Fodor Annamária: „Elfogadom, hogy nem lehet mindent akarni”
Immár hatodik éve tagja a Pintér Béla Társulatnak Fodor Annamária színésznő, aki a Netflix platformján is nagy sikerrel futó Szenvedélyes nőkben szerepel.
Ezeket láttad már?
- Fodor Annamária számára nagyon fontos az önkifejezés és a kreativitás.
Az idei évad több újdonságot is tartalmaz Fodor Annamária számára: ősztől a Lumiere Filmiskolában tanítja a szakma fortélyait, januártól pedig önálló estje, a Cukorbaba is látható, legközelebb a B32-ben.
A színházi bemutatókat általában hétvégén tartják, volt abban tudatosság, hogy hétfőre hirdettél premiert?
Blaha Lujza halálának 100. évfordulója volt az ok, hiszen ő központi figurája az előadásnak - a premier az évforduló másnapjára esett. Egy cseppet sem bántam, hogy épp hétfőre sikerült egyeztetni, csodás nyugalmunk volt a próbák során a Klebelsberg Kultúrkúria Vinotékájában. Intim kitárulkozás ez az ez előadás, ezért ideális volt ez a tér, hiszen közel volt minden lélek. Azt éreztem, így érdemes! Nagyon különleges este volt, boldog, sírós, felemelő.
Hogy jött az ötlet, hogy legyen egy Cukorbabád?
Néha előjönnek bennem nagy vállalásokkal kapcsolatos álmok, vágyak, mint például, hogy meg tudnék-e szólalni a Szegedi Szabadtéri Játékokon annyi néző előtt… De az is jó ideje motoszkált bennem, hogy egyedül mire lennék képes. Amikor csak én vagyok a színpadon, csak magamra számíthatok. Most, hogy megvalósult derült ki számomra, hogy milyen izgalmas élmény ez. Nekem is jólesik, hogy meg mertem ugrani. Rengeteget kutattam ezeket a legendás színésznőket, csodás volt velük foglalkozni, és szuper kollégákkal sikerült ezt az én mesémet megvalósítani.
Járai Márk: „Még azt is fel kell fognom, hogy Bereményi Géza neve van az enyém mellett”
Mit érdemes tudni az előadásról?
A „nemzet csalogányaként” elhíresült Blaha Lujza - akinek Cukorbaba volt a beceneve -, elevenedik meg a színpadon, aki kezet fog a mai színésznőkkel. Többrétegű a látványvilág, van benne egy kis varázslat is, amit az árnyak adnak. Otthon, írásvetítővel próbáltam ki az árnyjátékokat, különböző technikákkal, és izgalmas szépségeket, titkokat tudtam belefesteni vele. Ebben a montázsszerűen felépülő előadásban női sorsok, dalok és rejtélyek fonódnak össze. Ezek többnyire mindannyiunk számára ismerősek, megéltek: fájdalmak, szerelmek, szenvedélyek.
Sokat gondolkodtál azon, hogy mivel állj egyedül színpadra?
Igen. Nagyon sok kortárs író könyvét olvastam, és nagyon sok ajánlást is kaptam, de valahogy mindig oda jutottam, hogy valahogy jobban én akarok lenni, de nem úgy, hogy kiállok és elmondom az életemet, hanem valamilyen szerepbe bújva. Nyár elején került a kezembe Blaha Lujza naplója, és több önéletrajzi írás. Ruttkai Éva, Psota Irén, Gobbi Hilda élete gyerekkorom óta ott vannak a polcomon. És valahogy ezek alapján összeállt, hogy ezek az interjúk, naplók jó kiindulópontjai lehetnek egy anyagnak. Végül az előadás minden mondata szó szerinti idézet az adott színésznőktől, semmi fikció vagy vendégszöveg nem került bele. Elképesztően erősek így is, ebben az egymásutániságban.
Az előadásban nagyon nagy hangsúly van a díszleten és a ruháidon is. Civilben is fontos neked, hogy miben jelensz meg?
