Az első hírek arról szóltak, hogy Horváth Éva kint hagyja a családját, és kisebbik fiával hazaköltözik a nyári szezonra. Végül mindannyian hazautaztak, az elmúlt napokban számos poszt született arról, hogyan élnek ismét itthon.

Végleges vagy csak ideiglenes a hazatérésed?

Nem hagytam kint a családomat, mind a négyen hazajöttünk, ám külön fogunk visszamenni. Kristófnak már augusztus 15-én indul az iskola, ezért ő visszamegy az édesapjával, én még szeretnék egy kicsit itthon maradni a kisebbik fiammal, Alexszel egy televíziós felkérés miatt. Maximum egy hónapra válik szét a család. Ha visszamegyünk, Alex már kint is bölcsibe megy.

Horváth Éva még itthon szerette meg a jógát, ma már Balin oktat másokat

Közös hálószobád nincs is a pároddal?

Jelenleg nincs, az éjszakákat a gyerekekkel töltjük. Én a kisfiammal alszom, akit még szoptatok éjjel. Kisbaba, hol a foga jön, hol a hasa fáj. Az apukája viszont a bátyjával alszik, hogy Kristóf se ébredjen fel a zajokra, és kipihenten menjen suliba. Mindent megteszünk, hogy gondtalan és boldog gyerekkoruk legyen. Amióta itthon vagyunk, Kristóf unatkozik, ezért hamarosan állatkerti táborba fog járni, ami a lakóhelyünktől másfél óra út befelé a városba, és ugyanennyi kifelé. De ez nem számít, a legfontosabb, hogy nekik minél többet tudjunk adni.

Lengyel Tamás: „Szeretném magam irányítani a szakmai életemet, és eldönteni, mi fontos”

Nem fogja megviselni a gyerekeket az őszi elválás?

Ezzel nem számoltunk. A párommal mind a ketten egykék vagyunk, nehéz nekünk testvérként gondolkodnunk, hiszen sohasem kerültünk ilyen szituációba.

Itthonról úgy tűnik, hogy idilli életet éltek, amiről mindenki álmodik. Hiányzik egyáltalán valami itthonról?

Nyilván a családom, a nagymamák, az érintés, a simogatások, a személyes kapcsolatok az online helyett. Jó lenne, ha tudnának játszani az unokákkal, ha jobban ismernék egymást. Anyukám nagyon közel áll hozzám, most telefonhívások jelentik az együtt töltött időt. Hét óra időeltolódással nem egyszerű a kommunikáció sem. A májkrém is nagyon hiányzik, a gyerekkorom íze. Mindenki, aki jön hozzám, ilyet hoz.

Minden nap hálát adsz a csodás életedért, hogy Bali szigetén élhetsz?

A párom vágya volt, hogy odaköltözzön, ha engem kérdez valaki, soha nem indultam volna egyedül neki, hiszen én szeretem Magyarországot. Most viszont meglep, hogy bárhova megyek, mindenki azon csodálkozik, hogy hazajöttem. Nem értik. Még csak pár napja érkeztünk haza, ki tudja, pár hónap után hogyan fogom gondolni. A Szentendrei-szigeten, ahol élek, kedvesek az emberek, szeretnek minket a faluban, ez jó érzés.

Horváth Éva szereti Magyarországot, és ha rajta múlik, egyedül sosem költözött volna ki Baliba

A gyerekeid könnyen megszokták a szülőföldjüktől eltérő világot, étrendet?

Alex imádja az avokádót, a mangót, Kristóf a rákot, a halat, a kaviárt. Más ételekhez szoktak, nem tudom, hogy mit fognak itthon enni. Kristóf az óvodában rácsodálkozott a szalámis szendvicsre. Egészséges étrenden nőttek fel, nekik az lett a természetes.

A magyar életből mit kell megszokniuk?

A hideget. Soha nem volt rajtuk zokni meg pulcsi. Kristóf szeretne mezítláb menni, nem akart cipőt és papucsot venni itthon sem. Nekik az lett a természetes. Hihetetlen ellentmondás alakult ki a családban. A gyerekeknek természetes a Bali életérzés, nekünk meg a magyar. Ők balinéz környezetben szocializálódtak, a gyerekdalokat is angolul vagy helyi nyelven éneklik.

„Az arc változása nem csak fizikai folyamat, hanem a lélek átalakulása is” - Döbrösi Laurával beszélgettünk

Van segítséged?

