Gubás Gabi: „Soha nem ostorozom magam, a hibáim a legnagyobb tanítóim”

Az egyik leggyönyörűbb hazai színésznőnk Gubás Gabi, aki büszkén vállalja a korát, és még ebben is szerencsés, mert nem fog rajta az idő.

Ritka időszakban csíptelek el: kivételesen nem próbálsz új darabot, „csak” a futó előadásaidat játszod.

A tavalyi három bemutató után, idén jól esik, hogy egyet kellett próbálnom. Ebből adódóan viszont felszabadult némi időm és kreatív energiám, így most sem unatkozom. Alapvetően mindig igyekeztem több lábon állni, korábban, amikor még szabadúszó voltam is mindig voltak saját projektjeim. Van két zenekarunk, az egyik gyerekeknek szól, ez a Szeleburdi mesezenekar, és van az Éjszakai Nesz, amivel Bossa nova esteket tartunk. És van egy közös estem Szabó Győzővel, most pedig egy új projekten gondolkodunk B.Török Fruzsinával, akivel a Polcz Alaine életét feldolgozó önálló estemet készítettük.

Ennek az új projektnek már megvan az irányvonala, vagy még csak ötleteltek?

Még a folyamat elején járunk csak, de annyi biztos, hogy egy anya-lánya kapcsolatról fog szólni. Egy ilyen produkciót biztos meg lehet csinálni pár hónap alatt is, de nekem fontos, hogy amit létrehozok, az mélyebb, tartalmasabb dolog legyen. Arról nem is beszélve, hogy mindent, a legutolsó szervezésig vagy díszletelemig magunknak kell előteremteni a szabadidőnkben.

Így történt ez a Teljes lényeddel című magánestünkkel is, és most Fruzsinával ismét belevetettük magunkat egy újabb vállalásba, ahol egyszerre mi vagyunk a menedzserek, rendezők, írok, színészek, kellékesek, jelmeztervezők, díszlettervezők, és sorolhatnám, hogy kik állnak egy produkció mögött, hogy ez igazából összeálljon. Kicsit emlékeztet az egyetemi éveimre, ahol ugyanígy mi csináltunk mindent. De a folyamat elindult, a magokat elvetettük.

Farkasházi Réka: „Rájöttem, hogy sokkal több mindenre vagyok képes, mint amit gondoltam magamról”

Nem szoktam egyébként sem ráfeszülni dolgokra, hiszek abban, hogy mindennek megvan az ideje. Mindig több ajtó áll előttünk, én szeretem megvárni, hogy melyik az, amelyik kinyílik, és akkor arra megyek tovább. De arra is jó most ez az időszak, hogy van lehetőségem színházi előadásokat nézni, és jóval többet tudok otthon, a családommal is lenni.

A Teljes lényeddel már több mint hét éve szerepel a Thália repertoárján, sokat mész vele vidékre, és külföldre is. Hogy látod, másoknak is tud Polcz Alaine annyira fontos lenni, mint neked?

Azt tapasztalnom hogy igen. És ami külön öröm, hogy mindegyik korosztályt érdekli. Ez talán azért is van, mert ő egy nagyon hiteles, önazonos, és rendkívüli ember volt, akinek húsba vágó a története, az élni akarása, és az élet szeretete, ami a mai bizonytalan világban különösen fontos. Mióta az előadást játszom küldetésem, hogy az ő munkásságát, élet szeretetét, pozitív élet szemléletét, minél több emberhez eljuttassam itthon, és a határon túl is. Ő maga soha nem kérkedett azzal amit megélt, csak kicsiszolta magát a fájdalmakon, tapasztaláson keresztül egy gyönyörű drágakővé, amit én szeretnék mindenkinek megmutatni.

