91 éves korában elhunyt Jane Goodall világhírű etológus
91 éves éves korában elhunyt Jane Goodall etológus, antropológus, aki a csimpánzok szociális és családi életének legismertebb kutatójaként vált ismertté. Egyetemi diploma nélkül, a kemény munkája és erőfeszítései árán érte el, hogy a tudományos közösség elismerje és eljusson a világhoz az üzenete.
Ezeket láttad már?
Az egész világ gyászolja Jane Goodallt, aki életét az állatok – különösen a csimpánzok – és a természet védelmének szentelte. Úttörő felfedezései hozzájárultak a csimpánzok és általuk az emberek evolúciós fejlődésének megértéséhez. Dr. Valerie Jane Morris-Goodall, ismertebb nevén Jane Goodall, az angliai Bournemouthban született 1934-ben Margaret Myfanwe Joseph és Mortimer Herbert Morris-Goodall gyermekeként. Már kislányként is imádott a természetben időzni és rajongott az állatokért.
Körülbelül nyolcéves korában szerelmes lett Afrikába, miután elolvasta a Tarzant és Dr. Dolittle-t, és arról álmodozott, hogy a kedvenc könyveiben szereplő állatok közt fog élni.
Egy álom vált valóra
Jane Goodall az érettségi megszerzése után nem engedhette meg magának az egyetemet, ehelyett a dél-kensingtoni titkárnői iskolába ment, ahol tökéletesítette gépelési, gyorsírási és könyvelési készségeit. Közben megőrizte álmát, hogy Afrikába utazzon, vadon élő állatok között éljen, és tanuljon tőlük, ezért vállalt néhány extra állást, például pincérnőként is dolgozott, hogy még több pénzt gyűjthessen célja megvalósítására.
Jane Goodall kilencvenedik születésnapja magyar divatkollekciót ihletett
Aztán 23 évesen végre valahára eljutott Afrikába, ahol meglátogatta egy barátját, akinek a családja a kenyai Nairobi mellett élt egy farmon. Ott találkozott a híres paleoantropológussal, Dr. Louis Seymour Bazett Leakey-vel, aki állást ajánlott neki a helyi természettudományi múzeumban. Idővel Leakey úgy döntött, hogy a tanzániai Gombe Vadrezervátumba küldi (ma a Gombe Nemzeti Park) Goodallt, hogy a vadon élő csimpánzokat tanulmányozza.
Úgy érezte, az állatok és a természet iránti szenvedélye és tudása, valamint a rengeteg energiája és lelkiereje miatt keresve sem találhatna alkalmasabb embert a feladatra. Leakey úgy érezte, hogy a nő formális akadémiai képzettségének hiánya előnyös, mert így nyitott elmével tanulmányozhatja a csimpánzokat. A paleoantropológus azt remélte, hogy legközelebbi élő rokonaink kutatásával többet tudhat meg arról, milyenek voltak a korai emberek.
1958 decemberében Jane Goodall hazatért Angliába, és Leakey megkezdte az expedíció megszervezését. Addig a fiatal kalandornő Londonba költözött, hogy a helyi állatkertben dolgozzon, ahol szabadidejét a főemlősök viselkedésének tanulmányozásával töltötte. Két év kellett, mire sikerült megszerezni a szükséges támogatást és engedélyeket az expedícióhoz, így Goodall végre útra kelhetett.
A Gombe Nemzeti Park
1960-ban az édesanyjával együtt érkezett meg a Gombe-i Vadrezervátumba. Az első hetekben rengeteg kihívással szembesültek, Goodall belázasodott – valószínűleg malária miatt –, ami késleltette a munkája megkezdését. Miután felépült, a zord terep és a sűrű növényzet kihívást jelentett a rezervátum bejárása során, és gyakran kilométereket gyalogolt anélkül, hogy egy árva csimpánzt látott volna.
Végül egy idősebb csimpánz – akit David Greybeardnek nevezett el, bár az állatok elnevezése tabu volt az etológiában – megengedte Goodallnak, hogy megfigyelje őt. A csimpánzközösség magas rangú hímjének elfogadása azt jelentette, hogy a csoport többi tagja is megfigyelhetővé vált. David Greybeard volt az, aki először megmutatta Jane Goodallnak azt, hogyan használják a szerszámokat, ami akkoriban úttörő felfedezésnek bizonyult.
