Hogyan lett a sport a politika játszótere és a popkultúra motorja?
Imane Khelif algériai ökölvívó nevét egy világ ismerte meg, amikor a tavalyi olimpia egyik megosztó alakjává vált. A sportoló körül kirobbant nemi és politikai viták túlnőttek a sport világán, és a közbeszéd meghatározó témáivá váltak. Ez az eset jól példázza, miként válhat egy sportesemény szimbolikus társadalmi kérdések reprezentációjává.
Ezeket láttad már?
A sport és a popkultúra metszéspontján olyan ügyek is napvilágra kerülnek, amikről máshogy nehéz beszélni – erről szól Hermann Veronika médiakutató cikke. Imane Khelif története kapcsán láthatjuk, hogyan válik egy sportoló akarva-akaratlanul a közéleti és kulturális diskurzus központi szereplőjévé. A sport így nemcsak verseny, hanem politikai és médiaesemény is. Véleménycikk.
A sport mint társadalmi tükör
Ki ne ismerné Imane Khelif algériai boxoló nevét, aki a tavalyi olimpiai játékok egyik akaratlan főszereplőjévé vált? A rengeteg személyes és politikai támadásnak kitett sportoló esetében kikristályosodott minden, ami miatt a sport és a média kapcsolata egymást feltételező viszonnyá vált a 20. században. Akár a szélsőjobboldali propaganda, akár a józan ész belátása alapján nyilatkozott valaki a sportoló biológiai és társadalmi neme körül kirobbant, különben nagyon méltatlan vitában, mindenképpen kitekintett a sport hagyományos keretrendszereiből.
Az Imane Khelif-ügy olyasféle témákat tett ki a napfényre, mint a politika és a sport viszonya, a társadalmi nemi különbségek a sportban, vagy éppen a sportdiplomácia és a finanszírozások összefüggései. Nemrégiben jelent meg egy cikk ezen a felületen arról, hogy mit tesz a versenysport a szülőkkel és a gyerekekkel – most pedig arról lesz szó, hogy sportesemények és sportolók hogyan tudnak megjeleníteni társadalmi és politikai vitákat, médiatörténeti fordulatokat, ízléseket és pofonokat.
A sport ugyanis sokkal több, mint játék, versenyzés, vagy éppen gyümölcsöző üzletág: a sport aktuális állapota és kérdései, médiabeli és popkulturális megjelenései egyúttal egy adott korszakról, berendezkedésről és társadalomról is beszélnek. Ezért annak is érdekes lehet, aki egyébként nem tudja, hogy mi az a les szabály (csakhogy a legközhelyesebbet említsem), vagy éppen a Hail Mary-dobás az amerikai futballban (egy olyan labda, amit lehetetlen lett volna elkapni, és mégis megtették).
Schóbert Lara és Rubint Réka: „Bármi is történt velünk, mindig talpra álltunk”
Annak is van halvány elképzelése a Nélküled című slágernek a szurkolói kultúrában betöltött – a dalhoz és az együtteshez képest teljesen indokolatlan sikeréről – aki még életében nem látta a magyar válogatott egyetlen meccsét sem, hiszen olyan jelentősége lett, mint a Himnusznak – ha nem állsz fel a dalra, és nem szurkolsz a fiúknak, nem is vagy magyar. Amellett, hogy ez nem igaz, megmutatja azt is, hogy a sport és a politika hogyan tud létrehozni szimbolikus jelentéseket, hogyan tud közösséget alkotni, de egyben kirekesztővé is válni.
Annyira szövevényes a sport kérdése, hogy még a kutatók is nehezen tudnak rendet tenni benne: ezért lehet az is, hogy nemcsak egy tudományág, hanem szinte az összes foglalkozik sporttal, az antropológiától a (sport)szociológiáig, a médiakutatástól a közgazdaságtanig, és hogy a természet- és élettudományokkal se legyünk igazságtalanok, a sportmedicina az orvostudomány egyik leginkább fejlődő, óriási tudásanyagot és pénzeket mozgató ága.
Raymond Williams angol kutató, aki a médiatudomány egyik alapító figurája volt, és ráadásul a televízióról szóló első könyveket is ő írta, azt mondta egy interjúban, hogy a sport a legcsodálatosabb dolog a tévében, már csak ezért megtartaná a sajátját. Mármint, hogy sportot nézzen rajta. A sport nemcsak felfedi a társadalmi viszonyokat, hanem azt is megmutatja, hogy mit tart értékesnek, érdekesnek, követendőnek, kiemelendőnek egy társadalom. Ha a népszerű sportfilmek példájára gondolunk, akkor ez a küzdelem maga.
Az Emlékezz a titánokra (2000), a Péntek esti fények (2004), és a belőle készült Tiszta szívvel foci című sorozat, a Millió dolláros bébi (2004), a Rocky (1976), a Micsoda csapat! (1992), a Fekete dicsőség (2006) mind arról szólnak, hogy bizonyos körülmények között átlagos emberek is képesek kivételes teljesítményre. Ezek a bizonyos körülmények persze gyakran nehézségek, amiket a hősöknek le kell győzni annak érdekében, hogy sikeresek legyenek – az underdog-történetek a popkultúra más régióiban is aratnak, a sport terepe pedig különösen alkalmas ezeknek a drámai, megkapó, nagyívű, vagy éppen hatásvadász bemutatására.