Fontosnak tartom, hogy hogyan éljük az életünket, vagy hogyan játsszuk ezt a játékot, amit életnek is nevezhetünk, csak itt nem mondják el, nem tanítják a játékszabályokat, azokat a saját bőrünkön kell megtapasztalni. Alaine élete rendkívül sok játékszabályt elmond, amivel könnyebbé tudjuk tenni az életünket, sőt megkockáztatom, hogy boldogabbá is. Én magam is rengeteget tanultam tőle, és szeretném mindenkinek megmutatni az ő példáján keresztül, hogy mindig mindenben meg lehet, és meg kell találni a pozitívumot. És a kapaszkodót.

A mai zűrzavaros világban nagyon sokaknak nehéz megtalálni ezt a bizonyos kapaszkodót. Neked mi erre a bevált technikád?

Igyekszem mindent több nézőpontból vizsgálni, még a kudarcokat is, amiről nagyon sokszor kiderül utólag, hogy nem is kudarc volt, hanem egy következő lépcsőfok, ami esetleg hozzá is ad az életünkhöz. Sokan a változást is nehezen élik meg, pedig ezek a fordulópontok, még akkor is lehetnek előremutatóak, ha pillanatnyilag nem tűnnek annak. Meg kell találnunk a saját szemléletváltásunkat, ami kihoz bennünket a gödörből. Nincsen erre általánosan bevált szabály, mindenkinek más jelenti azt a kapaszkodót, ami kirángatja az önsajnálatból.

Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy a színház kiváló terápia, hihetetlen módon erősíti és támogatja az önismeretet. Ha nagyon lemerülök, akkor számomra a sport a legjobb kapaszkodó. De feltölt a természet is, ezért sokat túrázunk, biciklizünk a szabadban.

Járai Márk: „Még azt is fel kell fognom, hogy Bereményi Géza neve van az enyém mellett”

A kornak, az idő múlásának köze van ahhoz, hogy sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak látlak, mint korábban bármikor?

50 éves kor után jött rám az a nyugalom, hogy én most már szeretném élvezni annak a sok munkának a gyümölcsét, amit eddig az asztalra letettem. Nincs kedvem azt bizonyítani, hogy még hány tányért tudok egyszerre pörgetni, most inkább enni szeretnék ezekből a tányérokból. Nem akarok már szétszakadni, vagy bárkinek megfelelni, csak a saját egyensúlyom megtartása a mérvadó.

Két nagy gyereked van, akik lassan kirepülnek a családi fészekből. Fel vagy készülve az elengedésre, leválásra?

A fiamnak közel egy éve van barátnője, és érdekes, de nem úgy élem meg, hogy „elveszi” tőlem őt, hanem, hogy lett egy második lányom. Sokat van velünk, és én ezt imádom. Egyébként amikor korábban szerelmi csalódása volt, tudtam vele együtt szenvedni. De mindemellett hagytam, hogy ezeket az érzéseket megélje, és megtanuljon felállni belőle. Bent van a pakliban, hogy esetleg később külföldre mennek, de még nincs napirenden a téma. Az biztos, hogy minden döntésükben támogatni fogjuk őket, de a döntéseikbe beleszólni nem szeretnénk.

Szerencsére eddig minden jól alakult, izgatottan várom, hogy nekik melyik ajtók nyílnak ki. Most még vevők a közös programokra, szívesen jönnek velünk nyaralni is. Néha olyanok vagyunk mint a Szeleburdi család című filmben: átjönnek a barátaik, és ezerrel zajlik az élet. Szeretem ezt a fajta nyüzsgést és hangzavart.

Sipos Vera: „Ahogy idősödöm, erősödik a belső iránytűm”

S míg a valóságban kétgyermekes anya vagy, a színpadon általában fiatal feleséget, szeretőt, csábító nőt játszol. Mi a titka annak, hogy ennyire jó formában vagy?

Rám elsősorban tényleg nem az anyaszerepek kapcsán gondolnak, de azért volt erre is példa, például a Válótársakban, amit nagyon szerettem. A külső-belső harmóniához szerintem nagyon fontos, hogy rendben legyen a magánélet is.

Te szerencsés vagy, egy csodaemberrel élsz együtt: Attl Attila természetgyógyásszal, akihez eredetileg segítségért fordultál. Talán ha innen nézzük, a baleseted sem volt véletlen?

