Tíz év után ismét felcsendült az RTL-en a jól ismert rigmus: „Politika, botrány, Duna-parti duma parti…” – visszatért a Heti Hetes. A megújult műsor egyik új arca Fancsikai Eszter, akit a legtöbben eddig online tartalmaiból ismerhettek.
Ezeket láttad már?
A Nemakarokbeleszólni egyik alapítójaként őszinte hangvételével, fanyar humorával és markáns véleményével vált ismertté. Fancsikai Eszter most új terepen bizonyít, ennek kapcsán beszélgettünk.
Mi volt az első gondolatod, amikor megkerestek a Heti Hetes miatt?
Első körben mindenkit castingra hívtak, de már ez is önmagában megtisztelő volt. Az esélytelenek nyugalmával mentem, őszintén szólva nem gondoltam, hogy nekem ebben helyem lehet.
Szerinted végül mivel győzted meg a készítőket?
Ez konkrétan nem derült ki, de korábban már csináltam több szereplős beszélgetős műsort, így talán nem volt teljesen idegen tőlem a helyzet. Igyekeztem nem csak hangerővel jelen lenni. Hat férfi mellett nőként megszólalni azért külön mutatvány, de valahogy elkaptam a fonalat, és szerintem látszott az is, hogy jól érzem magam.
Nem tartottál attól, milyen lesz érvényesülni ennyi markáns férfi mellett?
Gyerekkorom óta fiús lány voltam, a mai napig sok fiú barátom van, valószínűleg ez is segített. Mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy nagy mackók között próbálok a 160 centimmel érvényesülni. Most is hasonló volt a helyzet, csak talán időközben felnőttem hozzá.
Pokorny Lia: „Szembe merek nézni a félelmeimmel”
A régi Heti Hetest nézted?
Abszolút! Nálunk három generáció közös programja volt a Heti Hetes, emiatt is különösen kedves emlék számomra. Nagyon szerettem. Mindig vártam, hogy együtt nézzük.
Nem áll tőled távol a szereplés, de eddig kisebb formátumokban láthattunk. Hogyan élted meg ezt a sokkal nagyobb feladatot?
Valóban egészen más terep. Azt mindenki eldönti maga, hogy jó vagy rossz értelemben, de eddig is a megmondóbb karakterek közé tartoztam.
Ugyanakkor szerintem a kimondott szavak súlya nem a platform méretétől függ.
Ezt nőként sokszor még erősebben érzem. Nem lehet minden nő nevében beszélni, de azt igenis fontosnak érzem, hogy minél több nő szempontját képviseljem. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a gyerekekkel kapcsolatos témáknál, hogy ha ők nem tudnak szót emelni, akkor ki kell mondanunk helyettük.
Ismertél valakit korábbról a csapatból?
Korábban, amikor filmes területen dolgoztam, Hajós Andrással volt közös egy munkám, de az már vagy tizenöt éve történt. Nagy Ádámot és Linczényi Márkót ismertem még, a többiekkel nem volt személyes kapcsolatom. De mindenkivel hamar megtaláltam a közös nevezőt.
A közös nevező leginkább a humor. Könnyű tartani a lépést a férfiakkal?
Nagyon fontos a humor, ugyanakkor az is, hogy ne céltalan lövöldözés legyen a poénokkal, hanem legyen egy íve az egésznek. Ez fontos célkitűzése a műsornak, és nálam is szempont.
Rendkívül aktuális a műsor, néha már szinte élőnek hat. Mennyi felkészülést igényel egy adás?
Alapból is érdekelnek a közéleti témák, sokat foglalkozom velük. Most viszont még intenzívebb lett a hírfogyasztás. A konkrét felkészülés általában a felvétel előtti két napban a legerősebb, addigra érkeznek meg a témák, amelyek aztán folyamatosan frissülnek. Talán most már kicsit lecsillapodnak a kedélyek, és valamelyest visszatérünk egy „normálisabb” tempóra a mindennapokban, mert az elmúlt időszak néha követhetetlenül intenzív volt.
Király Linda: „Amerikába mindig könnyen megyek vissza, de a lelkem itt van”
Mennyire készülsz előre válaszokkal, és mennyit bízol a spontaneitásra?
