Lindsey Vonn - A bajnok, aki legyőzte a hegyeket és az előítéleteket
A nagy sportesemények az elért eredmények mellett szimbólumokról, drámákról, értékválasztásokról is szólnak. Ha valakit nem a sportok, hanem a történetek érdekelnek, annak is érdemes figyelni a kiemelt versenyekre, mert a legerősebb történeteket maga az élet írja.
Ezeket láttad már?
A Milánóban és Cortinában zajló téli olimpia egyik fantasztikus visszatérése, majd legnagyobb tragédiája az amerikai síszupersztár Lindsey Vonn esése volt a február 8-án rendezett alpesi lesiklás futamon.
Minden idők egyik legnagyobb síversenyzője
Már írtam arról, hogy a sport mekkora befolyással van a popkultúrára, a politikára, és általában a társadalomra. A versenysport és a körülötte megjelenő vélemények, gazdasági folyamatok, médiaközvetítések rendre felfedik, hogy éppen mit gondolunk hősiesnek, tehetségnek, vagy eredménynek, és persze azt is, hogy milyen előítéletek és normák veszik körül a sportot és a sportolókat.
Lindsey Vonn története ennek a tökéletes példája. Ha megnézzük, hogy mi vezetett idáig, akkor nemcsak minden idők egyik legnagyobb síversenyzőjét ismerjük meg, hanem a nőket, a női sportokat, az életkorokat és az egyéni életutakat övező határokat is beazonosíthatjuk. Lindsey Vonn neve egyet jelent az alpesi sízés történetének egyik legsikeresebb és legmeghatározóbb pályafutásával. Az amerikai sportoló nemcsak rekordokat döntött, hanem újradefiniálta, mit jelent nőként dominálni egy extrém fizikai és mentális terhelést igénylő sportágban.
Vonn 1984-ben született Minnesotában, és már gyermekkorában megmutatkozott rendkívüli tehetsége. Édesapja, Alan Kildow ifjúsági bajnok volt alpesi síben, azonban egy sérülés miatt 18 évesen befejezte a versenysportot, és ügyvéd lett. Ennek ellenére, – vagy éppen ezért – mind az öt gyerekét megtanította síelni, Lindsey Vonn saját bevallása szerint kétéves kora óta sítalpon van. Ez elég gyakori a sportág klasszisai között, ami elősegíti a téli versenysportok viszonylag érinthetetlen elitizmusát, fehérségét, és dinasztikus jellegét, de ez egy másik cikk témája lehetne.
Az olimpiai jégkorcsolyázók ruhájának ennek a 4 szabálynak kell megfelelnie, levonás jár érte, ha megszegik
Sérülések nehezítették életét
Vonn karrierje korán nemzetközi szintre lépett, amikor tinédzserként bekerült az amerikai válogatottba. A gyorsasági számok – különösen a lesiklás (downhill) és a szuperóriás-műlesiklás (super-G) – váltak védjegyévé, 2010-ben a vancouveri olimpián az első amerikai nőként lett aranyérmes. Karrierje azonban korántsem volt akadálymentes. Súlyos sérülések, műtétek és hosszú rehabilitációk tarkították pályafutását.
Vonn mégis rendre visszatért: erősebben, mint korábban. Kitartása és mentális ereje legalább akkora inspirációvá vált, mint sporteredményei. Egy végzetesnek tűnő térdsérülés után 2019-ben vonult vissza az aktív versenyzéstől. Ezután leginkább a női sportolók láthatóságáért, a mentális egészség fontosságáért, valamint a sportolói karrier utáni élet kihívásaiért küzdött saját alapítványán és mindenféle jótékonysági elköteleződésen keresztül, arra pedig senki nem gondolt, ami végül 2024 októberében megtörtént: Lindsey Vonn negyven évesen bejelentette, hogy titánium térdprotézist kapott és visszatér az aktív versenyzéshez, erről a magyar sportsajtó is részletesen beszámolt.
Megváltoztatta a korábbi elképzeléseket
Ahogyan az elképzelhető, sokan kinevették, egyenesen pszichiátert javasoltak neki, ezek a kritikák azonban elsősorban nem a fizikai teljesítményhez, hanem az életkori sztereotípiákhoz kapcsolódtak. Hiszen nemcsak az élsportban, hanem az élet minden területén előírások sora rendelkezik arról, hogy egy nőnek bizonyos életkor után – legyen az 30, 40, 50 vagy 60 év – mit illik, és mit szabad csinálnia, viselnie, elérnie, akarnia. Lindsey Vonn azzal, amit az elmúlt másfél évben végig csinált, megváltoztatta a korábbi elképzeléseket a sport, az életkor, a teherbírás és a testi erő határairól.