Biztos, hogy nem, különben nem ismerkedtünk volna meg Attilával. A balesetem után darabokra hullott az életem. Négykézláb mentem ki a színpadról, hetekig nem tudtam megmozdulni, de rettegtem attól, hogy műteni kelljen a gerincemet. És nem is csak a műtéttől tartottam, hanem annak életen át tartó hatásától, ezért kezdtem keresni természetesebb alternatívát a gyógyulásra. Ekkor kerültem Attilához, akivel nem első látásra lettünk szerelmesek, de az első találkozástól kezdve, szépen fokozatosan eszméltünk rá, hogy mi egymást keressük.

Összefonódott az életünk, és azóta sem kérdőjelezem meg azokat a dolgokat, amiket ő tanított és mondott. Még akkor sem, amikor az anyai ösztönöm mást sugallt, mert később mindig őt igazolta az élet. Az étkezésünk alapjait is ő határozza meg, már a kapcsolatunk legelején megfogadtam a tanácsait, és kidobtam az összes fehér cukrot, fehér lisztet, illetve azokat a dolgokat, amik megnehezítették a felszívódást vagy az emésztést a testemben. Mert ezek mind energiát vonnak el. Attila közel két évtizede foglalkozik hidegen sajtolt olajokkal, amiket én lassan 20 éve rendszeresen fogyasztok. Azt szoktam mondani, hogy ezektől megy minden olajozottan.

Varga-Járó Sára: „Zsófival ellentétben, én már megtaláltam a helyemet a világban”

Most, hogy elmúltam 50, látom, hogy mennyire jót tettem a bőrömnek, a szervezetemnek ezekkel a hatóanyagokkal. A várandósságaim és a szülések után sem nyúlt meg a bőröm, nem ment tönkre a hajam, nem szuvasodott a fogam, vagyis a szervezetem meghálálta a törődést. De a balesettel az egész szemléletem megváltozott, nem a sorsot hibáztattam, hanem azt próbáltam megfejteni, hogy mi ezzel az üzenet. Mit nem kell erőltetnem, mire kell figyelnem.

Van valami, amire vágysz, ami hiányzik az életedből?

Nincs. És nem azért, mert mindenem megvan, hanem ha valamire vágyom, azért teszek. Ha nem lenne zene az életemben, akkor biztos, hogy szomorú lennék. De mivel ezt felismertem, tettem érte, és része lett az életemnek. Nagyon jó dolog az önismeret, mert pontosan tudom, hogy mi az amire szükségem van ahhoz, hogy boldog legyek. És mindig teszek is érte, nem csak vágyakozom utána. Ezért az is nagyon fontos, hogy tudd, hogy mire van szükséged. Akár társsal, akár munkával, akár egy hobbival kapcsolatban, mindig azt kell magunkban megfogalmazni, hogy mi az, ami hosszútávon boldoggá tesz.

Én kissé ellene megyek a mai modern trendeknek, például csak akkor posztolok, amikor van mondanivalóm. Mint a mesében az okos lány: kicsit ott vagyok, kicsit mutatom magam, de csak addig, amíg az nekem is komfortos. Erre kondicionálom magam, soha nem kifele, mindig befele indulok el. Ettől pedig jól érzem magam, és csak olyan dolgokat csinálok, amiben hiszek, és amik hozzám adnak. Ezt a példát mutatom a gyerekeimnek, ők is látják, hogy a legnagyobb erő az, ami bennünk van.

Peller Mariann: „Az élet rövid ahhoz, hogy haragban maradjunk benne”

Soha nem ostorozom magam, a hibáim a legnagyobb tanítóim. Szeretem őket, mert azt az irányt mutatják, ahol még dolgom van. Ez persze folyamatos munka, de ösztönös, nem kell rá külön treníroznom magam. Gyerekként természetesen belém neveltek egyfajta megfelelési kényszert, de amikor ezt le tudtam tenni (ami szintén folyamatos munka) akkor éreztem meg a saját szabadságomat.