Igen, délelőttönként, amíg dolgozom, segít egy helyi asszony. Indonézül és angolul beszél a gyerekekkel, és elviszi őket kifőzdébe, étkezdékbe, és helyi otthonokba. Alex babot fejt az öregasszonyokkal, a helyi gyerekekkel játszik, ez nagyon tetszik nekünk. A fejlődéséhez sokat ad hozzá, hogy idős emberekkel is találkozik, együtt csinálnak valamit, megérti őket. Nem a telefonját nyomkodja, helyette balinéz játékokkal foglalja el magát - mintha visszamennénk az időbe negyven évet. Örülök, ha helyi közegbe viszik, és más világot lát, tanul. Érdekes, hogy a családok beengedik magukhoz a házba, a privát szférájukba, ahova én nem mehetek be. Ő olyan közegben szocializálódik, amibe én nem látok bele, ahova nem jutok be.

Barátaid is lettek, vagy csak kedves ismerősök a helyiek?

Bármikor el tudom vinni egy helyi családhoz a gyerekeket, hiszen nagyon barátságosak. De nem fogunk összejárni a balinézekkel, mert más a kultúrájuk. Nagyon családcentrikusak, ami nagyon becsülendő, és ezt a szemléletet tanítani kellene Magyarországon. Példaértékű, ahogy a rokonokkal bánnak, ahogy az idősekről gondoskodnak. A család nagyjából harminc főből áll, sok figyelemre van szükség. Mindig szívesen látott vendégek vagyunk bármilyen ceremónián, de ennyi rokon mellett nem marad energiájuk a barátkozásra.

Balin nincsenek is napi gondjaid?

Kint valóban minden szép és jó, de nem lógatom a lábamat. Az életem az ayurvédikus jóga körül forog: képzésekkel, tanácsadással, balinéz italok készítésével foglalkozom. Nem mondhatom, hogy reggeltől estig gondtalan életet élek. Megtaláltuk a lehetőségeket, és élünk is velük. Egy éve már, hogy jógatáborokat szervezünk Balin. Azért kezdtem el ezt a munkát, hogy valami izgalmasat hozzak létre, és ne csak gyerekeket neveljek.

Eleinte a külföldiek voltak a célközönségünk, később a magyarok, mert szeretjük honfitársainkat és a hazánkat, erősen kötődünk Magyarországhoz. Úgy gondoltuk, hogy egyedit és különlegeset tudunk hozzáadni a táborhoz azzal, hogy kiváló helyismerettel rendelkezünk, olyan lehetőségeket mutatunk be, amiket más nem tud biztosítani.

Honnan jött és mikor kezdődött a jóga szeretete?

Magyarországon kezdtem jógázni, majd Balin folytattam, ahol számos órát kipróbáltam. Egyszer véletlenül egy olyan órára kerültem, amelyen korábban még soha nem vettem részt. Ekkor ismertem meg az astanga jóga világát, mely teljesen eltért a többitől. Azonnal rabul ejtett. Bár minden jógaforma során mozgunk, relaxálunk és jól érezzük magunkat, az astanga jóga különlegessége, hogy fizikailag is kimerítő, izomzatot épít és energiát emészt fel.

Ráadásul könnyedén nassolhatok mellette, hiszen intenzíven égeti a kalóriákat. Ezeket a különleges jógaórákat fogom biztosítani a csoportomnak, amelyet Iyan, a gurum irányít majd, aki a központi mentor lesz. Én pedig segíteni fogom a résztvevőket. Az astanga jógaoktató-képzés nem létezik, ezt kizárólag gyakorlat során lehet elsajátítani. Minél több ilyen órára jársz, annál többet tudsz róla megtanulni.

Szabó Zsófi: „Sokáig életem kudarcának tartottam, hogy nem sikerült egyben tartani a családunkat”

Mit csinálhatnak még a résztvevők a táborban?

Tervezünk még méregtelenítést, tisztítóceremóniát, és helyi gyógyító is a rendelkezésünkre áll. Hozzá nagyon sokan járnak, olyan fantasztikus energia veszi körül. Az biztos, hogy itt senki sem fog diétázni, hiszen minden finomságot meg kell majd kóstolni. Egy kis helyi szállodában, a dzsungel közepén fogjuk elszállásolni a csoportot, olyan helyen, ahol a majmok reggel beugrálnak az ablakon. Imádni fogja mindenki, biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló élménnyel fognak hazatérni a vendégeink.

Szerző: Polesz Anita

Olvass még több inspiráló történetet!

• „Magyarként generációk óta belénk van kódolva, hogy ha igazán akarjuk, meg tudjuk csinálni” - Interjú az Arany Pálma-díjat nyert Buda Flóra Annával
• Ónodi Eszter a futásról: kényszernek indult, szerelem lett belőle
• Erős Antónia: „Magyarországon az emberek többsége szomorú arccal járkál”