Friderikusz TalkShow néven látható az RTL-en áprilistól a legendás tévés legújabb műsora. Az új formátumban felálló beszélgetés három társműsorvezetőjének egyike Kovácsovics Fruzsina.
Ezeket láttad már?
Közel húsz éve ismertük meg Kovácsovics Fruzsina nevét, aki a Csillag születik első szériájában a döntőig jutott. Az óvónőképzőt is végzett, háromszoros Fonogram-díjas énekesnőt az új műsor kapcsán kérdeztük.
Hogy kerültél a műsorba?
Egyszer csak csörgött a telefonom, Máté Kriszta hívott, hogy Friderikusz Sándornak indul egy új műsora, aki szeretné, hogy bemenjek egy beszélgetésre. Szinte lefagytam, amikor megkérdezte, hogy lenne-e ehhez kedvem?
Meglepődtél?
De még mennyire! Úgy voltam vele, hogy úristen, Friderikusz Sándor tudja, hogy én a világon vagyok? Aztán leesett, hogy korábban említette, hogy szokta nézni az IstenEst-et, és nyilván ott látott. Tehát azt tudta, hogy ki vagyok, de hogy szimpatizál velem, vagy esetleg tetszik neki a stílusom, amilyen vagyok, amit csinálok, azt nem gondoltam volna.
Nézted korábban Friderikusz műsorait?
Persze, ki nem nézte? Ő számomra abszolút egy tévés ikon, a műsorain nőttem fel, családi programunk volt. Be is voltam feszülve rendesen a beszélgetés előtt, nehezen birkóztam meg a gondolattal, hogy előtte kell helytállnom. A beszélgetés előtti napokra rányomta a bélyegét az összes parám, de mire mennem kellett, addigra sikerült elengednem a görcsöt, és teljesen megnyugodtam.
Nagyon jó fej volt, közvetlen, kifejezetten jó hangulatban telt a beszélgetés. De még ekkor sem gondoltam, hogy ebből bármi lesz, türelmesen vártam, és kicsit talán el is engedtem. Majd 3 hét múlva hívott ismét Máté Kriszta, hogy én lennék az egyik társműsorvezető. Nagyon boldog voltam!
A magyar topmodell, Ebergényi Réka tizenhárom év után állt újra kamerák elé
Podcastokban gyakran szerepelsz, de ekkora televíziós produkcióban ez az első feladatod. Hogyan élted meg?
Eleinte nagyon izgultam, mert hiába vagyok közönséghez és kamerához szokva, a műsorvezetés teljesen új terep. Fel is merült bennem, hogy van-e egyáltalán jogom ilyen szerepben lenni? Harcoltak bennem az érzések, és tartottam attól is, hogy milyen ciki lesz, ha valamit elrontok, és azért kell leállni. Az emberben akaratlanul is benne van a megfelelési kényszer, de szerencsére az adás napjára ezt teljesen el tudtam engedni. Úgy voltam vele, lesz, ami lesz! Sokat gyakoroltam, készültem, bíztam abban, hogy kihozom magamból a maximumot. Amikor elindult a felvétel megnyugodtam, sikerült ellazulnom is, és végül nagyon élveztem az egészet.
Kértél valakitől tanácsot, mielőtt igent mondtál a felkérésre?
Nem, mert senkinek nem mondtam el. Egyrészt babonából, másrészt tudtam, hogy az fontos szabály, hogy nem szabad nagy dobra verni a készülő műsort. Csak akkor mondtam el az egyik bátyámnak, mielőtt mentem a felvételre. A döntést egyedül hoztam meg, illetve Semjén Nórival beszéltem róla, aki szintén társműsorvezető, és nagyon jóban vagyunk.
Mekkora tanulási folyamat ez a műsor neked?
Nagyon nagy! Nem csak a szakmáról, magamról is rengeteget tanulok. Sándortól folyamatosan kapok visszajelzéseket arról, mi működött jól, és min érdemes esetleg változtatni a tempó vagy a ritmus kapcsán. Emellett rengeteg olyan speciális szakmai dolgot is tanít, amit igazán csak a gyakorlatban lehet elsajátítani.