Súlyos sérülés
A 2025-2026-os szezonban a korábban meglévő 82 világkupa győzelme mellé begyűjtött még kettőt, és három másik dobogós helyet. Olyan versenyzőket győzött le a hegyek – és a világ – tetején, akiknek az életkora és a sérüléseinek a száma is a fele volt az övének, nagysága azonban pont a fegyelmezettségben mutatkozott meg. Az esése előtti edzésen a harmadik legjobb időt síelte az olimpián, érem- sőt győzelemesélyesként emlegették. A rajt után hamar eldőlt: Lindsey Vonn nem lesz olimpia bajnok Cortinában. A világkupa pontversenyében listavezető, olimpiai-és kétszeres világbajnok a rajt után 13 másodperccel beleakadt egy kapuba, a teste kicsavarodott, és több helyen eltört a lába.
Mindez brutálisan hangzik, azonban fontos hozzátenni, hogy az alpesi sízők teste hozzá van szokva azokhoz az esésekhez, amiket egy átlagember nem is élne túl. Az osztrákok nem egészen 30 éves klasszisa, Nina Ortlieb – az olimpiai- és világbajnok Patrick Ortlieb lánya, erősítve ezzel a sídinasztiákról szóló sztereotípiákat – az Amazon Prime Downhill Skiers című, most bemutatott dokumentumfilm-sorozatában beszélt a sérüléseiről, és arról, hogy majdnem annyi műtéten esett át, mint ahány éves.
Szűcs Luca: „A sport megtanította tisztelni a testemet”
Egy átlagos működésű embernek ez természetesen felfoghatatlan. Nincs olyan szereplője a síelés (vagy a snowboard) élvonalának, aki ne bukott volna már hatalmasat nemcsak edzés, hanem verseny közben is, és akit nem vitt el mentőhelikopter világversenyek döntőjéről. Nemcsak a fizikai, hanem a lelki megterhelés is óriási, ezért a versenyzőknek muszáj más fénytörésbe helyezniük a fájdalmat, a sérülést, a felépülést, és általában a testi felkészülés folyamatát, mint ahogyan egy hobbisportoló teszi.
Az esés a munka része
Lindsey Vonn is hangsúlyozta a The School of Greatness című podcastben: „Crashing is part of the job” – vagyis az esés a munka része, és aki ezt nem tudja kezelni, nem alkalmas ennek a sportágnak a művelésére. Innen közelítve talán jobban érthető, hogy amikor térdprotézis után megszűntek az állandó fájdalmai, miért döntött úgy, hogy visszatér. A legtöbb ember forgatja a szemét, amikor motivációs idézeteket hall, ezek azonban valósággá válnak egy olyan ember esetében, aki mindent elért, amit a világon egy sportban el lehet érni, és még utána is továbbment.
Az esés utáni héten kitett posztja máris szállóigévé vált, amiben így összegezte a vele történteket: I tried. I dreamt. I jumped, vagyis megpróbáltam, álmodtam, és ugrottam. Megmutatta, hogy megfelelő elszántsággal ki lehet játszani az életkort, az elvárásokat és a saját félelmeinket is, és hiába a másodperceken és centimétereken múlt bukás, az azóta kiadott nyilatkozataiban hangsúlyozza, hogy tisztában volt a kockázatokkal, amikor visszatért az élsport világába, de sokkal jobban bánta volna azt, hogyha visszatartják a félelmek, mint amennyire azt bánja, hogy elesett.
A Boston Marathon első női versenyzőjének köszönhetjük az újévi fogadalmakat?
A társadalmi szabályokat, vagy a sérülékeny csoportokra vonatkozó megkötéseket sokszor alulról jövő mozgalmak, átlagos életek változtatják meg, azonban legalább annyiszor az olyan kiemelkedő képességekkel és akaraterővel rendelkező figurák, mint Lindsey Vonn. Nem kell olimpiai bajnoknak lenni ahhoz, hogy átérezzük a kiválóságának a terhét, vagy akár csak azt, hogy milyen áldozatokat hozni azért, amit helyesnek, vagy magunk számára jónak gondolunk.
Több hónapnyi rehabilitáció vár rá
Az olimpiai mese ezúttal nem éremmel, hanem olyan bátorsággal és az összeomlást követő kiállással végződött, amire csak a legnagyobbak képesek. Nem csoda, hogy a negatív hangokat és a korábbi kritikákat mára felülírják az elismerés üzenetei, amik sportolótársaktól, hírességektől, és rajongók millióitól áradnak Lindsey Vonn és az eddigi, a mostani és ezutáni teljesítményei felé. A közösségi médiában a napokban közzétett bejegyzés szerint Lindsey Vonn három műtét után hazaért az Egyesült Államokba, ahol egy újabb műtét, majd több hónapnyi rehabilitáció vár rá. Elnézve azonban mindazt, mit eddig elért, utána valószínűleg azt fogja csinálni, amiben a legjobb: mindenkinek megmutatja, hogy az esések után is vissza lehet térni a hegy tetejére.
