Borbás Marcsi: Törekszem az egészséges életmódra, de nem fogok belebolondulni

Borbás Marcsi harmadik éve nagykövete a Highlights of Hungary Társadalmi Díjnak, emellett televíziós műsort forgat, online magazinja van, podcast sorozatot készít Átvinni a napot az égen címmel, saját natúrkozmetikai márkát dobott piacra, és ha lazításként biciklizni indul, “véletlenül” abból is új műsor születik.

A Highlights of Hungary-n összesen 25 jelöltet választotok ki, akik közül a nagyközönség szavazása alapján a 3 legnépszerűbb kezdeményezést díjazzák Társadalmi díjjal. Hogy lehet választani a sok kiváló személy közül?

Az első két évben arra törekedtem, hogy a fenntarthatóság és a hagyományok témakörében keressem a jelöltjeimet. Idén ez kicsit hektikusabbá vált: most is volt két fenntarthatósággal kapcsolatos jelöltem, de annyira jó ötleteket küldtek be a követőim, hogy más területről is választottam végül. Sok olyan embert ismertem meg, akiknek a tevékenysége megérdemelné, hogy tudjon róla az ország, mert önmaga sikerein túl nagyobb társadalmi réteg javát is szolgálja a munkája. Embertelen sok jelölés jött, ötünkre több mint 1100 darab, ami kétszer annyi, mint tavaly.

Nagyon nehéz volt döntést hozni?

Igen, de nagy nehezen végül sikerült. Viszont ezt a döntést rendkívül vehemens beszélgetés előzte meg a nagykövet társaimmal. Fontos volt, hogy az élet minden területét képviseljék a jelöltek. Én harmadszor csináltam ezt végig, míg a többiek először, de nem mondhatnám, hogy ez bármilyen befolyásoló erővel bírt a döntés során. Mindenki nagyon őszintén küzdött a saját jelöltjeiért, és a végén mindnyájan boldogok voltunk, amikor összeállt a 25-ös lista.

Sajnálod, hogy csak ötöt lehet választani? Gondolsz azokra, akik nagyon tetszettek, de nem kerültek be?

Igen, abszolút. Idén is átnéztük a tavaly kimaradtak listáját. Mindig abban reménykedem, hogy akik lecsúsztak, újból ott lesznek a következő évi szavazáson, és egyszer bejutnak a 25 legjobb közé. Ilyenkor azt is megnézzük, hogy az adott tárgyévben aktuális legyen a társadalmi szerepük, tudjunk valamit hozzájuk kötni. Hiszen bármilyen jó dolgot csinált tíz évvel ezelőtt, annak jelenleg kevésbé van relevanciája. Azért is tartom nagyon fontosnak ezt a díjat, mert a díjazottak hatalmas publicitást, reflektorfényt kapnak, ezáltal a környezetük felfigyel rájuk.

Lékai-Kiss Ramóna új fotósorozatába a lábad is beleremeg, így még sosem láthattad őt korábban

Érdemes és inspiráló az átlagemberek között példaképeket találni?

Igen, mert érzik az emberek, hogy a díjazott is egy közülük, ami sokkal inspirálóbb, mintha egy híres embert emelnénk ki újból példaképként. Emellett sokkal reménykeltőbb is. A jelöltnek pedig hihetetlen erőt ad az elismerés, és újabb szárnyakat kap a munkájában.

Mennyire változik meg az élete azoknak, akik nyilvánosságot kapnak? A társadalomtól több segítséghez jutnak a munkájukban?

Erre a kérdésre szerintem jó példa a tavalyi jelöltem, Deák Péter szolnoki népművész, aki 30 éve azon dolgozik, hogy a nevelőintézetekből kikerülő 18 éves gyerekek ne az utcán végezzék. Rengeteg hasznos dolgot megtanít nekik, például szőni, faragni. Szakmát ad a kezükbe, amivel pénz tudnak keresni, és emellett közösséghez is tudnak tartozni. A példás tevékenységére egyszer csak felfigyelt valaki, és beajánlotta a Highlights of Hungary-be, én pedig jelöltem. Nem tudom elmondani, hány levelet kaptam tőle azóta, hogy mennyire örül, hogy most már Szolnokon tudják, hogy mit csinál, és talán könnyebb is neki támogatót szerezni.

Minden korábbi díjazottal tartod a kapcsolatot, és követed a munkásságát?

Tavalyelőtt a Somogy megyében négyszáz hektáron gazdálkodó Berend Ferenc nyert, aki szántásmentes gazdálkodást folytat. Ez a megváltozott időjárási körülményeket követő földművelési mód az aszályos időkben rendkívül hasznos. A gazda nem szántja fel az egész területet, hanem csak ott lazítja fel, ahova a magot veti. Az övé egy mintagazdaság, amit már nagyon sokan követnek az országban.

