Négy különböző személyiség, négy különböző vívóstílus, mégis egyetlen csapat. A magyar női kardválogatott tagjai egymás riválisai egyéniben, csapatban viszont egymásért küzdenek.
Ezeket láttad már?
Tudnak őszintén örülni a másik győzelmének, megmondják egymásnak, ha valamivel nem értenek egyet, és közben tanulnak is egymástól. A nyáron világbajnoki címet szerző Battai Sugár, Katona Renáta, Spiesz Anna és Szűcs Luca arról meséltek a GLAMOUR digitális címlapinterjújában, hogyan működik közöttük ez a különleges egyensúly a mindennapokban.
Négyen négyféle személyiségek vagytok. Mi az, amiben nagyon különböztök egymástól?
Spiesz Anna: Hú, ez nagyon jó kérdés! Szerintem talán abban különbözünk a legjobban, hogy máshogy dolgozzuk fel a kudarcot. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt elfogadjuk, és emiatt ne nyomasszuk egymást.
Battai Sugár: A habitusunkban is nagyon különböző személyiségek vagyunk. És persze a vívásunk is más, ami teljesen logikus, mert mindenkinek más az edzője.
Szűcs Luca: A stílusunk is nagyon különböző.
Katona Renáta: Anna szókimondó, jó értelemben véve harsány, és hihetetlenül szórakoztató. Sugi kicsit csendesebb, Luca pedig ami a szívén, az a száján típus, és nagyon vicces. Én pedig megfontoltabb és nyugodtabb vagyok.
És mi az, ami összeköt benneteket?
Luca: A küzdés. Ahogy a közös célért, illetve egymásért is tudunk küzdeni. Ez hatalmas energiát ad mindenkinek, akár éppen szurkol a másiknak, támogatja és ötleteket ad, akár annak, aki éppen a páston küzd.
Anna: Szerintem is a küzdés és az akaraterő. A nyerni akarás.
Sugár: Mivel közös a cél, egymásért is nagyon tudunk küzdeni. Mindenki pontosan tudja, mi a dolga és mit kell tenni azért, hogy a legeredményesebbek legyünk csapatban.
Renáta: És szerintem az is, hogy mind a négyen nagyon céltudatosak vagyunk. Húzzuk egymást, nagyon oda tudjuk magunkat tenni, amikor arra van szükség. És mind a négyünkre jellemző a kitartás és a szorgalom is.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a többieket, mit mondanátok?
Luca: Kitartás, akaraterő.
Anna: Akarat.
Renáta: Vagányság.
Sugár: Én hármat mondanék: kitartás, alázat, szorgalom.
Mi a felosztás a csapatban? Ki a fő hangadó, vagy ki tudja lenyugtatni a többieket, ha arra van szükség?
Luca: Sugár maga a nyugalom. Ő szinte robotként tud egy-egy versenyre odaállni, téthelyzetben is tud hideg fejjel gondolkodni és döntést hozni. Anna a fiatalosságot, frissességet, vidámságot képviseli, és szerencsére ragadós a motiváltsága is. Reni a tapasztalatát „teszi a közösbe”, a legtöbb tanácsot és segítséget tőle kapjuk. Én pedig őszinte és nagyszájú vagyok, amivel sokszor tudok lendületet adni a csapatnak.
Sugár: Anna a stabilitás, Reni a nyugalom. Luca egy energiabomba, szerintem ő a legnagyobb motivátor.
Renáta: Nincs előre megbeszélt felosztás, bármelyikünk tudja húzni a csapatot, ha a helyzet úgy kívánja.
Anna: Ez helyzetfüggő, de mivel Luca ismer legjobban mindannyiunkat, főleg ő az, aki húz mindenkit. Ő ismeri fel leggyorsabban, hogy mikor kell felrázni a csapatot. De azt gondolom, hogy az is az erősségünk, hogy bárki be tud lépni ebbe a pozícióba, és tudja ösztönözni a többieket, ha arra van szükség.
Mi az, amit egymástól tanultatok, akár a másik tudta nélkül?
Sugár: Nem biztos, hogy ezt tudja Luca, de én nap mint nap tanulom tőle a határozottságot, az önmagunkért való kiállást.
Luca: Mivel én elég lobbanékony vagyok, minden érzelmet intenzíven élek meg, nagy amplitúdóval működöm. A többiektől a türelmet tanulom, hogy ne reagáljak minden egyes szituációra az adott pillanatban. Versenyhelyzetben ugyanis ez nem túl szerencsés, az érzelmi zaklatottságom kinyilvánítása nem feltétlenül tesz jót a csapatnak.
Renáta: Mivel én vagyok a legidősebb, főleg a fiatalok vagányságát, frissességét igyekszem átvinni az életembe.
