Az Evita egy rendkívüli nő felemelkedésének és tragikusan rövid útjának drámája Andrew Lloyd Webber világhírű zenéjével. Az idén 50 éves musicalt szeptemberben mutatja be a Madách Színház, Eva Peron szerepében pedig Gadó Anita is látható majd, aki immár másodszor bújuk az argentin ikon bőrébe.
Ezeket láttad már?
A Madách Színház közönsége már jól ismerheti Gadó Anita színésznőt, ő a nagysikerű Jégvarázs cserfes Anna hercegnője, Cosette A nyomorultakban és VIII. Henrik ötödik felesége a SIX-ben. A Győri Nemzeti Színházban már bizonyíthatott Eva Peronként, idén ősszel viszont egy újabb arcát ismerheti meg a budapesti közönség is Szirtes Tamás Evita-rendezésének köszönhetően.
Egy ilyen helyzetben, amikor ugyanazt a figurát formálod meg, de egy másik rendezésben, le kell nulláznod magadban, amit a szerep kapcsán korábban felépítettél?
Ebben az esetben muszáj volt, mert új fordítás készült a darabhoz, de szerintem egyébként sem árt egy ilyen szerepet tiszta lappal kezdeni. Az könnyebbség, hogy már ismerem a történetet, nem kell kutatnom Eva Peron története után, mert korábban alaposan utánanéztem annak, hogy ki is volt ő valójában. Most más a rendező, más a koncepció, más színházban játsszuk majd az előadást.
Énektechnikailag talán ez az egyik legnehezebb női szerep a musicalirodalomban. Segítség az, hogy már valamennyire benne van a torkodban?
Így, hogy más a dalszöveg, valójában ezt a részt is az elejéről kell kezdenem. Más hangzókra kerül maga a szöveg, és ezáltal másképp kell azokat elénekelni, újra be kell ültetni az ember torkába. Egészen máshogy kell egy-egy hangot megfogni, mint a korábbi fordítás esetében.
Milyen volt az első találkozásod a szereppel, amikor a győri előadásra készültél?
Sokkoló. (nevet.) Meglepődtem rajta, hogy ez mennyire nehéz zene. Abból a szempontból is, hogy ez nem egy olyan darab, amit csak úgy beteszel a Spotify-on és hallgatod, sok a recitatív rész. Aztán nyilván összeáll, az ember megszokja tanulás közben és megérti magát a zenét.
Király Linda: „Amerikába mindig könnyen megyek vissza, de a lelkem itt van”
Színésznőként mekkora kihívás?
Nagy feladat. Eva a történet elején 15-16 éves, innen kell egy 33 éves nőig eljutni. Természetesen kétszer egy órába nehéz beleszorítani egy ilyen ívet, hogy egy-egy jelenet között hogyan vált és mennyi idő telik el, mennyit érik maga a karakter, mint nő, vagy mennyire fejlődik emberileg. Nagyon nehéz ezt lekövetni.
Szirtes Tamás igazgató úr sokat segít, nagyon-nagyon sokat beszélgetünk. Aminek nagyon örülök, hogy nem negatívan próbáljuk megközelíteni Eva Peront, pedig sokszor sokkal rosszabb színben tüntetik fel, mint amit megérdemelne. Abban az argentin világban, abban a történelmi korban kell vizsgálni, volt benne jó szándék, főleg a népe felé.
Az utóbbi hetekben fedeztél fel valami újat ebben a figurában emberileg?
Még csak három hete kezdtük el a próbafolyamatot, szépen lassan haladunk. A táncpróbákkal kezdtük, tégláról téglára építjük fel az egészet. De ahogy haladunk előre, és egyre erősebb lesz a két előadás közti különbség, úgy formálódik majd az én Evitám is.
Otthon érzed már magad a Madách Színházban?
Nagyon szeretek itt lenni, jóban vagyok mindenkivel. Az, hogy már az otthonomnak érzem, nyilván az itt dolgozó embereknek köszönhető, rengeteg barátom van. Ha nem is klasszikus értelemben a legjobb barátom minden kollégám, mégis azt érzem, hogy bármikor bárkihez fordulhatok, és ez nagyon jó érzés.
És az is nagyon izgalmas, hogy nem szorultál bele egy karakterbe. Sok főszerepet játszol, de nagyon-nagyon sokféléket.
Ez az ötödik szerepem a Madách Színházban, és mindegyik más. Talán csak Cosette A nyomorultakból és Anna a Jégvarázsból hasonlítanak kicsit, naív karakter mind a kettő, de mégsem ugyanúgy. A Macskák az egy külön világ, a SIX úgyszintén, és most az Evita egy egészen másik szín.
Anna a Jégvarázsban gyakorlatilag egy szubrett.
Egyébként igen, nagyon élvezem őt játszani. Szeretek vicces lenni a színpadon, és ez olyan ritkán adatik meg. Nagyon örülök, hogy ebben a szerepben sok lehetőség van viccesnek lenni. Nagyokat lehet énekelni, jókat lehet táncolni, ami különösen boldoggá tesz. A szivárvány összes színében mozog.
