Ábel Anita: „Meg tudtam erősödni ott, ahol gyengének éreztem magam”

Soha nem érezte magát még annyira egésznek és energikusnak, mint most, és ezért rengeteget tett Ábel Anita. Jógázik, imád tanulni, kíváncsi, értékeli a csendet és lekapcsolt az életében minden olyan tényezőt, ami feleslegesen égette az energiáját, hogy a valóban fontos dolgokra koncentrálhasson.

Egyre többször mondják manapság, hogy szeptember 1-e az új január 1-e, és ez rád most tökéletesen igaz, hiszen nálad is egyfajta új időszámítás kezdődött.

Én minden nap úgy kelek fel, hogy új időszámítást kezdek, tehát nem kötöm dátumokhoz. De az biztos, hogy szeptember elsejével visszatértem az RTL-hez, így talán egy kicsit valóban régi-új időszámítás ez. Alapvetően minden naphoz probálok úgy állni, hogy az egy új nap, és új lehetőség, amikor javíthatok a tegnapi hibáimon.

Könnyen illeszkedett az új feladat a logisztikádba?

Nem okozott komolyabb bonyodalmat, a lányom 17 elmúlt, már önjáró. Arra kellett csak figyelnem, hogy a beosztás passzoljon a színházzal, főleg, ha vidékre megyünk, mert akkor a másnapi 03:20-as kelés elég meredek lenne. De az adásnak fél 10-kor vége, utána szabad az egész napom, ezért nem kellett sokat zsonglőrködnöm a műsor miatt az időmmel.

A reggeli korán kelés sem okoz problémát?

Nekem már régen felborult a bioritmusom. Annak idején, a 2000-es évek elején, amikor először csináltam a reggeli adást, utána rádióztam is, és végig hajnalban keltem. Aztán volt egy kis szünet, amikor szültem, akkor meg amiatt keltem korán, szóval meg sem tudom mondani mióta kelek hajnalban. Egyébként sem vagyok sokáig alvó, és egyelőre heti egy-két alkalommal leszek a képernyőn, ezt én már gond nélkül kibírom.

Jakupcsek Gabriella lehengerlő, exkluzív fotósorozattal üzen a nőknek: 60 felett is lehetsz gyönyörű!

És milyen érzés volt sok év után visszaülni, szinte ugyanoda?

Rengeteg dolog változott azóta, és még viszonylag friss az élmény nekem is. Tihanyi Petivel vagyok párban, őt egyáltalán nem ismertem, csak a képernyőn keresztül, úgyhogy mi most egy összeszokó fázisban vagyunk. Humorilag rendben van, és ért engem, de nyilván össze kell rázódnunk. Ez nem úgy megy, hogy ripsz-ropsz beülünk, aztán helló, és rögtön megvan a kémia. Nagyon az elején vagyunk még, ebből kifolyólag messzemenő következtetéseket nem tudok levonni, de jó érzés volt újból elkapni ezt a fonalat, és kifejezetten jók az első benyomásaim, szerintem nagyon jó úton haladunk.

Ábel Anita életében különleges átalakító erővel bírt a jóga

Fotó: RTL/Udvardi Attila/Montázs: GLAMOUR

Most éppen jógaóráról jössz, amit te tartottál. Ezt a fonalat mikor kaptad el?

A lányom 4 éves volt, amikor olvastam egy interjút Oroszlán Szonjával, aki mesélt arról, hogy Bikram jógára jár. 41 fokban, magas páratartalom mellett jógázni? Úgy éreztem, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom! Megnéztem, hol van a legközelebbi terem, és elmentem. Akkor még volt egy olyan íratlan szabály, hogy a kezdők hátul állnak, ezért beálltam leghátra, és azt hittem, hogy ott meghalok. De láttam az első sort, és eldöntöttem, hogy ott akarok állni.

Fél év múlva ott álltam az első sorban, úgy, hogy szépen jöttem mindig előrébb. És hát aztán egy őrületes szerelem lett, és egyszer csak ott tartottam, hogy én ezt meg akarom tanulni. De ez több nehézségbe is ütközött, mert akkor még csak Thaiföldön, Mexikóban vagy Amerikában lehetett tanulni, és nekem arra nem volt lehetőségem, hogy két hónapra kicsekkoljak az életemből.