Ez az egy mód létezik arra, hogy valahogy kiküszöböljük ezt a nagy csapadékhiányt. Az eredményességét pedig az is mutatja, hogy neki nem is volt aszálykor kára. Velük például tartom a kapcsolatot, és az egész regeneratív mezőgazdaságos csoporttal. Rendszeresen meghívnak a konferenciáikra, én pedig szívesen elmegyek, mert rengeteget tanulok tőlük, amit a saját gazdaságomban is tudok alkalmazni.

Mostanában kevesebbet szerepelsz a médiában, a háttérben teszed a dolgodat?

Nem vontam ki magam, televíziós műsorom is van, az egy.hu online magazinom felületén folyamatosan jelenik meg a főzős és kertészkedős sorozatom egy-egy epizódja, most pedig új műsorom indult Átvinni a napot az égen címmel, ahol ismert és ismeretlen emberekkel beszélgetek.

Továbbra is úgy gondolod, hogy jól döntöttél, amikor 2020-ban vidékre, az Őrségbe költöztél?

Igen. Amikor fel kell jönnöm Budapestre, akkor előző nap már sajnálom magam. Itt, az irodámban már jól vagyok, de azért az agyam meg a lelkem egyik fele az otthonra gondol folyamatosan. Arra, hogy mi van ezzel-azzal, mi van a húsz befogadott cicámmal. A faluban bolond macskásnak hívnak, úgyhogy ezen a területen épp létszám stopot tartok.

A személyiséged, tevékenységed inspirálja a környezetedet Szalafőn? Vagy még mindig újonnan beköltözöttnek számítasz?

Lassan 23 éve élünk ott és fantasztikus társadalomnak vagyok a része a faluban. Teljesen más a szellemiség arrafelé, mint amit az ország többi részén tapasztaltam. Ez egy Őrvidék, azaz egy ezeréves határ, ahol mindig határvédők éltek. Most már a leszármazottaik élnek ott. Ettől van egy érdekes zártságuk, de ha valakit elismernek vagy befogadnak, akkor nagyon szeretik és nagyon vendégszeretők. Érdekes, világlátott és nagyon 21. századi gondolkodású emberek.

Rúzsa Magdi felszabadítóan őszintén vallott az anyaságról: „Nem mondom, hogy néha nem tud fárasztó lenni”

Valószínű a hármashatár is sokat számít, ugyanis akik ott laknak, minimum három, de inkább négy országban élnek, és nyitottak, mert látják, mi van körülöttük. Így teljesen természetes, hogy az almalevemet egy szlovén családnál préseltetem ki, mert ők vannak a legközelebb. Biciklitúrázni Ausztria és Szlovénia között szoktam, mert ott vannak jó kerékpárutak. Teljesen természetes, hogy az egyik dolgot itt, a másikat ott veszem meg. Az olasz Trieszt csak annyira van tőlünk, mint Budapest.

Az Őrségi Nemzeti Park része a település, ezért tiszta a levegő. Bárhová könnyen eljutunk a magyar városok közül, akár Zalaegerszegre vagy Szombathelyre. Graz pedig csak 50 percre található. A biciklitúráimon olyan helyiekkel találkozom, akik szintén kerékpároznak, futnak, teljesen 21. századi módon élnek, egyáltalán nem bezárkózva. Társasági élet is létezik, összejárnak, kapcsolatot tartanak, szilveszterkor együtt túráznak. Boldog vagyok, hogy egy ilyen összetartó és befogadó közösségben élhetek.

Vezető szereped van a közösségben?

Egyáltalán nem. Csak egyetlenegy vagyok a többiek közül, és mivel nagyon sokat dolgozom, így nagyon kevés dologban tudok részt venni. A piacra szívesen kijárok, de oda is csak a társaság kedvéért, hiszen szinte mindent megtermelek magamnak. A szomszéd néni, aki most Szombathelyen a lányánál él, hazajött a nyáron és annyira örült nekem, hogy még a szeme is könnybe lábadt, amikor átszaladtam, hogy megöleljem. Hozzátette, hogy annyira jó, hogy itt vagyok, mert ha ő elesne az udvaron, akkor tudja, hogy én azonnal megyek segíteni neki. Ezek nagyon jó és szívmelengető dolgok.

Mogács Dániel: „Egy dolog tudni, hogy merre kell menni, és egy másik azon az úton járni”

A szabadidődben mit csinálsz?

Vasárnap felülök a kerékpáromra, és teszek egy nagy túrát. Ebből készült egy kerékpáros sorozatom is már.

Ez a sportod vagy a hobbid, netán a munkád része?

Először sportnak indult, aztán lett belőle sorozat is, de emellett a hobbim is. Felülök a versenybiciklimre és egész nap csak megyek arra, amerre szeretnék. Senki nem korlátoz benne és élvezhetem a gyönyörű tájakat.

Ha a kultúrára vágysz, akkor feljössz Budapestre vagy Ausztriába mész?