Csipes Tamara olimpikon: „Sok mindent feláldoztam a sportkarrieremért, ideje továbblépni”
Hősök, példaképek és reklámarcok: a sportoló mint modern mítosz
Drukkolunk a legkisebb srácnak, hogy kerüljön be a kosárcsapatba, a női baseball-játékosoknak, hogy ismerjék el őket is, a szegény, de tehetséges focistának, hogy kapja meg az egyetemi ösztöndíjat, a lepukkant, poros kisváros csapatának, hogy nyerjék meg a bajnokságot – drukkolunk nekik, ahogyan a való világ sportolóinak is, mert a közönség szemében ezek az emberek hősökké válnak, akkor is, ha nem a legjobbak, vagy a leggazdagabbak.
Küzdelem, teljesítmény, a test és a szellem megregulázása mind olyan értékek, amiket a jelenlegi társadalmak a legtöbb esetben kiemelten fontosnak, érdekesnek, kívánnivalónak tartanak. Hát még, ha tényleg a legjobbról vagy a leggazdagabbról van szó. A közösségi média terjedése óta a sztársportolókat nemcsak a képernyőn vagy a képes újságokban, hanem a saját házukban, úszómedencéjükben, magángépükön, esküvőjükön (lásd még Szoboszlai Dominik márciusi frigye) nézhetik a rajongók.
A szponzoráció szerkezetét is megváltoztatta a közösségi média, hiszen a sportoló maga vált reklámozási felületté: megkóstoljuk, kipróbáljuk, megvesszük, megisszuk Cristiano Ronaldo vagy Patrick Mahomes étrendkiegészítőit, az általuk ajánlott fehérjeszeletet, tequilát, kocsit, cipőt, bármit – hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk ahhoz az álomélethez, amiben a kivételes teljesítmény mellé kivételes díjazás jár. És ha már díjazás: ahogyan a popkultúra szinte minden alakítója, a nap végén a sport is egy óriási üzletág, ahol a sztárcsinálás, a közvetítési jogok, a játékosok fizetése, a reklámszerződések mind az anyagi haszonszerzésről szólnak.
Popkultúra, streaming és sport: új korszak a sportfogyasztásban
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a mindenféle streamingcsatornákon a sportfilmek mellett egyre több a sportról szóló dokumentumsorozat. A szolgáltató egyik legnézettebb tartalma volt a Michael Jordan és a Chicago Bulls kosárlabdacsapat 1990-es évekbeli diadalmenetét bemutató Az utolsó bajnokságig című 2020-as sorozat, de rendre óriási közönséget érnek el a 6. évadnál járó Formula-1: Harc a túlélésért című dokusorozat epizódjai is.
Ezen kívül rengeteg amerikai és európai futballal foglalkozó tartalom létezik, és éppen most jelent meg az egyik leghíresebb baseball-csapat, a Boston Red Sox tavalyi idényére koncentráló, The Clubhouse című széria. És mindez nem véletlen. A sorozat- sőt filmgyártásban szinte példátlan módon vették át az uralmat a streaming-szolgáltatók, a sportközvetítések viszont nagyon sokáig tartották magukat hagyományos csatornákon.
A fő (közönség)érv az volt, hogy meccset nézni a legjobb élőben, és hiába népszerűek a sportolókról szóló sorozatok és filmek, az olimpiai döntőt mégiscsak tévében fogjuk nézni. A streaming-szolgáltatók ebben is világuralomra törnek. A legtöbb ilyen csatornán ma más simán nézhetünk élő sportközvetítést, sőt, 2024-ben először a Netflix a hagyományosan fontos karácsonyi futballmeccseket élőben közvetítette NFL GameDay Live címmel.
Nemcsak a nézettségi rekordokkal törték be az ajtókat, hanem kontinenseken és időzónákon átívelő élményműsort csináltak belőle. A sokórás shownak arányaiban végül a legkisebb része lett a futballmeccs közvetítése. Ennek nemcsak a szórakoztatóipar az oka, hanem az is, hogy az amerikai futball, nem függetlenül a sportról szóló emlegetett filmekről, sorozatokról, és a sportolók népszerűségétől, világszerte rajongást vált ki. Minden idők legnézettebb karácsonyi meccsének félidejében maga Beyoncé lépett fel, egy politikailag is nagyon érzékeny műsorral.
Az előadás érintett a faji egyenlőtlenségeket és a Texas államhoz kapcsolódó sztereotípiákat, a második meccs egyik csapata ugyanis a Beyoncé által is támogatott Houston Texans volt. Ezzel sport és népszerűség körforgása a popkultúrában és a médiában – körbeért. Már nem csak a Superbowlt kapcsoljuk be a zenei produkció miatt (idén Kendrick Lamar volt a meghívott), hanem hamarosan a globális szórakoztatóipar megkerülhetetlen műfaja lesz minden futballmeccs. Muszáj megtanulni, hogy mit csinál egy irányító.
