35 gyereket vállalni? Őrültség!

„3 évvel ezelőtt egy késő éjszakai órán kopogtak az ajtón, hogy azonnal öltözzek, mert 6 gyerek várakozik arra, hogy a családomba kerüljön. A rendőrök azt kérdezték tőlem, hogy hazakísérjenek-e, mert ezek ám nagyon szökősek. Nem mertem elaludni, ott ültem az ágyuk mellett. Amikor már bóbiskoltam, a legnagyobb kislány megkérdezte, hogy miért nem megyek el aludni. Mondtam, hogy nem merek, mert nagyon félek, hogy mire felébrednék, már nem lesztek itt. Menjen nyugodtan – ez volt a válasz – ha el akartunk volna szökni, rég nem lennénk itt. A reggel már azzal indult, hogy nagyon éhesek voltak, nagyon sokat beszéltek és rengeteg kérdésük volt. Azonnal hívtam a férjemet, hogy édesem, gyere gyorsan haza, mert hat gyermekünk született egy éjszaka során!” – meséli Vargáné Marika, az SOS Gyermekfalvak nevelőszülője. Az akkori család azóta tovább gyarapodott, a kamaszok mellé kisbabák kerültek.

Bogi anyukája a szülés után döntött úgy, hogy otthagyja csecsemőjét a kórházban, nem lett volna hol lakniuk. Nehéz döntés volt a szülőanya részéről, de meghozta: Bogi így örökbeadható, még családra találhat. A kisbaba pár naposan került nevelőszüleihez az egyik SOS Gyermekfalvakba. Sosem szoptatták, öt napig egy csecsemőosztály inkubátorában feküdt magára hagyva. Az első szeretetteli érintést nevelőszüleitől, Marikától és Karcsitól kapta.

Eszterke 3 hónaposan, lesoványodva, lázasan került hozzájuk. A kisbabát szülei elhanyagolták, nem fürdették, pelenkáját olykor napokig nem cserélték. Utóbbira esélyük sem igen volt, annyira szegények voltak. Eszterke hónapokig megállás nélkül sírt, csak akkor nyugodt meg, ha kézben tartották. A kislány annyit volt kézben, hogy „szinte a lába sem érte a földet” – ahogy Karcsi mondja, mert állandóan ölelgették. Ő a 35. gyerek, aki Marika családjába került.

„Engem az tuningol, ha újabb gyereket kapok. Boldog vagyok és nagyon gazdag ember. Mert ettől a 35 gyerektől annyit kaptam, hogy más ezt kincsben sem tudja felmérni” – mondja Marika.

Pedig a nevelőszülőség kemény munka. A nevelőszülők sokszor nagyon nehéz helyzetben vannak, úgy kell szeretniük a gyerekeket, hogy közben bármikor el tudják engedni őket. A cél ugyanis a gyermekek örökbeadása, vagy – amennyiben lehetséges – visszagondozásuk a családjukba. Marika már több gyereket adott örökbe, tudja, mit jelent az elválás.

A gyerekek egytől egyig súlyos történetekkel érkeznek egy nevelőszülői családba. El sem tudjuk képzelni, mennyi mindent éltek meg tizenéves korukra. Szexuális erőszak, bántalmazás, éhezés. Csak néhány az elszenvedett traumák közül. Ezek feldolgozásához sok szakember, tengernyi munka és rengeteg év kell.

„Az SOS-ben a nevelőszülő, a pszichológus és a fejlesztő szakemberek együtt dolgoznak azon, hogy a gyerekek kikeveredjenek a múltjukból és legyen jövőjük – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.

A gyerekek átlagosan 5-6 évet töltenek a gyermekvédelmi rendszerben. Mivel az év 365 napján, 24 órában, éveken keresztül gondoskodni kell róluk, a legfontosabb a kiszámíthatóság.

Az SOS-be kerülő gyerekek szerencsés helyzetben vannak: a családokat tanácsadó, szupervízor, pszichológus is rendszeresen segíti. Az SOS Gyermekfalvak alapítványként adományokból, például az adó 1 %-ból tudja biztosítani azt a szakmai segítséget, amit a gyerekek kapnak a traumákból való gyógyuláshoz és fejlődéshez. Két dologért küzd a szervezet folyamatosan: hogy megfelelő életkörülményeket tudjanak biztosítani a gyerekeknek, ahol nem kell félniük a holnaptól, és hogy minél több nevelőszülőt találjanak, hogy egy gyerek se maradjon egyedül.

Az SOS több száz gyereknek tud otthont adni nevelőszülői családoknál. Boginak és Eszterkének még van esélyük, hogy rendeződik az életük és végleges családra találnak.

Ajánlja fel adó 1 %-át az SOS Gyermekfalvakban szülők nélkül élő gyerekeknek!