Bécs is közel van, de Budapestre is járunk. Úgy próbáljuk összerakni a fővárosi útjaimat, hogy azokra az időpontokra jusson egy kis kultúra is. Alapvetően olvasni is nagyon szeretek, ahhoz még kimozdulni sem kell.

Mit tervezel a közeljövőben? Mert te mindig csinálsz valamit...

Sosem voltak pontos terveim, mindig maguktól jöttek a dolgok. Még az is, hogy műsor lett abból, amikor elkezdtem komolyan kerékpározni. A férjem poénból felvette, milyen gyönyörűen ülök a biciklin, és aztán persze abból vágott egy anyagot. Meglepő volt, hogy amikor csak úgy kiraktuk valamelyik közösségi oldalamra, egymillió embert értünk el két nap alatt vele. Azóta ő szívesen rögzíti, amikor biciklizünk. Ez az egyetlen sport, ami olyan szabadidős tevékenység is egyben, ahol nem csak sportolsz, hanem látsz, kirándulsz, élményt gyűjtesz. Leginkább ez kapcsol ki, mert arra megyek, amerre én akarok, nem befolyásol senki. Jó ez a mérhetetlen szabadság.

Vágysz valamire?

Szabadidőre! Most nem tudok érte tenni semmit, mert olyan a gazdasági helyzet, hogy ahhoz, hogy az egész cégem megmaradjon, 50%-kal többet kell dolgoznom. Tíz éve dolgozom együtt a munkatársaimmal és mindegyikük hihetetlen értékes ember. Nem szeretném, hogy ez a közösség megszűnjön, hiszen ők olyanok már nekem, mint a testvéreim. Persze jobb lenne, ha visszaállna az élet a Covid előtti szintre, mert az sokkal könnyebb volt, de annyira szeretjük ezt az egészet együtt csinálni, hogy nem akarom őket cserbenhagyni. Vállalom ezt a többletmunkát és reménykedem abban, hogy hamarosan jobb lesz. De valóban szeretnék egy kicsit több szabadidőt, mert ez óriási tempó.

Jakupcsek Gabriella lehengerlő, exkluzív fotósorozattal üzen a nőknek: 60 felett is lehetsz gyönyörű!

Mit csinálnál, ha több szabadidőd lenne?

Még többet szőnék. Főként selymet vagy hajszálvékony kasmírszálakból, bébi merinóból, bébi teveszőrből nagyon-nagyon finom anyagokat. Gyerekkorom óta van egy fonálbűvöletem, így kezdtem el szőni. Ez tényleg hobbi, ami teljesen kikapcsol, feltölt és megnyugtat. A szövés kifejezetten erős koncentrációt igényel, mert számolni kell munka közben. Már az kizökkent a napi rutinból, hogy fejben 100%-ban ott kell lenni. A munkám, a televíziózás nem kézzelfogható. Az én horoszkópom a Bika, tehát négy lábbal a földön állok, és a matéria fontos számomra. A szövés alatt születik valami, amit én csináltam, ami kézzelfogható, és lehet gyönyörködni benne. Minden más elrepül, ez viszont megmarad.

Mit csinálsz a sok terítővel, sállal?

Elajándékozom őket, ami szintén örömmel tölt el.

Natúrkozmetikai termékcsaládod is van Kertem néven.

A nagymamám még nagyon tudta, hogy melyik növényt, zöldséget, gyümölcsöt, virágot mire lehet használni. Ezzel én is régóta foglalkozom: mi mire hat a szervezetben, és minek milyen jótékony eredménye van. Így született a teljesen natúr kozmetikai márkám is, a Kertem. A termékcsaládban csak nagyon magas hatóanyagtartalmú termékek vannak. Az arclemosó habunk meg is nyert egy Beauty Awards nevű versenyt. Nekem az egészséges étkezés is nagyon fontos, és ha mérget nem eszem, akkor a bőrömre sem kenem. Aki kipróbálja, utána szinte biztosan visszatérő vásárló lesz. A saját webshopunkban és az egyik illatszer üzlethálózatban is lehet kapni. A következő időszakban pedig a külföldre lépésen dolgozunk.

Nem stresszes úgy élni, hogy mindenben csak az egészségeset keresed?

Nem viszem túlzásba és nem aggódom miatta. Amit fogyasztok, azt megtermelem magamnak, és azt kenem magamra, amiről biztosan tudom, hogy mit tartalmaz.

Négy hónappal ezelőtt kezdtem el életemben először kozmetikushoz járni, és ő sem natúr szereket használ. Hagyom, hogy azzal dolgozzon, amivel szeret, amire esküszik. Nem görcsölök rá az egészséges életmódra. Törekszem rá, de nem fogok belebolondulni. Olyan tiszta életet már nem tudunk élni, mint a nagyanyáink. Amit könnyedén, természetesen meg tudok tenni, azt megteszem.