Király Linda: „Esélyt sem hagyott arra, hogy ne szeressek belé”

Király Linda számára az elmúlt egy év különösen fontos időszak volt. Az énekesnő párjával csendben, a reflektorfénytől távol építette fel kapcsolatát, amelyben a humor, a figyelmesség és az együtt töltött minőségi idő kezdettől fogva meghatározó szerepet játszik. Interjúnkban elárulta, hogyan alakult át egy régi ismeretség valódi szerelemmé, mi erősítette meg őt abban, hogy a megfelelő ember mellett van, és miért érzi úgy, hogy most egy egészen más minőségű kapcsolatban él, mint korábban.

Ebben a hónapban jubiláltatok…

Így van. Március 14-én ünnepeltük az egyéves évfordulónkat. Eleinte csak annyit tudtam, hogy elmegyünk vacsorázni, nagyon titokzatos volt. Ő egy rendkívül romantikus típus, ráadásul elképesztően kreatív. Mindig meg tud lepni.

Most is sikerült?

Igen, egy meglepetés utazásra vitt el engem. (mosolyog)

Az a típusú nő vagy, aki tudni akarja előre, hogy mi fog történni, vagy szereted a meglepetéseket?

Korábban jobban preferáltam a kiszámítható dolgokat, de ő annyira jól csinálja, hogy mára megszerettem a meglepetéseket. Sokszor meg is viccel, szeret ugratni engem.

Egyik szerda délután hazajött, és azt mondta: „Hoztam neked valamit, mert szerintem nagyon rád emlékeztet.” Egy telefontokot adott. Ez pont karácsony előtt történt, és egy héttel korábban vízbe esett a telefonom, épp szervizben volt. Néztem a tokot, mondtam neki, hogy ez nagyon kedves tőle, de nekem most nincs telefonom, ráadásul a méret sem stimmel.

Rám nézett, és teljesen komoly arccal ezt válaszolta: „Jaj, ne haragudj, akkor megnézem, vissza tudom-e vinni, megvan-e még a számla.” Majd visszajött, és így szólt: „Próbáld ki ezen a telefonon.” Akkor jöttem rá, hogy egy új telefont vett nekem karácsonyra. Ő ilyen: mindig megviccel, de nagyon szerethető módon teszi.

Király Linda: „Azt mondták, szép az arcom, de a testem miatt »nem lesz belőlem semmi«”

Hogyan ismerkedtetek meg?

Már korábban is tudtunk egymásról, mert ő is szakmabeli, de közben civil területen is dolgozik: zenei producerként tevékenykedik, emellett ingatlanberuházásokkal foglalkozik. Évente egyszer-kétszer írtunk egymásnak, de ezek csak könnyed üzenetváltások voltak.

Az viszont már akkor feltűnt, hogy elképesztően jól beszél angolul – mintha Bronxban született volna, mint én. Aztán kiderült, hogy ő is külföldön született magyar, úgyhogy ez is közös pont bennünk. Nagyon jókat beszélgettünk a mi sajátos „hunglish” (angol és magyar keveréke) nyelvünkön, és amikor írogattunk egymásnak, mindig hosszú, vicces, kicsit idétlen üzeneteket küldött. Én pedig mosolyogtam azon, hogy milyen kis bolond – a szó legjobb értelmében.

Hogy lett ebből randevú?

Egy márciusi napon rám írt, hogy ideje lenne találkozni, igyunk meg egy kávét. Én viszont abban a hitben voltam, hogy valamilyen közös munkáról szeretne velem beszélgetni. Amikor leültünk, az első kérdésem rögtön az volt, hogy hogyan képzeli az együttműködést, ő viszont csak nézett rám értetlenül. Akkor derült ki számomra, hogy valójában randira hívott, csak nem vettem észre.

Az első találkozás végül egy háromórás beszélgetéssé alakult, amit egy hosszú séta követett. Az egész annyira természetesen alakult, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Nem voltak kínos csendek, furcsa pillanatok. Később sem játszmázott, nem tűnt el napokra, hanem rögtön leegyeztette a következő randit. Nagyon tetszett benne, hogy ennyire egyenes, határozott, és tudja, mit akar.

Volt a kapcsolatotok elején egy olyan pont nálad, ami igazán döntő volt számodra?