Mennyit készülsz egy-egy adásra?
Viszonylag sokat, mert szeretek úgy odamenni, hogy teljesen megtanulom a szövegeimet. De mindig utána is nézek a vendégeknek, mert bár nem nagy a szerepem, igyekszem jól lavírozni benne.
Friderikusz Sándor mellett egy másik nagy névvel, Kapu Tiborral is dolgoztál nemrég. Elég menő időszakod van!
Tiborral egy tiszavirág életű munkafolyamatunk volt, az Űrhajós leszek című dalommal kapcsolatban, de természetesen ehhez is nagyon jó élmények kapcsolódnak.
Márkus Luca: „Nem bánom, ha sodródom az árral”
Többször is láttalak a Lelkizünk podcastban. Mennyire áll közel hozzád ez a vonal?
Valóban, Puskás-Dallos Bogi podcast műsorában többször is voltam, mivel nagyon szeretek olyan dolgokban részt venni, amik éppen az adott élethelyzetemhez passzolnak, vagy testhezállóak. Egy ideje már nem is nagyon vállalok olyan feladatokat, amiket testidegennek érzek az adott időszakomban. Ez a podcast nagyon szuper volt, mert mostanában igényem van arra, hogy lelkizzek, megfejtsek dolgokat, vagy kicsit filozofálgassak, és ehhez ez a lehetőség kiváló terepnek bizonyult.
Min dolgozol mostanában, hol lehet veled találkozni?
Vannak különböző forgatások is, de főleg koncertezem ezerrel. A Friderikusz műsora pedig egy izgalmas, új kihívás volt számomra, ami szellemileg és fizikailag is komolyan igénybe vestte. Tavasszal alapból is felerősödik a turnészezon, a közelgő Gyereknap kapcsán pedig pörgök, mint a kerti locsoló.
Gadó Anita: „Az irónia a humorforrásom”
Nekem a legelső ami feltűnt az adásban, hogy szinte semmit nem változtál, ugyanaz a bájos, fiatal kiscsaj vagy, akit közel húsz éve megismertünk.
Köszönöm, ez jólesik! Nyilván én is haladok előre a korral, és az élet egyre több döntési helyzet elé állít, ezek pedig megkövetelik, hogy ne álljak mindenhez gyermeki módon hozzá. Szerintem a gyermeki naivitásom jócskán sérült az utóbbi időben, de valójában nekem az élethez alapvetően pozitív, játékos a hozzáállásom. Ilyen a személyiségem is, és ha az ember művészettel foglalkozik, sokat van gyerekek között, az nagyon jól tud konzerválni. Ez a közeg sokat segít nekem abban, hogy ez a lelkület és kisugárzás megmaradjon.
Az egészséges lelkülethez egyensúly is társul?
Iszonyú gyorsnak érzem ezt az évet, szinte most léptünk be a Tűz Ló évébe, és már május van. Rengeteget dolgozom, és magamon is. Ebben az évben végre sikerült felállítanom az általam jónak vélt határokat, mert felismertem, hogy nem elég, ha csak adok, nekem is szükségem van a visszatöltődésre. Még most is előfordul, hogy néha túlvállalom magam, de jó úton haladok a saját érdekeim érvényesítésében.
„Nem akartunk megfelelni semminek” - Interjú Nagy Ricsivel és Molnár Karesszel, az Anna! - Egy tánc, más nem számít! című darab szerzőivel
Mi az, ami segít neked a visszatöltődésben?
A túrázás a Jolly Jokerem. Ha kint vagyok a természetben, az erdőben, az számomra a legerősebb töltődés. De fontos a családom, a barátaim közelsége is, és igyekszem magam tartani a két januári fogadalmamhoz. Az egyik, hogy minden hónapban elolvasok egy könyvet. Tudom, ez elsőre nem tűnik nagy vállalásnak, és eddig sikerült is tartanom. A másik, amit megfogadtam, hogy mindig teszek azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Ápolom, edzem a testemet, karbantartom magam mentálisan, és megtalálom mindenben a jót, ami számomra örömöt okoz.