Anna: Renivel egy egyesületben vívunk, ezért vele találkozom a legtöbbet. Az ő tudatosságát próbálom elsajátítani. Elképesztő, mennyire fel vannak építve a mindennapjai, akár az étkezését, akár a mentális felkészültségét nézem! Nagy hatással van rám, hogy látom, mennyi pluszt tesz az egészbe, az ő példáját igyekszem követni.
Van olyan tulajdonsága a többieknek, amit irigyeltek?
Luca: Sugártól azt, hogy érzelemmentesen tud vívni, mert nekem ez nem megy, pedig próbáltam pszichológussal és más szakemberekkel is megtanulni. De én nem így működöm, engem az érzelmek tartanak életben, azok nélkül más lenne a személyiségem. Ő a páston képes csak magára a vívásra koncentrálni, és higgadtan meghozni a legjobb döntést.
Renáta: Luca és Anna határozottsága nagyon imponál, hogy bármikor fel merik vállalni a véleményüket. Ebben én nem vagyok ennyire határozott.
Szűcs Luca: „A sport megtanította tisztelni a testemet”
Sugár: Reninek a stabilitását, hogy stresszhelyzetben is kiegyensúlyozott tud maradni, Annától a magabiztosságot, Lucától pedig a határozottságát.
Anna: Renitől azt a tudatosságot és összeszedettséget, amivel képes a dietetikus minden utasítását betartani. Hiába van előtte egy nagy adag édesség, rezzenéstelen arccal át tud nézni rajta. Nekem ezen a téren bőven van mit tanulnom.
Nem csak csapatban kell helytállnotok, egyéni sportolóként is versenyeztek. Mikor tanultátok meg, hogy egymásra is kell támaszkodnotok?
Luca: Ebben a felállásban két versenyen, a világkupán és a világbajnokságon voltunk együtt, és mind a kettőt megnyertük. Szerintem mindenkinek olyan a személyisége, hogy magára is nagyon jól tud koncentrálni, viszont amikor lejövünk a pástról, akkor teljesen el tudunk attól vonatkoztatni, akár jól, akár rosszul sikerült az adott asszó, és tudjuk biztatni a másikat. A vébén, amikor a kínaiak ellen vívtunk a döntőben, biztos, hogy az is kellett a győzelemhez, hogy amikor én vívtam, a többiek minden tusnál kiabáltak, hogy meg tudom csinálni.
Enélkül lehet, hogy pont annyival lett volna kevesebb, hogy lemaradunk az aranyéremről.
Sugár: Szerintem ez hosszú folyamat volt. Sőt még mindig tanuljuk, mert nem megy ez egyik napról a másikra. Főleg élesben, a versenyek alatt tanuljuk azt meg, hogy egyes dolgokban mikor tudunk a másikra támaszkodni, és mikor van fontosabb szerepe az edzőnek.
Renáta: Igazából azóta tanuljuk ezt fokozatosan, amióta együtt edzünk.
Anna: Nagyon kicsi korunk óta vannak csapatversenyek, ahol már körvonalazódik ennek a jelentősége. Tehát magát a szemléletet az utánpótlásból hozzuk, ezért pontosan tudjuk, hogy az egységért nélkülözhetetlen, hogy összekovácsolódjunk.
Mi történik, ha valamelyikőtök nincs a legjobb formában egy versenyen?
Luca: Alapvetően mindenki kihozza magából a maximumot, de persze előfordulhat, hogy valakinek éppen nem jön ki a lépés. Mivel a verseny megy tovább, nincs harag vagy sértődés. Van lehetőség cserélni, ezért ilyenkor a tartalék játékos veszi át az asszó után a helyét.
Sugár: Előfordult már, hogy nekem kevésbé ment jól, de a többiek a biztatásukkal hatalmas lendületet adtak, amitől helyreállt az önbizalmam. Olyan is volt, amikor az én stabilitásom lendítette tovább a csapatot.
Renáta: Semmi nem történik, ha olyan a helyzet, azt cserével megoldjuk.
Anna: Próbáljuk kihúzni a gödörből azt, akinek éppen nem megy annyira.
A legfontosabb, hogy mindannyian bízzunk egymásban, mert ez óriási löketet tud adni.
Egy csapatban lehet gyengének mutatkozni?
Luca: Igen. Nálunk ugye nagyon érdekes a helyzet, mert egyéni sportág, viszont csapatverseny is van. Szerencsére mindig az egyéni van előbb, így a csapatversenyen már tényleg csak a csapatra tudunk koncentrálni. Vannak körülöttünk szakemberek, akik rengeteget segítenek abban, hogy egy kevésbé sikeres egyéni vívás után össze tudjuk magunkat szedni a csapatversenyre. Az egy teljesen új lap és új lehetőség. Amikor ott tartunk, arra már ki kell keveredni a negatív spirálból.