Igyekszem minden hírhez társítani valami gondolatcsírát, és ha valamihez eszembe jut egy komplett történet, vagy csak poén, amiről sejtem, hogy magas labda lesz, akkor nem hagyom lógni a levegőben. Általában „csőre töltve” várom a kezdést, sok dolog mégis a helyszínen születik meg. És ez akkor igazán jó, amikor élesben kialakulnak a párbeszédek, viták, egymásra licitálások.
Az egyik adásban kiderült, hogy külön kasszán éltek a férjeddel. Őt nem zavarja, hogy „kiteregeted” a családi ügyeket?
Azért tudok ennyire felszabadultan beszélni, mert nagyon jó és őszinte kapcsolatban élünk. Figyelek arra, hogy mit mondok, és meddig megyek el. Amit megosztok, az mindkettőnk számára vállalható. Fontos a humor, de közben a tisztelet is.
Márkus Luca: „Nem bánom, ha sodródom az árral”
A műsor mellett mivel foglalkozol még mostanában?
Most már mindkét fiunk közösségbe jár, így több időm jut a mesekönyveimre és a vállalkozásaimra, mivel operatív feladatokat is végzek: kiadással, forgalmazással, a webshopom logisztikai ügyeivel is foglalkozom. Emellett ott vannak az online felületeim és a külsős felkérések. Kívülről talán nem mindig látszik, mennyi munka van e mögött.
A legfontosabb munkám pedig, még ha esetleg nyálasan is hangzik, az anyaság. A délutáni közös időből nem engedek. A játszótér, az együttlét szent! Ahhoz viszont, hogy ezt tartani tudjam, napközben nagyon fegyelmezetten kell működnöm.
Sokan figyelnek arra, amit mondasz? Érzed a felelősségét?
Igen. Annak súlyát mindenképp érzem, hogy amit kimondok, az onnantól ki van mondva. Visszaszívni már nem lehet. Ez felelősség, és szerintem ezzel mindenkinek számolnia kell, aki nyilvánosan megszólal.
Közel százezren követnek. Hol húzod meg a határokat?
Sokat gondolkodom ezen. Főleg, amikor az anyaságról beszélek, mert az érzékeny terület. Tudom, hogy sok nőnek segít, ha tabuk nélkül beszélünk nehézségekről, ugyanakkor mindig mérlegelem, mi fér bele, és mi nem.
A magyar topmodell, Ebergényi Réka tizenhárom év után állt újra kamerák elé
Szoktál reagálni a bántó kommentekre?
Ritkán. Elolvasom őket, néha meg is érintenek, de nem megyek bele kommentháborúkba. Ha van benne valami elgondolkodtató, azt viszem magammal, de nem reagálok csípőből.
A közösségi médiában hatalmas a zaj. Mi az a plusz, amit képes vagy megadni a követőidnek?
Szerintem nagyon szerencsés csillagzat alakult az összeállásunk a lányokkal, jókor voltunk jó helyen. Hálás is vagyok nekik, mert minden szempontból hatalmas menedék volt ez az egész. A miénk egy Covid közösségi média robbanás volt, és ilyen típusú tartalom nem csak itthon, nemzetközi szinten sem nagyon volt. A lányokkal (Tapasztó Orsi és Bányainé Mészáros Judit) mi nem lemásoltunk, hanem létrehoztunk valamit, aminek akkor abszolút volt létjogosultsága. Önazonos volt az egész, amitől igazán szerethető lett. Ma sem csinálok semmi olyat, ami trendi, de nem érzem úgy, hogy én vagyok.
Tervszerűen haladsz a posztokkal, videókkal, vagy spontán reagálsz a történésekre?
Néha jó lenne, ha lenne terv, és tudnék előre dolgozni, mert sokat segítene az időmenedzsmentben. De én annyira magamból dolgozom, hogy nagyon nehéz előre előhívni mi az, ami összeáll egy videós témává. Nem is teszek ki gyakran új tartalmat, ha éppen nincs mondandóm, akkor jobb híján nem készítek semmit. Szerencsére úgy tűnik, a követőim is értékelik ezt a hozzáállást.
Mik a terveid, mennyire látsz előre?
Nagyon sok ötletem van, de nagyon nehéz ezeket mederben tartani. Mindig abban bízom, hogy majd jön egy lazább időszak, és akkor mindennek a végére érek. De ezt egyelőre most nem látom.
Egy biztos: a gyerekekkel töltött időből nem engedek, mert az egyszeri és megismételhetetlen.
