György herceg lehet az utolsó király az uralkodó családból, ezzel magyarázzák az okát
Ezen sorok írója a londoni Hyde Park egyik kivetítőjénél álldogálva meglepetten vette tudomásul, hogy III. Károly király és Kamilla királyné koronázásának pillanataiban alacsony lelkesedés, valamint időnként füttyszó kísérte a ceremóniát. Óriási kontraszt volt ez azzal a brit lobogóba öltözött, vidám tömeggel szemben, amely a Buckingham-palotához vezető úton, a The Mallon várta, hogy egy pillantást vethessen az erkélyre lépő királyi párra.
Ezeket láttad már?
De mit bizonyít valójában egyik vagy másik jelenet? Mennyire népszerű a brit királyi család az Egyesült Királyságban és miért lényeges ez? És ami talán még érdekesebb: megválaszolható-e az utóbbi kérdés egyáltalán? Első ránézésre könnyen rávághatjuk, hogy természetesen van egyértelmű, matematikai válasz. A népszerűség témáját illetően ugyanis rendszeresen készülnek a brit királyi család tagjaival, valamint a monarchia egészével kapcsolatos felmérések. Mielőtt azonban rátérnénk az ezzel kapcsolatos dilemmákra, érdemes végiggondolnunk, miért is fontos az uralkodócsalád számára az, hogy mennyire népszerű az alattvalói körében.
Harry herceg szerint istenekből rovarokká váltak a királyok
Az okokat először is abban kell keresnünk, hogy 1688-ban a brit parlament sorsfordító alkotmányos korlátokat vezetett be. Ezek miatt az uralkodó és családja leginkább képviseleti és diplomáciai feladatokat ellátó szimbólummá vált törvényhozó hatalom helyett. Az elkövetkező évszázadok során néhány egyéb társadalmi változás, többek között az 1800-as évek végén robbanó tömegmédia tovább formálta az uralkodócsalád szerepét.
Egyértelmű volt, hogy a király vagy királynő, valamint közvetlen környezete is látványossággá alakult - ehhez pedig elengedhetetlen, hogy legyen, aki nézi őket. A 20. század végére a királyi család ráadásul már nemcsak élő tradícióként, hanem a bulvármédiában központi szerepet betöltő sztárok egy kiemelt csoportjaként volt ismert. Nem véletlen, hogy Harry herceg a Tartalék című könyvében arról ír: miközben korábban szinte istenségekként tisztelték a királyokat és királynőket, ma nem több egyikük sem, mint egy rovar, amelynek szabadon lehet tépkedni a szárnyait. Ez a kiszolgáltatottság az, amely miatt az aktuális uralkodócsalád népszerűségén rengeteg múlik a monarchia és a Windsor-ház fennmaradásának szempontjából.
György herceg lehet az utolsó angol király
Persze a királyi családtól ezzel együtt sem lenne túlságosan könnyű megszabadulni. A királyság intézményének békés eltörléséhez először is népszavazást kellene kiírni, melynek eredményét a brit parlament hagyná jóvá. A törvényt pedig - ironikus módon - az uralkodónak kellene ellenjegyeznie. És ez még csak a kezdet: a monarchia ezer szállal szövi át az Egyesült Királyság jogi, politikai és hétköznapi szövetét, melynek szétbontása pedig rengeteg bajlódással és költséggel járna az ország számára.
Mégis sokan gondolják azt, hogy ez még ebben a században megtörténhet: vannak, akik szerint György herceg lesz majd az utolsó király. Már önmagában az anyagi következmények miatt is szükség lenne ugyanakkor valamilyen erős motivációra ahhoz, hogy mindez bekövetkezzen. A köztársaságpárti csoportok a gyarmatosító múlttól kezdve az igazságtalan társadalmi előnyökig számos olyan problémát vetnek fel rendszeresen, amelyek szolgáltathatnának indokot a köztásaság létrehozásához. Ezek a kérdések azonban ellenérvekkel többé-kevésbé aláaknázhatók - legalábbis egyelőre. Egy népszerűtlen vagy akár megvetést kiváltó királyi család viszont beláthatatlan intenzitású érzelmi energiákat mozgathat meg.
Károly király kevésbé népszerű, mint II. Erzsébet királynő
Egy olyan ikonikus uralkodó után, mint Erzsébet királynő, akinek a népszerűsége a ‘90-es évek súlyos családi botrányai után is helyre tudott még billenni, a megosztóbb személyiségű Károly királynak nincs könnyű dolga. Ez abból is érezhető, hogy a britek sokkal nyíltabban kifejezik a vele kapcsolatos ellenérzéseiket, rendszeresek a tüntetések, hangosabbak a kritikák.
És bár az Egyesült Királyság alattvalóinak többsége elítéli kisebbik fia, a népszerűségi listák alján kullogó Harry megnyilvánulásait, az általa megfogalmazott vádak egy része egyértelműen erodálja a monarchia szerkezetét. Különösen a fiatalok körében van ez így, akik - a statisztikák tanúsága szerint - egyébként is sokkal ellenségesebb szemmel méregetik a királyi családot, mint szüleik vagy nagyszüleik. Az persze nagyon sokat jelent, hogy ki végzi a közvélemény-kutatást, hogyan teszik fel a kérdést és miként magyarázzák az eredményeket.
Szinte lehetetlen eldönteni, mennyien hisznek még a monarchiában
Mindezek fényében érthető, hogy a koronázás környékén valóságos számháború alakult ki a királypártiak és a köztársaság támogatói között. Michael Ashcroft például, aki korábban a konzervatív párt második embere volt, a több mint 11.000 fővel készült felmérése alapján azt bizonygatta, hogy egy népszavazáson a visszajelzést adók fele voksolna a monarchia mellett. A baloldali The Guardian viszont, amely nem drukkol túlságosan a monarchia fennmaradásáért, azt hangsúlyozta, hogy egy máshogy fogalmazott kérdésre a válaszolóknak már csak 39%-a azonosította magát elkötelezett monarchistaként.
A lap egy másik közvélemény-kutatást is idézett, amely szerint 10-ből mindössze 3 válaszadó gondolja úgy, hogy a monarchia léte nagyon fontos. Ami a király népszerűségét illeti, az a számos médiafelület által felhasznált YouGov eredményei alapján szintén ellentmondásos, ami valószínűleg kulcsfontosságú a többi szám szempontjából. Bár Károlyt trónra lépése óta jobban kedvelik a britek, mint korábban, több mint egyharmaduk nem tekint rá pozitívan.
Vilmos herceg megmentheti a monarchiát
Úgy tűnik, a fenti számok alapján egyetlen biztos következtetés vonható le: a brit társadalom megosztott a monarchia kérdését illetően. Hogy éppen mi a valószínűbb forgatókönyv a jövőre nézve, az a kutatások és az élő megnyilvánulások esetében is erősen múlik azon, hogy milyen hangoltságú környezetben ácsorgunk a kérdések megfogalmazásakor.
Az egyértelmű, hogy királyság drukkerei számára a 21. század elején fontos lenne egy rendkívül népszerű király. Kérdéses, hogy III. Károly annak tekinthető-e. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy akkor a Hyde Parkban sem fütyült senki, amikor a képernyőn az apjánál jóval kevésbé botrányos magánéletű Vilmos herceg szerepelt. A walesi hercegi pár jelenleg vezeti a népszerűségi listákat és erős médiatudatossággal építi imázsát. Hogy mindez képes lesz-e biztosítani a Windsor-ház és a brit monarchia túlélését, az talán csak évtizedek múlva derül majd ki.