5+1 csodálatraméltó nő, akiktől tanulhatunk
A Gombe Nemzeti Parkban végzett tanulmányai során három olyan megfigyelést tett, amelyek megkérdőjelezték a hagyományos tudományos elképzeléseket:
- a csimpánzok mindenevők, nem növényevők, sőt, más állatra is vadásznak,
- a csimpánzok eszközöket használnak, és
- a csimpánzok elkészítik eszközeiket (ez a tulajdonság korábban csak az emberekre volt jellemző).
WWF-jelentés: A vadvilág populációi már 69%-kal zsugorodtak
Jane Goodall tovább dolgozott a területen, és Leakey segítségével 1962-ben egyetemi diploma nélkül kezdte meg doktori programját. A Cambridge-i Egyetemen az alkalmazott módszerekre fittyet hányva, azzal bosszantotta a tudósokat, hogy elnevezte az állatokat az addig megszokott számozás helyett, arra utalva, hogy a csimpánzok érzelmekkel és személyiséggel rendelkeznek.
Továbbá megírta első könyvét, a My Friends, the Wild Chimpanzees (Barátaim, a vad csimpánzok) címmel, amelyet a National Geographic adott ki, és nem a tudományos közönségnek, hanem a nagyközönségnek szólt. A könyv rendkívül népszerű volt, miközben az akadémia tagjai nem láttak a dühtől. Dr. Jane Goodall Ph.D. fokozatot szerzett 1966-ban, és a következő húsz évben a Gombe-i Nemzeti Parkban dolgozott.
Időközben 1964-ben férjhez ment egy holland nemeshez, Hugo van Lawick báró vadfotóshoz és házasságuk alatt Jane van Lawick-Goodall bárónőként vált ismertté. A párnak született egy fia, Hugo Eric Louis. Jane Goodall és férje tíz év után elváltak és rá egy évre az etológus újraházasodott. Hozzáment Derek Brycesonhoz, a tanzániai parlament egyik tagjához és az ország nemzeti parkjainak igazgatójához. Öt évvel később megözvegyült, mikor férje 1980 októberében meghalt rákban.
Férfiaknak tilos a belépés! - Három falu a Földön, ahol csak nők élnek
Jane Goodall tudósból természetvédővé és aktivistává vált
1986-ban részt vett egy primatológiai konferencián, ahol észrevette, hogy az összes előadó megemlítette az erdőirtást. Jane Goodall maga is tapasztalta az erdőirtás jeleit a Tanganyika-tó mentén a Gombe Nemzeti Parkban és látva a hatalmas pusztítást tudta, hogy lépéseket kell tennie az erdő védelmében és a csimpánzok kritikus élőhelyének megőrzésében.
Első küldetése az volt, hogy javítsa az orvosi kutatóintézetekben tartott csimpánzok körülményeit. Goodall segített több menhely felállításában, miközben kiszabadította a kereskedelmi céllal elfogott csimpánzokat. 1977-ben megalapította a Jane Goodall Intézetet, egy globális közösségközpontú természetvédelmi szervezetet, és 1991-ben elindította a JGI Roots & Shoots programját, ami arra ösztönzi a fiatalokat szerte a világon, hogy környezetvédő projektekben vegyenek részt.
Dr. Alexy Márta: Az, hogy egy állat vagy növény nem mutatja valamely betegség tüneteit, még nem jelenti, hogy jól is érzi magát
Jane Goodall egész életében keményen dolgozott. Sosem sajnálta az időt, a pénzt, az energiát arra, hogy kiálljon a csimpánzok mellett, az olyan helyekért, mint a Gombe Nemzeti Park és egyáltalán megpróbálja megvédeni a Föld bolygót. Évente körülbelül 300 napot utazott, és beszédeket mondott, kormányzati tisztviselőkkel és üzletemberekkel tárgyalt szerte a világon, és bátorította őket, hogy támogassák a vadon élő állatok és a kritikus élőhelyek védelmét.
Egész életében fáradhatatlanul szolgálta a csimpánzokat és a természetet.
Üzenete tiszta és egyszerű volt: megmenteni azokat, akik nem védhetik meg magukat.
Az, hogy mi történik az örökségével, innentől kezdve rajtunk múlik.