Természetesen, de változó, hogy épp mit érzek magaménak: régen nagyon színesen jártam, volt egy kifejezetten piros korszakom, most pedig a Föld színeit szeretem a legjobban és mindent ami csillog. Mintha ezekben érezném biztonságban magam. Lehet, hogy nem sokan tudják, de terveztem már jelmezt színházi előadásokhoz, rajzolok, festek, így valahogy a színek, a formák, a szépség mindig közel van hozzám és figyelem is a különleges dolgokat és divatot.
Az anyukámnak remek ízlése van az öltözködés és a lakberendezés terén is, sokat lestem el tőle, így ezekkel én is nagyon sokat játszom. Mindig inkább a különleges, az extra, a végletes érdekelt. Egy időben gyűjtöttem a külföldi divatmagazinokat, de most is fellapozom őket bármerre sodor egy-egy utazás.
Az előadás is különleges lett, jól fogadta a közönség?
Sokan maradtak utána beszélgetni, és örültem, hogy tudtak hozzájuk szólni a megidézett színésznők. Volt, aki azt mondta, hogy életszagú volt és hogy nagyon jól esett neki ez az élmény. Általában a premierek után van bennem egyfajta üresség, ami érdekes módon most nincsen. Nagyon fel vagyok dobva, szóval tart a hatás, és ez ritka! Tordai Teriről is beszélek a darabban, aki az egész folyamat alatt terelgetett, végtelen kedvesen. Megkerestem nyáron, hogy egyáltalán merjek-e belevágni, kíváncsi voltam a véleményére, és hihetetlenül nyitott és támogató volt. De Sándor Pál is sokat segített, aki Karádyról mesélt titkokat.
Ha már Sándor Pál szóba került: vele együtt, te is foglalkozol színészekkel Lumiere Filmiskolában.
Hihetetlen, hogy szinte most indult, de már a második félévben járunk. Nagyon szeretem, jó érzés velük foglalkozni. Sokat tanulok magamról is. A tanítványok többségének van már valamilyen végzettsége, vagy civil foglalkozása, de fontosnak érzik, hogy ebbe az irányba is képezzék magukat. Nagyon érdekes, hogy ebbe az osztályba most csak lányok járnak, abszolút összeadódnak a női energiák. Az első két órán mindenki sírt, annyira megindultak mindenkiben az érzések. Salamon András kért fel erre a feladatra, Cserhalmi György is ott tanít, illetve Kerekes Vica és Brasch Bence. Velük visszük, terelgetjük közösen az osztályt. És nagyon jók a képzések! Én is beültem a múltkor az Árvák és a Saul fia casting direktorának az órájára. Szóval nem csak tanítok, nyitott vagyok minden újra!
Kovács Patrícia: „A szerepeim rengeteget tanítottak nekem önmagamról”
Mindezek mellett hatodik éve vagy a Pintér Béla Társulat tagja, ahol az előadások túlnyomó többségében játszol. A helyeden vagy ott?
Nagyon szeretek ebben a társulatban létezni. Végtelen erős és mély minden, ami ott történik. Engem ez érdekel a színházban és pont így! Minden évben van egy bemutatónk, és mellette mennek a régi előadások is. Nagyon biztos bástya ez nekem, olyan „egy ügyű” mint én. Vagyis egy ügy van, az pedig a színház. A kollégáim csodásak. Imádom a feladataimat, mind izgalmas és belőlem van, egy velem. Egy a lényeg. Valahogy így alakul minden este a lényegünk, ahogy együtt zenélünk énekelünk, játszunk. Elementáris hullámokban a fájó és nagyon vicces igazságokkal.
Nemrég debütált a Netflixen Herendi Gábor új filmje, a Szenvedélyes nők, amiben szintén egy jól eltalált karaktert játszol.
Sajnos én még nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Igazi női sorsok, problémák, gyönyörű, tehetséges színészekkel. Várom, hogy lássam, mert sok jót hallottam a filmről.
Hermányi Mariann: „Ez egy hosszútávú szakma, tele hullámvölgyekkel”
Castingoltak vagy rád várt ez a szerep?