Renáta: A pást mellett nem, de egyébként igen. Amikor valakinek nehezebb időszaka van, azt mindig megbeszéljük, amikor összejövünk. Fontos, hogy ezeket kimondjuk, főleg amiatt, hogy nagyon sokszor hasonló nehézségekkel küzdünk.
Anna: Szerintem a páston nem, de ha a négy fal között, vagy edzőtáborban vagyunk, akkor megengedhetjük magunknak. Azáltal, hogy ezeket megbeszéljük, még közelebb tudunk kerülni egymáshoz.
Sugár: Ha valaki nincs jól, akkor igen. Az őszinteség nagyon fontos versenyhelyzetben is, főleg, amikor nem egyéni, hanem közös célért küzdünk.
Lehet őszintén örülni a másik sikerének?
Renáta: Igen, és kell is. Fontos, hogy minél kiegyensúlyozottabb legyen a versenyhelyzet. Mindenkinek azonosak a feltételek, ezért egészséges a verseny is.
Sugár: Egyértelműen lehet. De persze érthető az is, amikor az a cél, hogy megverjük a másikat. A saját vívásunk után viszont már a többieknek szurkolunk.
Luca: Igen. Sugárral tizenöt éves korunk óta versenyzünk egy csapatban, az életben is az egyik legjobb barátnőm, szinte olyan, mintha testvérek lennénk. És minél erősebbek vagyunk egyénileg, annál erősebb csapattal tudunk felállni, szóval ez mindannyiunk közös érdeke is.
Anna: Szerintem igen. Pontosan tudjuk, hogy mindegyikünk belerakta a munkát, és ha egymással kell vívnunk, akkor is valakinek nyernie kell.
Hogy élitek meg, amikor a barátság és a versenyhelyzet kerül szembe egymással?
Luca: Versenyhelyzetben nincs barátság. Ezzel nem szabad foglalkozni, bárki is az ellenfelem, mindig úgy vívok, mintha idegen lenne. Teljesen természetes, hogy mindenki a legjobb formáját szeretné nyújtani, ezt egyszerűen meg kell tanulni elfogadni az élsportban.
Sugár: Fel kell készülni rá mentálisan, hogy bárki áll velünk szemben a páston, azzal mindig riválisok vagyunk.
Renáta: Ez abszolút tanulható, és szerintem jól tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket.
Anna: Azt kell elfogadni, ami a páston történik. Utána pedig nem szabad beszélni róla, menni kell tovább.
Meg tudjátok mondani egymásnak, ha valamivel nem értetek egyet?
Luca: Én igen. Ez fontos, mert elég sokat vagyunk együtt edzőtáborokban, versenyeken, nem szabad hagyni, hogy bármilyen tüske mélyebb problémává eszkalálódjon.
Sugár: Persze, minden nézeteltérést igyekszünk tisztázni. Van annyira intelligens mindenki, hogy ez ne okozzon fennakadást a csapatban.
Renáta: Igen. A nagy viták egyébként sem jellemzőek, és a pszichológus ebben a kérdésben is treníroz minket.
Anna: Nagyon sokat beszélgetünk, azokról a témákról is, amelyekről nem teljesen egyezik a véleményünk. Szerintem nem is lenne egészséges, ha mind a négyen mindent egyformán gondolnánk, de a sarkalatos kérdésekben mindig sikerül közös nevezőre jutnunk.
Mit ad nektek nőként egy olyan közeg, ahol három másik nő áll mellettetek?
Renáta: Erőt. Nagyon jó érzés, hogy ennyi erős nővel vagyok együtt, akik nemcsak magabiztosak, vagányak is.
Sugár: Nekem hatalmas bizalmat és motivációt ad, hogy ennyire építő közegben lehetek. Húzzuk egymást, miközben riválisok is vagyunk, de mindig a legjobbra törekszünk.
Anna: Erőt, önbizalmat, magabiztosságot. Azt a pozitívumot, hogy a páston kívül is jóban vagyunk, szívesen töltjük együtt az időnket a sporton túl is. Számomra felemelő érzés ehhez a csapathoz tartozni!
Luca: Szerintem nagyon menő, hogy nőként tudjuk képviselni az országot, hogy olimpiai sportágban versenyezhetünk. Nagyon büszke vagyok a csapatra, az eredményeinkre, és hogy mindig ott állunk egymásért, egymás mellett.
Smink: Kassai Fibi, Kozian Fanni
Haj: Márkus Eszter, Jónás Roland
Művészeti vezető: Schneider Zoltán
