Florence Pugh testének szinte minden porcikáját meg akarta változtatni a filmipar
Florence Pugh olyan filmek sztárjaként lopta be magát a közönség szívébe, mint a Lady Macbeth, a Kisasszonyok vagy a Fekete Özvegy. Bár szerintünk úgy tökéletes, ahogy van, a brit színésznő elmondása szerint a karrierje kezdetén többször kérték arra, hogy változtasson magán.
Ezeket láttad már?
A tehetséges Florence Pugh-t jelenleg a nemrég botrányoktól hangosan debütált Nincs baj, drágám című filmben láthatjuk a mozikban. A színésznő nem fél kiállni magáért, nemrég bátran vágott vissza a testét kritizálóknak, miután nem egyszer átlátszó Valentino ruhában mutatta meg túl kicsinek titulált melleit. Florence Pugh ezúttal egy interjúban elárulta, hogy a testét érő kritikák már a karrierje kezdetén is érték – korábban több producer is megpróbált rendelkezni a kinézete felett. A nyomás ellenére azonban a színésznő mindig hű maradt önmagához.
Nem akarta, hogy megváltoztassák
A brit színésznő 17 évesen kezdte a karrierjét az Eszmélet című filmben Maisie Williamsszel az oldalán. Később Los Angelesbe utazott és 19 évesen kapta első hollywoodi szerepét a Studio City című filmben: „Nagyon szerencsésnek és hálásnak éreztem magam és el sem tudtam hinni, hogy megkaptam ezt a top állást.” – mesélte a The Telegraphnak.
A helyzet akkor vett kellemetlen fordulatot, amikor a producerek arra kérték, hogy változtasson a megjelenésén – ez azonban a legkevésbé sem volt a színésznő ínyére: „Minden, amit meg akartak változtatni rajtam – legyen szó a súlyomról, a megjelenésemről, az arcom formájáról, a szemöldököm alakjáról – nem az volt, amit én akartam csinálni.” A színésznőt az Eszméletben szerzett tapasztalatai nem teljesen készítették fel arra, ami Hollywoodban várt rá: „úgy éreztem, hatalmas hibát követtem el.”
A legfontosabb az önazonosság
A Studio City végül nem aratott nagy sikert, így a színésznő visszatért Angliába, ahol megkapta a Lady Macbeth főszerepét, ami végül igazán beindította a filmes karrierjét és újra megszerettette vele a filmezést. „Ettől ismét beleszerettem a moziba – abba a fajta moziba, ahol lehetett hangos véleménnyel lenni, és ehhez én ragaszkodtam is. Azt hiszem az iparágban túl könnyű másoknak jobbra vagy balra kényszeríteni az embert. Én pedig elég szerencsés voltam ahhoz, hogy 19 évesen felfedezzem, milyen előadó szerettem volna lenni.”