Nem voltam castingon, Herendi Gábor felkért erre a szerepre. És innentől bíztam és hittem, hogy jó lesz. Minőségi alkotó, és ha rám van szüksége, akkor biztosan nekem való a feladat.
Ha nem láttad még, az azt is jelenti, hogy nem voltál a díszbemutatón. Előadásod volt?
Kivételesen nem, pont akkor voltam Izlandon.
Forgatás, vagy munka miatt?
Kikapcsolódni mentem, és meglátogattam egy barátomat. A volt színművészetis osztálytársam költözött oda hat éve, aki azóta volt már újságkihordó, fagyiárus, de most éppen egy csodálatos üvegházban dolgozik a semmi közepén, ahol bármikor láthatja az északi fényt. Nagyon boldog, csodálatos, ahogy él. De ha hívják, még néha hazajön Magyarországra rendezni, de alapvetően ott töltekezik. Elképesztő élményekben gazdag hét napot töltöttem ott, és szerencsém is volt, mert bár -15 fok volt, sokat sütött a nap is. Végigmentem a Golden Circle-n, ahol minden pillanat olyan, mint egy képeslap. Hálás vagyok minden percéért ennek az utazásnak, bármikor szívesen visszamennék! Tervezem is! Álomi hely. Végtelen és nagyon nyugodt.
Eljátszottál már valaha komolyan a gondolattal, hogy másik országban élj?
Elmenni nem tudnék. De azt el tudom képzelni, hogy egy nyárra kimennék dolgozni. Néha nagyon jólesik, és kell is, hogy kicsit kiszakadjak a mindennapokból, és teljesen más közegben legyek. Sokkal több utazásra vágynék, de elfogadom, hogy nem lehet mindent akarni. A rengeteg előadás miatt egy-egy utazásnál nagyon előre kell terveznem, az izlandi repülőjegyet is már tavasszal megvettem.
Nyilván nem véletlen, hogy nem folysz a csapból, hogy nincs veled tele a bulvár. Mit csinálsz, ha éppen nem dolgozol, mi tölt fel, mivel kapcsolsz ki a hétköznapokban?
Egyszerűen élek, nem vágyom felhajtásra, és inkább zavarban vagyok a mű magamutogatástól. Szeretem, ha gazdagon áramlik, történik az élet, de a semmittevéstől sem riadok meg, nálam az is hasznos és színes! Ha kényeztetésre vágyom, akkor gőzbe megyek, sétálok, sportolok, és imádok a családommal lenni… Van egy kutyám, és van egy tanyánk, ami még a nagyszüleimé volt negyven éve, de már egy ideje én gondozom, művelem, és szinte minden nap ott vagyok, ha időm engedi. Az a tervem, hogy egy szép napon oda is költözöm az erdő mellé, mert érzem, hogy van valami, ami nagyon oda köt.
Van melletted társ, aki partner ebben?
Szerelem mindig van. 2020 óta máshova kerültek a prioritások az életemben. Az egy nagyon kemény év volt. Még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a színészetet. Ott, akkor aztán mégis az életet választottam, de még fontosabb lett a munkán kívüli megélés is, amihez hozzájárult, hogy Pintér Béla hívott a társulatába és így vagyok balance-ban. Ez segített akkor egyben tartani magam. És most is segít, ez mindig erőt ad, mert úgy érzem, hogy ebben a társulatban minden megvan, szakmailag és emberileg is.
Milyen feladatok várnak még rád az évadban?
Lesz egy koncertünk majd a Színházak Éjszakáján, ahol énekelni fogok a futó darabok dalaiból. Nagyon szeretek énekelni, korábban volt is egy punk zenekarom. A Covid alatt tanultam csellózni, de aztán kiköltözött Berlinbe a tanárom, így ez abbamaradt. A Pintér Béla darabokat játsszuk folyamatosan, és a Cukorbabával is vannak terveim, például szeretném elvinni Balatonfüredre a Blaha kúriába. De amit a legjobban várok, hogy talán a nyáron már el tudok költözni a tanyára, az erdő mellé, ami egy új élet kezdetét jelentené.