Az az igazság, hogy ő szinte esélyt sem hagyott arra, hogy ne szeressek belé. (nevet) Már a kezdetektől fogva nagyon egyértelműen kimondta, mit érez és mit szeretne. Rendkívül figyelmes volt velem, amit sok kedves gesztussal mutatott meg.

A kapcsolatunk elején például el kellett utaznom Máltára, ahol a Pandora – A szelence átka című műsort forgattuk. Ott elveszik a telefonokat, és naponta csak egyszer adják oda egy órára, hogy beszélhessünk a szeretteinkkel. Egyik nap elmeséltem neki, hogy egyetlen tornacipőt vittem magammal, és a nagy melegben levált a talpa. Másnapra kiderítette, pontosan hol vagyok, megtalálta azt az egyetlen magyar lányt, aki a hotelben dolgozott, és elintézte, hogy egy új tornacipő kerüljön hozzám.

Ezek a gesztusok vettek le a lábamról. És nem az ajándékokra gondolok, hanem arra, hogy figyel rám. Törődik velem, és a családommal is. Számomra nagyon fontos, hogy az a férfi, aki mellettem van, a családomat is úgy szeresse, ahogyan én szeretem őket. Ő pontosan ilyen: ugyanazzal a figyelemmel fordul feléjük, mint felém. Hihetetlenül nagy szíve van.

Egy kapcsolatról az is sokat elárul, hogyan érezzük magunkat a másik mellett. Te a legjobb verziód tudsz lenni mellette?

Abszolút, és szerintem ez most már mindenki számára szemmel látható. Folyamatosan biztat, és mindig hangsúlyozza, hogy ő azt az embert szereti, aki valójában vagyok. Nem a „Király Lindát”, hanem az igazi Lindát – azt, aki otthon mackónadrágban bolondozik.

Mellette ráadásul igazán nőnek érzem magam. És ez is nagy dolog, mert az évek során az emberben kialakul egyfajta harcos attitűd: hogy mindent nekem kell megoldanom, kézben tartanom. Mellette viszont nem érzem azt, hogy mindig erősnek kell lennem. Megnyugtat a jelenléte, ugyanakkor egy végtelenül szórakoztató ember is. Rengeteget nevetünk együtt, mindig kitalál valamilyen programot: most épp festeni kezdtünk el közösen, kirándulni, salsázni járunk, szóval nála az unalom ismeretlen fogalom.

Két éve kezdődött el az életmódváltásod, ő ennek a folyamatnak épp a közepébe csöppent bele. Hogyan élte meg ezt az időszakot melletted?

Mindenben támogatott. Ugyanakkor azt is sokszor elmondta, hogy bár látta, milyen fázisokon megyek keresztül, neki én mindig ugyanolyan gyönyörű voltam. Számára az a fontos, hogy most jól érzem magam a bőrömben. Néha előveszek régi képeket, és mutatom neki, hogy „Úristen, nézd meg, milyen voltam itt!” Ő pedig csak mosolyog, és azt mondja: „Gyönyörű vagy ott is, nem értem, miről beszélsz. Én a Lindát látom.”

Fotókon Király Linda drasztikus fogyása, 25 kg-tól szabadult meg a gyönyörű énekesnő

Ha visszagondolsz a húszas éveidre, mennyiben más most megélni a szerelmet? Érettebb, nyugodtabb, vagy tud ugyanúgy lángolni?

Érdekes, mert pont erről beszélgettünk nemrég. Mind a ketten negyven pluszosok vagyunk, és őszintén szólva egyikünk sem gondolta, hogy még egyszer megtapasztalja azt a fajta szerelmet, amit az ember a húszas éveihez köt. Mégis ugyanúgy megvan bennünk az az érzés, hogy alig várjuk, hogy lássuk egymást.

Közben viszont egészen más minőségű ez a kapcsolat. Két felnőtt emberről van szó, akik rengeteget dolgoztak magukon. Ő is nagyon tudatos, és neki is voltak olyan traumái, amelyeket fel kellett dolgoznia. Talán éppen ezért tudunk ennyire kapcsolódni egymáshoz, és ezért működik ilyen éretten a kapcsolatunk. Mindemellett ott van benne az a könnyedség és izgalom is, ami egy a fiatalkori szerelmekre emlékeztet. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy üde és lángoló tiniszerelem, csak egy „továbbfejlesztett”, érettebb kiadásban.