Már most látszik, milyen rossz hatással van a digitális világ a felnövő generációra
Nem sok olyan téma van, amely annyira heves vitákat váltana ki, mint az, ki számít jó anyának. Kevéssé meglepő tehát, hogy az egyébként is alaposan megfigyelt brit királyi család tagjait nagyítóval vizsgálják ebből a szempontból.
Ezeket láttad már?
Mint minden királyi család esetében, úgy a brit uralkodóháznál is kulcsfontosságú az utódlás kérdése. Éppen ezért nem csupán hétköznapi értelemben lényegesek az anyák a monarchia intézményrendszerén belül. Az egyéni tényezők mellett ugyanis a rendszer hagyományos és aktuális igényei erősen meghatározóak ebből a szempontból.
Volt idő, amikor ez mindössze azt jelentette, hogy az anya személye és származása fontos volt ugyan, a nevelést viszont a dadák és a tanítók végezték. Az angol uralkodófeleségek és hercegnék szülői viselkedése és döntései azonban a 20. század végétől egészen más fénytörésbe kerültek. Ekkor két olyan nő személyiségét és hozzáállását kezdték rendszeresen összevetni a Windsor-házból, akik sok szempontból nagyon eltérő anyaképet sugároztak.
II. Erzsébet királynőről és az egyik menyéről, Diana hercegnéről az 1980-as évek végétől cikkek milliói születtek azt latolgatva, jó anyák-e. Pedig kettejüket éppen úgy nem volt igazságos összehasonlítani, mint ahogyan Dianát és a menyét, Katalin hercegnét sem. Míg Diana 1982-ben lett először anya, addig a királynő gyermekei az 1940-es évek vége és a ‘60-as évek közepe között születtek. A ma népszerű nevelési elvek egy része persze már ismert volt az utóbbi időszakban is.
A brit királyi és a Kennedy családot egy életre összeköti ez a végtelenül szomorú kapocs
Kérdéses viszont, hogy a gyermekek szükségleteire a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt helyező szakirodalmakat mennyit forgathatták a Buckingham-palotában. A brit társadalom középosztályától felfelé ugyanis a múlt század jelentős részében még meglehetősen merev szabályok és viselkedésmódok szerint nevelték a gyerekeket. A folytonosság és a hagyományok egyik legfontosabb szimbóluma, a monarchia pedig nem is nagyon engedett meg más fajta hozzáállást.
A fentiek miatt azok a gyakori bírálatok, hogy a királynő nem sok időt töltött a gyerekeivel, egészen más keretet kapnak. Erzsébetet továbbá mindössze 27 évesen megkoronázták. Így aztán nemcsak a korábbiaknál még erősebb konvenciók, de az időhiány is hathatott a családi életére. Közismert mítosz, hogy a két idősebb gyermekével, Károllyal és Annával emiatt keveset tudott foglalkozni, a középső és legkisebb fiára, Andrásra és Eduárdra viszont már maradt ideje és energiája. Az persze elképzelhető, hogy az anya-gyermek kapcsolat könnyedebb volt a későn született fiaival.
A monarchia intézményrendszere azonban nem működött alapjaiban másként, mint amikor Károly és Anna volt kisgyerek. Emellett a királynőnek ekkor sem volt a korábbiaknál kevesebb elfoglaltsága. Ráadásul az utóbbi években, különösen a középső fiát, András herceget illető vádak kapcsán több újságíró és királyi életrajzíró is cáfolta azt a vélelmet, hogy ez a feltételezett közvetlenebb viszony több vagy jobb nevelést is jelentett. Nehéz megmondani, hogy jogosan-e.
Ezeknek a megállapításoknak ugyanis leginkább az a háttere, hogy többen a királynő engedékenységét és figyelmetlenségét okolják azért, hogy András korrupciós ügyekbe keveredett, valamit az Epstein-aktákban is rengetegszer szerepel. Ahogy ebből láthatjuk, az anyaság kérdése most is meghatározó értelmezési kerete a brit királyi család történéseinek. Ez a fajta diskurzus azonban a ‘90-es években volt igazán csúcsra járatva, amikor az egész ország az akkor még walesi herceg Károlyt pszichoanalizálta.
A Windsor-ház magánéletéről szóló egyik legismertebb teória az, hogy Diana hercegné és Károly herceg házassága a királynő miatt ment tönkre.
Az ezerszer elmesélt történet szerint II. Erzsébet rossz szülő volt. A legidősebb fia pedig ebből fakadóan még felnőttként is anyafigurát keresett.
Őt Kamilla királyné személyében találta meg, akihez olyan szoros érzelmek fűzték, hogy a fiatal Dianának már nem jutott hely a szívében és az életében. Hogy ez valóban így volt-e, azt csak a helyzetben közvetlenül érintettek tudnák megmondani. Az viszont tény, hogy Jonathan Dimbleby 1994-es életrajzához köztudottan maga a herceg szolgáltatott információt. A könyvben pedig „hidegnek és távolinak” írják le a királynőt, aki a gyereknevelést a személyzetre hagyta.
