A Nagy Ő című műsornak köszönhetően lett ismert, de Kiss Kriszta sokkal inspirálóbb annál, minthogy a reality befejeztével elfelejtsük a nevét. És nem azért, mert végül őt választotta Stohl András, hanem azért, mert olyan értékkel tölti meg azóta is a jelenlétét, amit nem szoktunk meg az ilyen típusú műsorok szereplőitől.
Ezeket láttad már?
„Bátorság volt egy olyan karakterű nőnek bemenni A Nagy Ő villájába, és most kicsit veregetem a vállam, mint amilyen én vagyok.” — árulja el beszélgetésünk elején Kiss Kriszta, majd hozzáteszi, szerinte nagy volt a rizikó, hova sorolják majd őt — mind a nézők, mind pedig a versenytársai. Egyértelmű határokat jelölt ki a műsor alatt, melyeket akkor sem engedett átlépni, amikor az tűnt volna a legegyszerűbb és legcélravezetőbb lépésnek. Távol tartja magát az intirikától és a hangos vitáktól, mert ennél sokkal fontosabb és felemelőbb célokra fókuszál. Nagy dolognak tartja, hogy zömében nők követik őt a közösségi médiában a férfiak gyakran tárgyiasító tekintete helyett, és hogy valódi női közösség épül körülötte és általa.
Természetesen élvezi a hírnevet, amit A Nagy Ő műsorától kapott, de a hétköznapokkal járó kőkemény munka az, amiben igazán elemében érzi magát. „Szeretek szerepelni, viszont alig várom, hogy dolgozzak, hogy az íróasztal mögé üljek, és az a Kiss Kriszta legyek, aki alkot, aki sikeres üzleteket bonyolít le. Önazonos akarok maradni.” — mondja.
Nagyon türelmes, stabil és kifejezetten nyugodt személyiségnek tűnsz. Egy kereskedelmi csatornán futó tévéműsor viszont nem feltétlenül egy ilyen karakternek kedvez ma. Végig ebben az attitűdben maradtál volna akkor is, ha azt látod, hogy így nincs esélyed?
A veszekedés a gyenge pontom. Csak akkor tudok bármit is végig vinni, ha nyugodt maradok. Annyira békés családból jöttem, hogy elvérzek a vitatkozásban. Az én erősségem egyértelműen az, hogy kiélezett pillanatokban is csendben tudok maradni. Ha szólok, akkora biztosan átgondoltam és kielemeztem az adott dolgot minden oldalról, és csak akkor jelzek, amikor már érzem, hogy az lenne a szégyen, ha nem szólnék. A kérdésre a válasz tehát: igen, végig önazonosan voltam jelen a műsorban, és ezen soha nem változtattam volna.
Hirtelen szakadt rád ez a nagyon nagy ismertség. Könnyen és gyorsan ki tudtál alakítani egy mentális védőburkot magad köré a negatív kommentekkel szemben?
Egy héttel azután, hogy adásba került A Nagy Ő, elolvastam a kommenteket — rengeteg pozitív hozzászólás érkezett és nagyon jól esett, a következő hétre viszont már elkezdtek felhígulni ezek a megjegyzések. András (Stohl András, Kiss Kriszta párja - a szerk.) nagyon sokat segített, hogy ezt egyértelműen és jól kezeljem. Mindig azt mondta, amikor ezeket a hozzászólásokat olvastam, hogy „Kriszta, nem olvasunk kommenteket, ne foglalkozz vele.” Ő volt előttem a példa, hogy rendben, írjon mindenki, amit akar.
Jól értem, azt, aki te vagy, ahol éppen tartasz a személyiségfejlődésedben, oda ezek a kommentek már nem érnek el?
Nem, én rendben vagyok. Ahogy beszélgetek az egykori versenyzőkkel, rájövök, hogy nagyon sok időt töltenek az internetet kommentek olvasgatásával. Én nem. Valószínűleg azért, mert nagyon felgyorsultak a napjaim. A posztjaimat is alig van időm kirakni, nem hogy hozzászólásokat olvassak. Nem tudom, mennyire megy át, de minden szempontból, testileg és lelkileg is egy nagyon erős és stabil nőnek tartom magam, aki képes kezelni a nehézségeket.