Ezért megmaradt hobbinak, de mellette egyre több órát kipróbáltam, és elvégeztem az alapképzést, aztán a hatha és a női jóga oktatóit is. Puskás Beatrix volt a mesterem, nagyon sokat tanultam tőle. De a Bikram is megmaradt szerelemnek, rendszeresen járok a saját óráim mellett most is.

Fix csoportod van, vagy változó, hogy kik járnak hozzád?

Van egy 10-15 fős mag, akik rendszeresen járnak, de mindig jönnek újak is. Nekem a színházi elfoglaltságaim miatt csak délelőtt vannak óráim, és tartok táborokat is. A hathára gyakran jönnek férfiak is, kezdők, haladók vegyesen, nagyon szeretik.

Rengeteg idősebb embert ismerek, akik a jógának köszönhetően megőrizték a testi-lelki vitalitásukat, és én magam is számos jótékony hatását érzem, amióta rendszeresen járok, például rendben van az immunrendszerem.

Erős Antónia őszintén beszélt a klimaxról: minden nőnek látnia kell az üzenetét

Egyelőre 50 vagy, és ez sem látszik! Milyen viszonyban vagy a koroddal?

Nincs vele bajom, és nem is szeretnék ezzel kapcsolatban magamnak rossz pillanatokat okozni. Az évek múlásával nem lehet mit csinálni, és látom magam körül, hogy ha jól érzed magad a bőrödben, ha mindig tanulsz valamit, ha folyamatosan képzed magad, keresed az új kihívásokat, akkor friss maradsz. Persze, el kell fogadni, hogy a testünk változik, de nem látom értelmét ebbe jobban belemélyedni, mert ez az élet rendje.

Nem tudom, hogy mennyire köszönhető csak a jógának, de egy ideje azt látom rajtad, hogy jól vagy a bőrödben.

Igen, talán mert most a helyemen vagyok. De ehhez az is kellett, hogy el tudtam engedni azokat a sallangokat, amik teljesen fölöslegesek az életben, és meg tudtam erősödni ott, ahol gyengének éreztem magam. Nem mondom, hogy ez nem volt hosszú út, sőt, talán még most sincs vége. A jóga rengeteget segített, mert ez egy teljesen másik élethelyzet, és segített rávezetni, hogy bizonyos körök annyira nem támogatóak nekem. Én nagyon-nagyon visszavonultan élek, nem járok semmilyen partira.

Nagyon szeretem a munkámat, mindig sok ember vesz körül, de amikor hazaérek, vagy a civil barátaimmal vagyok, akkor én én vagyok. Próbálok egy mikroklímát kialakítani, egy saját világot, ami az enyém, és ezáltal az egyensúlyt is nagyon jól tudom tartani. Szerintem én már mindent láttam a média világából, azt is, amit nem akartam, és elértem azt a kort, amikor azt mondtam, hogy nekem már semmi olyat nem tudnak mutatni. Jó, ez túlzás, azért még tudnak, néha felhúzom a szemöldököm, de nem ez mozgat.

Szakonyi Eszter: „Ma már nem akarok megfelelni senkinek”

Nagyon szeretem a podcastemet, az egy nagyon nagy szerelemprojekt, örülök, hogy egy kicsit visszajött a klasszikus tévézés az életembe, ott az impro színház, amivel járjuk az országot, és Budapesten is fellépünk, egy nagyon jó csapattal, és van a jóga, ahol megint más emberekkel találkozom. Ott vannak a táboraim, ahova lehet, hogy páran azért jönnek, hogy hú, megnézzük az Ábel Anita hogy jógázik, amit nagyjából a harmadik percben el is felejtenek, mert egyszerűen nincs idejük ezen gondolkozni.