Károly herceget a világ előtt alázta meg egykori barátnője, ezután kerülhetett képbe Diana hercegné
Egymással versengett a hercegi pár
Károly persze már egy olyan világban volt fiatal, amelyben a tekintélyelvű társadalmi berendezkedés jelentősen visszaszorult. Kétségtelen természetesen, hogy az előző trónörökös ezzel együtt is anakronisztikus körülmények között nevelkedett. Még puszta szemlélőként is érzékelhető azonban, hogy a hercegnek mégis jóval modernebb elképzelései voltak a gyereknevelésről, mint a szüleinek.
Az első feleségével, Diana hercegnével viszont ő sem tudta felvenni a versenyt ezen a téren. Bár Diana arisztokrata háttérből származott, az öccse elmondása alapján az érzelmeit gyakran kinyilvánító apa mellett nőtt fel. Továbbá tényező lehetett az is a hercegné viselkedésében, hogy a szülei botrányos körülmények között váltak el. Az édesanyja pedig egy ponton messzire költözött tőle. Sokan nyilatkozták már azok közül, akik jól ismerték, hogy Dianában erős szeretet- és gondoskodási vágy volt emiatt. Ezt pedig a saját szemünkkel is jól láthatjuk azokon a felvételeken, amelyeken elesett, beteg emberekkel vagy kisgyerekekkel kerül kapcsolatba.
Listán a brit királyi család titkos szeretői, akikkel éveken át csalták házastársaikat a hercegek és hercegnék
Már ez a viselkedés is tradicionálisan anyainak tekinthető, ami főleg II. Erzsébethez viszonyítva bizonyult nagyon újszerűnek a 20. század végén. Az pedig egyértelmű, hogy pont ezek a megnyilvánulások azok, amelyek a walesi hercegné „brandjének” legfontosabb elemeit adják a mai napi napig. A nyilvánosság képzeletét ma is megragadja Diana közvetlensége és odafordulása. Különösen, hogy a két fiához is rendkívül demonstratívan viszonyult az érzelmek kifejezésének tekintetében.
Diana fiai, Vilmos herceg és Harry herceg pedig több ízben pozitív emlékként beszéltek ezekről az alkalmakról. Ahogyan arról ugyancsak hálával nyilatkoztak, hogy a palotán kívüli, „normális” élet kis szeleteit is biztosította számukra az édesanyjuk, legyen az mozizás vagy egy vidámpark meglátogatása. Ezáltal lehetőséget adott nekik arra, hogy egy 21. századi monarchiában is hatékonyabban tudjanak funkcionálni. Mindebből adódóan a közvélemény Dianát általában jó anyának tartja. Ugyanakkor többen azt is szóvá tették már, hogy a hercegné anyai megnyilvánulásainak voltak performatív vetületei is. Az érzelmeit ugyanis a kamerák előtt szintén szerette látványosan kimutatni. Ez pedig sokszor a Károly herceg és közte folyó népszerűségi versengés egyik elemének tűnt.
Magukat látják Katalin hercegnében
Ilyesfajta rivalizálás a mostani walesi hercegi pár, Katalin hercegné és Vilmos herceg között egyáltalán nem figyelhető meg. Ez a feltételezések szerint egyrészt abból fakad, hogy egyszerűen jó a kapcsolatuk. Másrészt ha mégsem így lenne, a korábbi generációk hibáiból tanulva talán akkor sem kezdenének ilyesmibe. Részben ebből adódóan Katalinnak a nyilvános anyai testbeszédét és reakcióit leginkább a „természetes” szóval lehet leírni.
György herceg lesz az utolsó angol uralkodó? Különös teória terjed a brit monarchiáról
Látványos öleléseket nem nagyon látunk, helyette sok édesanya fedezheti fel a saját gesztusait és megoldásait abban, ahogyan a hercegné végigsimít a kislánya, Sarolta hercegnő haján vagy megpróbálja lekötni az unatkozó György herceget. Persze elképzelhető, hogy voltak olyan helyzetek, ahol jóval visszafogottabban reagált egy-két viselkedésre, mint azt otthon tenné. De ez a hétköznapi emberek nagy részénél szintén így van. Ezt bekalkulálva sok anya ebben a visszafogottságban is visszatükröződni láthatja a saját életét és választásait. Ez pedig nagyon jót tesz mind Katalin, mind pedig Vilmos imázsának.
Amit részben az idők változásának, részben pedig Diana hercegné örökségének a számlájára írhatunk, az az, hogy a walesi hercegi pár mindkét tagja kompetens, határozott, a gyereknevelésből aktívan részt vállaló szülő magatartását mutatja. A viselkedésükből ráadásul erős hitelesség sugárzik, így gyaníthatóan a kép és a valóság ebben az esetben nagyrészt fedi is egymást. Ez hatalmas előny a hercegi párnak a népszerűségért folytatott közös küzdelemben, valamint azt demonstrálandó, hogy ők ketten képesek a kiegyensúlyozott, egészséges utódlás biztosítására. Így aztán nem csoda, hogy amikor Katalin a rákbetegsége miatt nem tudott dolgozni, anyaszerepben, egy, a gyerekeit is szerepeltető fotón mégis feltűnt a nyilvánosság előtt.
