Pszichológus, művészetterápiás szakember, gyászkísérő és társadalomkutató vagyok. Meggyőződésem, hogy a jó segítő soha nem szűnhet meg dolgozni önmagán, el kell gyászolnia a veszteségeit, el kell fájnia a fájdalmait és meg kell tapasztalnia saját határait, így válhat képessé és elég erőssé ahhoz, hogy jól kísérjen másokat a saját útjukon.
Nagy ajándéknak tartom a humoromat, ami rengeteg nehéz helyzeten segített át és az empátiámat, ami képessé tesz mások megértésére. Egy kisfiú és egy kislány anyukája vagyok. Szabadidőmben legszívesebben olvasok.
Abban hiszek, hogy az élet gyönyörű minden nehézségével, veszteségével és fájdalmas tapasztalatával együtt. Hogy érdemes újra és újra megpróbálni. Hogy semmi, még a legapróbb lépés sem értelmetlen, amit megteszünk önmagunkért. Hiszem, hogy lehet gyönyörű az is, ami csorba, hiányos, tökéletlen vagy sebes, és sokszor pont a hegeink mentén nő a legszebb vadvirág. Hiszem, hogy addig tart a játék, amíg le nem fújják. Bármikor fordíthatunk.
Biológiai oka van annak, miért vágysz annyira a lájkokra, miután posztoltál egy képet