Gelencsér Tímea édes vallomása: „Nagy családot tervezünk”
A SIX-ben olykor nagyon ironikus vagy, mint Howard Katalin. Aki ismer, tudja, hogy ez az iróniai civilben is jellemző rád.
Igen, emiatt sokan azt gondolják, amikor még csak ismerkedő fázisban vagyok valakivel, hogy biztos nagyon bunkó vagyok vagy flegma, aztán később rájönnek, hogy nem, egyszerűen nekem ez a humorforrásom.
Volt olyan szerep, akár vidéken vagy más színházban, amikor először még nem értetted, hogy miért vagy ott, vagy miért rád gondoltak, és aztán később megvilágosodtál?
Pont most kezdtem elpróbálni a Magyar Színházban a Wonderlandet. Ez egy Alice Csodaországban történet, viszont ebben az esetben az Alice nem egy fiatal lány, hanem egy felnőtt nő, akinek van egy 12 éves lánya. Én 27 éves vagyok, és nincs gyerekem. Főleg nem egy 12 éves gyerekem. (nevet.) Amikor ezt így először meghallottam, akkor azért elgondolkodtam, hogy hogyan fogom én ezt eljátszani. Van egy kiskutyám, akit úgy szeretek, mintha a gyerekem lenne, de hát nyilván ez nem ugyanaz. Főleg nem, amikor már egy kamaszkorba lépő fiatal lányod van. Úgyhogy ez például egy ilyen helyzet volt.
Gubás Gabi: „Soha nem ostorozom magam, a hibáim a legnagyobb tanítóim”
Pár éve megsérült a térded, amikor jó pár hét kényszerpihenőre kellett menned. Hogy élted meg lelkileg? Változtatott bármit abban, ahogy működsz a színpadon, rutinokban, bemelegítésben, bármiben?
Soha nem fogom elfelejteni. Nagyon korán szoktam bemenni előadás előtt, hogy nyugiban el tudjak készülni, és aznap volt egy üres félórám. És akkor arra gondoltam, hogy bár nem szoktam bemelegíteni, de most egy kicsit átmozgatom magam. Három perc volt az egész, és átfutott rajtam, hogy de durva lenne, hogyha pont most sérülnék le. Egy órával később kattant a térdem, és akkor elszakad egy izom. Nagyon nehezen éltem meg.
Nekem mindig balszerencsém van ebből a szempontból, ha van valamilyen nagy blokk egy előadásból, akkor szinte biztos, hogy lesz valami bajom. A negyedik előadásra összeszedek egy tüdőgyulladást, és akkor kiesek hat előadásból. Ugyanez megtörtént most a tél végén, amikor legutóbb játszottuk a Jégvarázst meg a SIX-et együtt, és azt is nagyon-nagyon nehezen viseltem. Olyankor hasztalannak érzem magam. Ezek nagyon-nagyon nehéz dolgok.
A párod, Cseh Dávid Péter is szakmabeli. Egymás kritikusai vagytok?
Azt gondolom, hogy igen, de ez nem az egészségtelen kategória. Nem szoktuk hazahozni a szakmát. Nyilván átbeszéljük, hogy kivel mi történt aznap, meg hasonlók, de nem instruálgatjuk egymást. Ha éneklésről van szó, énektechnikai dolgokról, abban inkább kikérjük a másik véleményét. Én nem is szeretem, ha Dávid megnézi egy főpróbámat egy premier előtt. Inkább jöjjön el a premierre, és hogyha bármi olyan észrevétele van, akkor azt szívesen fogadom. De nem piszkáljuk egymást. Amúgy is mindig stresszes egy próbafolyamat, nincs értelme a másikat azzal idegesíteni, hogy még ő is meg akarja mondani, hogy mit csinálj másképp.
Sipos Vera: „Ahogy idősödöm, erősödik a belső iránytűm”
Vidéken nőttél fel. A szüleid hogy élik meg a premierjeidet, ha felutaznak Budapestre?
Minden sikeremre nagyon büszkék. Szerintem Székesfehérváron az egész környék tudja, hogy éppen mit csinálok. A szüleim viszik a hírét. (nevet.) Nem tudom, hányszor látták már a madáchos előadásaimat, szerintem mindegyiket legalább négyszer-ötször.
Ha kell, akkor pedig kutyaszitterkednek.
Igen. Lassan egy éve él velünk Csöpi.
Az ő személyisége változtatott a te gazdiidentitásodon?
A mindennapjaimon, meg a rutinomon biztosan. Ő egy nagyon energikus, nagyon mozgékony kutya, ha nincs lemozgatva, akkor elviselhetetlen. A kutyafuttató a napi rutin része, ami a korábbi kutyusunknál nem volt jellemző, egészen más mozgásigénye volt. Csöpike nagyon kutyaközpontú, neki kell, hogy a többi kutyával játsszon minél nagyobbakat. Másfél-két órákat kutyafuttatózunk, nagyon szeretem, mert akkor egy kicsit ki tudok kapcsolni. Ezután az interjú után is ez lesz a mai program.