Emma Watson megtörte a csendet: először beszélt nyilvánosan az őt ért vádakról
Emma Watsont júliusban fél évre eltiltották a vezetéstől, miután gyorshajtáson kapták Oxfordban. Most először szólalt meg az ügy kapcsán, és nyilvánosan beszélt arról, hogyan élte meg a történteket.
Ezeket láttad már?
A Harry Potter-filmek sztárja júliusban kapott hat hónapos eltiltást, miután Oxfordban a megengedettnél gyorsabban hajtott. Emma Watson most a On Purpose with Jay Shetty podcastban beszélt részletesen arról, hogyan gyűltek össze a büntetőpontjai, milyen nehézséget jelentett számára a váltás a filmsztár-létből a diákélet hétköznapjaiba, és miként próbál alkalmazkodni a helyzethez - írta meg a DailyMail.
Nem engedték vezetni
Emma Watson elárulta, hogy a büntetőpontjai akkor kezdtek halmozódni, amikor 2023-ban Oxfordban egyetemista lett, és évek után először ült a vezetőülésbe: „A filmforgatások alatt nem vezethetsz, mert nem biztosítanak rá. Annyiszor kértem, de mindig azt mondták, hogy muszáj sofőrrel menned, hiszen percre pontosan kell érkezned. Így aztán hétvégén vagy a szünetekben vezettem csak, majd amikor egyetemista lettem, már mindenhova magamtól kellett mennem.”
Kihívás elé állították a mindennapok
A színésznő őszintén beszélt arról is, hogy milyen nehéz volt számára ez a váltás: „Nyilván nem volt meg a rutinom vagy a tapasztalatom, és ennek most látszik az eredménye.” Emma Watson így folytatta: „Egy forgatáson képes vagyok bármilyen bonyolult dolgot megcsinálni – mutatványokat, éneket, táncot –, és azt mondom: »Ne aggódjatok, megoldom«. Aztán otthon nem emlékszem, hova tettem a kulcsot, a pénzt, vagy arra, hogyan tartsam be a 30-as sebességhatárt.”
Biciklire váltott
Az eltiltás óta Emma Watson biciklizni kezdett, amit már korábban is kipróbált, de most különösen hasznosnak érzi: „Most különösen szerencsés, hogy biciklizek, ezért is.” A színésznő őszintén vallott arról is, hogy mennyire sokkolta, amikor a gyorshajtás híre bejárta a világot: „Telefonhívásokat kaptam, hogy fent van a BBC-n, nemzetközi hír lett belőle. Olyan volt, mintha a szégyenem mindenhová elkísérne.” Ugyanakkor megható volt számára a támogatás: „Rengetegen írtak, hogy velük is megtörtént, átérzik, milyen rossz, ami valahol megnyugtató volt.”