Ugyanakkor rengeteg kedves privát üzenet vagy személyes, pozitív megerősítés is megtalál a személyiségemmel és a nőiességemmel kapcsolatban, ami feltölt.
Nagyon hálás vagyok ennek a sok nőnek, aki nem rivalizálni akar, hanem kapcsolódni és inspirálódni.
Könyvet írtál, márkanagykövet vagy, és az elmúlt heteket a versenyfelkészülés határozta meg. Hogyan telik egy átlagos napod?
Minden egyes reggel hajnali 5 óra előtt kelek. Ekkor összeszedem a nappal kapcsolatos gondolataimat, elkészítem az aznapi posztjaimat, majd reggeli, öltözködés, és attól függően, mi a program, belevetem magam a napba, például forgatásra vagy konzultációra megyek, van ugyanis egy mentorprogramom, két napirendi pont között pedig beiktatok egy edzést. Nagyon zsúfolt napjaim vannak, de mivel kifejezetten pörgős nő vagyok, élvezem.
Szemmel láthatóan jól is bánsz az időddel…
Szeretem, ha van egy jól bevált rutin az életemben, és az alapján működöm.
Mi az, ami feltölt téged ezekben a rohanós mindennapokban?
Amikor megélhetem a kreativitásomat és alkothatok. Én készítettem például a versenyruhámat, amire több ezer kristályt kellett felragasztanom — hatalmas türelemjáték volt, de nekem van belőle bőven. Ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolódni.
Nagy aha-élmény volt számodra, amikor 40 év felett belevetetted magad a konditermi edzésekbe?
Egész életemben sportoltam és versenyeztem: futottam, öttusáztam, spinning instruktor vagyok és aerobik oktató végzettségem is van, a mozgás tehát mindig is része volt a mindennapjaimnak. A fitnesztermet viszont egészen 40 éves koromig kerültem, mert azt gondoltam, ennél pörgősebb vagyok, nekem ez lassú, de azonnal nagy szerelem lett belőle.
Egy fitneszterem tele van tükörrel, és az ember pillanatok alatt szembesül vele, milyen gyorsan fejlődik, alakul a teste. Annak idején rögtön edzőhöz mentem, és nagyon gyorsan szembetűnővé vált az alakom minden egyes pontján, a tartásomon, a vállaimon, hogy konditermi edzést végzek.
Mennyi idő kellett akkor, hogy elérd az akkori önmagad legjobb formáját?
Márciusban kezdtem, júliusban indultam az első versenyen, tehát három-négy hónap kellett ahhoz, hogy színpadra állhassak kezdőként. De azt azért fontos megjegyezni, hogy egész életemben vékony és sportos voltam. A mostani versenyfelkészülésem során sem feledkeztem meg róla, hogy szeretnék nőies nő maradni. Inkább maradjak kicsit kisebb, mint hogy férfiasabb vonásokat fedezzek fel a testemen.
Kicsi engedj be minket az étrendedbe és az étkezési szokásaidba!
Húsz éves korom óta vagyok cukorbeteg, nekem akkor jött el egy nagyon kemény életmódváltás, a versenyekre való felkészülés pedig egyfajta szigorítással és extra odafigyeléssel jár. Most kicsit átbillentem a ló túloldalára, kissé elment az étvágyam. Egyébként sem vagyok nagyétkű, nem vágyakozom úgy az ízek után. Eszem, amikor éhes vagyok, de sosem tartoztam azok közé, akik alig várnak egy eseményt, ahol ehetnek egy nagyot.
A cukorbetegségem miatt egy nap öt-hat vagy akár hét alkalommal is táplálkozom. Annak idején dietetikustól kértem támogatást, akkor ő segített felépíteni az étkezésemet, ma viszont már mindennel képben vagyok. Nagyon szigorúan odafigyelek, milyen szénhidrátot viszek be a szervezetembe, és ha a boltban nem kapom meg azt a kenyeret, amit megehetek, akkor megveszem hozzá a lisztet és megsütöm magamnak, de semmi olyan alternatívához nem nyúlok, ami vércukorproblémát okozna.