Úgy érzem, és remélem, hogy tudok adni, és én is nagyon sokat kapok. Ez nagyon fontos, hogy ez nem öncélú dolog! Minden egyes jógaórán kapok, ahogy a színházban is kapok. Feltölt, hogy le tudok ülni beszélgetni olyan nőkkel, akik számomra ikonok, akikre felnézek, akik inspirálnak, és első szóra jönnek. És nem csak az idősebb korosztály, a fiatalok is!

Rajongok a fiatal kollégákért, mert szerintem ez jó, és szeretek szép és tehetséges embereket látni, mert ez engem is előre visz. Nem vagyok egy Csodálatos Júlia, aki egy időben voltam, ami nem volt egy szép korszak, de akkor sem velük volt bajom, hanem saját magammal. Ha erre rájössz, ha ezt tudod orvosolni, akkor ez egyszer csak megszűnik. Szóval igen, ki merem mondani: köszönöm, jól vagyok a bőrömben!

Görög Zita: „Jó érzés, hogy tudtam egy ilyen fajsúlyos ügyben segíteni”

Van egy 17 éves nagylányod, vele milyen a kapcsolatod?

Hát remélem, nem miattam fog 40 évesen pszichológusnál ülni. Nagyon erős és bizalmas a kapcsolatunk, de arra vigyázok, hogy nem a barátnője vagyok, hanem az anyja. Ez szerintem nagyon fontos dolog. Mindent meg lehet velem beszélni, ott vagyok, én vagyok az első, támogatom mindenben, de nem a barátnője vagyok, és nagyon figyelek, hogy így legyen. Legyenek barátnői, legyenek titkok, ugyanakkor nem hiszem, hogy van bármi olyan, amit nekem nem mondana el, de elsősorban én az anyja vagyok.

Mennyire voltál aggódó, vagy szigorú vele?

Szerintem minden anya aggódó, hiszen egy gyerek a születése pillanatától kezdve óriási felelősség. Ameddig ő van, vagy én élek, addig aggódni fogok érte, teljesen mindegy, hány éves. Igyekszem az aggódást a normalitás mezsgyéjén csinálni, a leválás persze mindig nehéz, de ez az élet rendje. Nyilván én anyaként nagyon szeretném, ha ő boldog és kiegyensúlyozott lenne, de nem nyomom rá magam.

El kell fogadnom, hogy már neki is megvan a kis önálló élete, a saját ritmusa, amiben egyre kevesebb helyem lesz, de ebben is támogatnom kell. Nem ér elfelejteni, hogy milyenek voltunk, ezért nem is sértődtem meg, amikor két napig nem jött ki a szobájából, volt nekem is ilyen korszakom.

Schell Judit: „Soha nem gondoltam, hogy van bennem ennyi bátorság”

Mit csinálsz, amikor nem dolgozol? Mi kapcsol ki a jógán kívül?

Nagyon szeretek kirándulni és utazni. Most a sok munka miatt erre kevesebb lehetőségünk van, de szerencsés vagyok, mert a párom által háromhavonta megyünk Olaszországba a családhoz. S ha ő dolgozik, akkor egyedül is megyek, csak úgy lábat lógatni pár napra. De szeretek otthon is lenni csendben, nyugalomban. Szívesen elmolyolok otthon, különösképpen nem kell, hogy nagy dolgokat csináljak.

Takarítok, mosogatok, csak vagyok, és az nekem bőven elég. Valószínűleg azért, mert olyan sok ember között vagyok nap mint nap, kifejezetten szeretem a csendet magam körül. Ha beülök a kocsiba, ott se kapcsolok be semmit, szeretek csöndben lenni, szeretek magamban ellenni. De az uztazás az, ami igazából teljesen kikapcsol és feltölt.

Bármilyen dilemmád, problémád van, akkor kivel osztod meg legfőképp, vagy kitől kérsz tanácsot?

Általában próbálom magam megoldani ezeket a dolgokat, de a legfőbb támaszom a párom. Ő az első, akivel mindent megbeszélek szakmai kérdésekben is, de azért van egy-két olyan ember az életemben, akit fölhívok és akivel beszélek, hogyha én magam nem jutok dűlőre. De a legfontosabb, hogy otthon mindent megbeszéljünk. Legyen bármilyen magánéleti, emberi vagy szakmai dolog, otthon átbeszéljük. Nagyon sok időt töltünk együtt, de itt is vigyázunk arra, hogy én nem a legjobb barátja vagyok, hanem a társa.

