Védelmi Liga tüntetői az 1978-as díjátadó előtt azért gyülekeztek, hogy kifütyüljék Redgrave-et, aki kiállt a palesztinokért, és éppen egy Palesztináról szóló dokumentumfilm felett producerkedett és narrálta is azt.

Amikor fellépett a színpadra, hogy átvegye a díjat egy náciellenes hősnő megformálásáért a Júliában, Redgrave visszalőtt a „cionista gazemberekre, akiknek viselkedése sérti a zsidókat szerte a világon, valamint beárnyékolja a fasizmus és az elnyomás elleni küzdelem nagyszerű és hősies múltját.” Végül hozzátette: „Ígérem, hogy továbbra is harcolni fogok az antiszemitizmus és a fasizmus ellen".

1993-ban akkoriban házas Susan Sarandont és Tim Robbinst néhány évre kitiltották az Oscarról, miután rögtönzött beszédet tartottak: a forgatókönyvtől eltérve felszólították az Egyesült Államok kormányát, hogy zárja be a guantanamoi internálótábort, ahol 250 pozitív HIV-teszttel rendelkező haiti menekültet tartottak fogva. Richard Gere is csatlakozott Sarandonhoz és Robbinshoz az ideiglenes Oscar-száműzetésben ugyanezen díjátadót követően, miután a színpadon a színész felszólította Teng Hsziao-ping kínai vezetőt, hogy vonuljon ki Tibetből.

2009-ben Sean Penn bírálta a kaliforniai “Proposition 8” elfogadását, amely törvénytelenné tette az azonos neműek házasságát az államban: „Azoknak, akik ma este autóikkal a vörös szőnyeg elé gördülve a gyűlölet jeleit látták maguk körül, és azoknak, akik a melegházasság tilalmára szavaztak: itt az ideje, hogy leüljenek és elgondolkodjanak a szégyenükön és a szégyenen, amit az unokáik szemében fognak látni, ha továbbra is ezen az úton haladnak. Mindenkinek egyenlő jogokat kell biztosítani" – mondta a legjobb színész díját frissen elnyerő Penn.

Egy pillanatra kihagyott a lélegzetünk Demi Moore Oscar-gálán viselt ruhájától, ami maga a meztelen álom

+ 2

2015-ben Patricia Arquette vihette haza a legjobb női mellékszereplőnek járó szobrot a Boyhoodért, ő pedig megragadta az alkalmat, hogy felhívja Hollywood figyelmét – és az országét – a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos problémák, és legfőképpen a bérszakadék miatt:

Itt az idő, hogy az Egyesült Államokban egyszer és mindenkorra biztosítsuk a bérek egyenlőségét és a nők egyenlő jogait – mondta Arquette köszönő beszédében, ezzel tapsra késztetve a hallgatóságot, köztük Jennifer Lopezt és Meryl Streepet.

2016-ban Leonardo DiCaprio a klímaválságról mondott fűtött beszédet, Jessica Chastain az LMBTQ közösség mellett állt ki ugyanakkor, de igazából sokezer karakteren át sorolhatnánk a közpolitikai tartalmú Oscar-beszédeket, hiszen ennek óriási hagyománya van már. És nem is igen van jobb, erősebb pillanat, értékesebb műsoridő a fontos üzenetek átadására, mint az, amikor valaki az arany szobrocskával a kezében él a lehetőséggel. Ez mostanra szinte elvárássá is vált. És ezért még az is lehet, hogy megéri a rongyrázás, az ökológiai lábnyom, a magánrepülők tömkelege.

„A mentális egészségem érdekében megtanultam lassítani” – Cynthia Erivo útja a pszichológia szaktól az Oscar-jelölésen át a maratonig

Beszédből változás

Az Oscar-beszédek lassan száz éve leképezik a társadalmat aktuálisan legjobban foglalkoztató vagy a korra legjellemzőbb témákat. Sok beszéd volt megosztó, sok okozott botrányt, és sok botrányt követett társadalmi változás. Nagyon sok minden az Akadémia színpadán vált igazán témává: a diverzitás, a színesbőrű szereplők, a jelentős női karakterek vagy a jelölt (még inkább a díjazott) rendezők aránya, az lmbtq-láthatóság, a bérszakadék, háborúk és természeti katasztrófák. Éppen ezért jelentős az idei Gála.

Ugyanis Trump elnök az elmúlt hetekben olyannyira antidemokratikus, az utóbbi évek (tágabban: évtizedek) törekvéseinek eredményeit semmibe vevő beszédmódot alkalmaz, hogy sokakban kérdésessé vált: vajon a művészek idén is mernek majd bátrak lenni a szólásszabadság hazájában? Úgy, hogy nem biztos, hogy néhány évnyi kitiltás a gáláról az, amivel a legrosszabb esetben számolniuk kell.