Mit üzensz azoknak a nőknek, akik szeretnének egészségesebben élni, többet mozogni, tudatosabb döntéseket hozni a testükkel kapcsolatban, de a halogatás csapdájába esnek?
Higgyék el, hogy a legelfoglaltabb — és egyébként legsikeresebb — üzletasszonyok is sportolnak.
Az egészséges testhez megfelelő minőségű táplálkozás és mozgás szükséges, és ehhez nem a kanapén lazsálás adja meg az üzemanyagot, hanem az, ha megmozdulunk.
Nagyon sokszor kapom meg, hogy fiatalosabb a külsőm, mint amennyi valójában vagyok, és ennek az az oka, hogy egész életemben sportoltam. Ez elengedhetetlen a sejtjeink működéséhez, és igenis meglátszik az embereken, ki az, aki rendszeresen mozog, és ki az, aki nem.
Milyen utat jelöltél ki magadnak a következő időszakra? Egyáltalán: mennyire tervezel hosszabb intervallumokra?
Bika a csillagjegyem, úgyhogy szeretek tervezni. Sokat készültem az április 18-ai versenyemre, utána jön a könyvbemutatóm, majd szeretnék nyitni egy showroomot, egy női teret, de tervben van egy alapítvány létrehozása is, tehát őszig egészen biztosan be van telve a naptáram.
Hosszú felkészülés után tegnap végre színpadra állhattál a Magyar Testépítő és Fitnesz Szakszövetség Magyar Kupáján, ahol két kategóriában is megméretted magad, méghozzá nagyon szép sikerekkel. Elégedett vagy az eredménnyel?
Nagyon fáradtan érkeztem a versenyre, mert a végére elég kemény volt a diéta, és mivel maximalista vagyok, és nem örültem a sérüléseknek sem, valamivel kompenzálnom kellett a dolgot, így a táplálkozásra és a folyadékbevitelre figyeltem oda jobban. Fáradt voltam ugyan, de a visszajelzések alapján is nagyon jól sikerült a verseny. Sokaktól kaptam azt a visszajelzést, amikor színpadra léptem, hogy megérkezett a nő.
Délelőtt a masters korosztályban indultam fit modellként, ami egy 35 év felettiekből álló korcsoportot fog össze, ebben első helyezést értem el, délután pedig ugyancsak fit modellben indultam, de már a felnőtt korcsoportban, ahol 20 éves kortól lehet jelentkezni — itt második lettem. Örülök, hogy helyt tudtam állni, még akkor is, ha nagyon elfáradtam.
Említetted még a negatív kommentek kapcsán, hogy ezen a területen sokat segített neked András. Milyen most a kapcsolatotok?
Jól vagyunk, elfogadjuk egymás életét, elfogadjuk azt, hogy mindenkinek kell tér. 50 és 60 évesen egyikünk sem egy egyszerű eset, de azt is elmondhatom, hogy bármikor számíthatunk a másikra. Ha mondjuk megírom Andrásnak, hogy rossz kedvem van valami miatt, azonnal felhív, amint van egy perce, és megkérdezi, mi történt, a második kérdése pedig az, hogyan tud segíteni. Elfoglalt, gyerekei vannak, de bármilyen helyzetben jelzek neki, hogy van valami gond, azonnal felhív.
Én pedig az egészsége megőrzésében próbálom őt támogatni. Múltkor pont a vállára dőlve néztem a tévét, és megjegyeztem, milyen magas a pulzusa. El is ment egy menedzserszűrésre, ahol azt tanácsolták neki, hogy rendszeresen mérje a vérnyomását, én pedig hívogattam, tényleg méri-e. Tehát én ebben az önmagunkra való odafigyelésben próbálom őt támogatni.
Minden körülmények között számíthatunk egymásra Andrással, és nem tudom, mit hoz az élet, de abban biztos vagyok, hogy ez a része így marad.
Smink és haj: Kiss Csilla