Balogh Levente: „Se másoknak, se magamnak nem akarok már bizonyítani”

Manapság a világ nagyon zajos és túlterhelt. Hogyan tudod kizárni azokat a dolgokat, amelyekre nem tudsz hatással lenni?

Próbálok egyensúlyban lenni önmagammal, és igyekszem minél kevesebbet foglalkozni a felesleges dolgokkal. A prioritások teljesen más helyre kerültek az életemben. Gondolj bele, természetesnek vesszük, hogy élünk, holott nem az, és az elmúlt időszakban sajnos elmentek olyan emberek mellőlünk, akár a civil, akár a szakmai életemben nézve, akik mind fájdalmas veszteségek voltak. Éppen ezért úgy gondolom, hogy meg kell élnünk minden pillanatot. Megélni kell az életet, nem csak élni.

A magam részéről igyekszem minél kevesebb zavaró tényezőt beiktatni az életembe. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem látom, vagy, hogy nincs véleményem arról, ami körülöttem történik, mert nagyon sok minden zavar és nem tetszik, de próbálom kiszűrni, és a magam módján hangot adni ennek. Ezért is kezdtem el nagyon sok női témával foglalkozni, mert úgy gondolom, hogy pont az én korosztályom az, aki lóg a levegőben, és kicsit mintha sehova nem tartozna.

Már nem vagyunk elég modernek, de még nem vagyunk old schoolok. A mi korosztályunkból nagyon sokan 30-40 évesen szültek, nekik fel kell zárkózni a fiatalok mellé, de nem úgy gondolkodunk, mint anyáink. És azt látom, hogy nagyon sokszor el vagyunk szigetelve, nem beszélünk nyíltan olyan dolgokról, amikről kéne. Nagyon sok a szorongás, a frusztráció. Nekem ez picit a misszióm is, akár ha a podcastet nézzük, hogy igen, beszéljünk ezekről a dolgokról, beszéljünk a változó korról, beszéljünk arról, hogy mennyire nehéz, hogy már a 40-45-50-es korosztályt is leírják, és akkor még az idősebbekről nem is beszéltünk!

Miközben itt vagyunk erejünk teljében, és igen, gyereket nevelünk, ráadásul egy szendvicsgeneráció vagyunk idős szülőkkel, akik ránk szorulnak. Szóval nagyon sok minden van ma egy 40-es, 50-es nőn, ami nem biztos, hogy jó, és sokan nem bírják ennek a súlyát. A podcastekkel, a beszélgetéseimmel próbálom azt üzenni, hogy senki sincs egyedül. És ez nekem is ugyanolyan jól esik, én is feltöltődöm ezáltal, de azért szomorú ezt látni. És részben ezért is mondtam igent az RTL felkérésére. Egyrészt Jakupcsek Gabi és Szujó Zoli neve húzónév volt, láttam a csapatot, akik maradtak, és azért mi nem vagyunk ám eleresztve munkával!

Az 50-es nők valahogy nincsenek annyira jelen a képernyőn, míg egy 60-as férfi mellé simán ott vannak a fiatalabb lányok. Szóval, ha nem is mondjuk ki, azért mégiscsak fiatalság kultusz van. Én nem hiszek abban, hogy az 50 az új 30, az 50 az 50, de ez a korosztály összehasonlíthatatlan anyáink korosztályával. Egy sokkal modernebb, sokkal önazonosabb korosztály vagyunk, és igenis tessék ránk figyelni, mert nem véletlenül jelenti a klimax szó a csúcspontot! Mert mi most csúcson vagyunk, megérkeztünk, tudjuk, kik vagyunk, persze fejlődni mindig kell, de itt vagyunk erejünk teljében, és szerintem ez egy nagyon nagy felvevő réteg minden szinten. Tessék velünk számolni!