előfizetésem
Hírlevél
Hogyan hat a versenysport a gyerekek és szüleik életére?
Fegyelem, szenvedély, sikerélmények és kudarcok. Néhány gondolat, amelyek a versenysportolók életét jellemezhetik. Bár a babérokat a nagy többség felnőtt korában kezdi learatni, tudjuk jól: a versenysportolói lét legtöbbször jóval korábban – gyermekkorban kezdődik. Versenysportoló gyerekek szüleivel készült interjúsorozatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogyan élik meg a szülők és csemetéik a versenysportolói lét izgalmas, de sokszor kimerítő világát.
„Greatness. It only takes everything,” – írta a Nike Rafael Nadal visszavonulása kapcsán. (Magyarul úgy fordíthatnánk: „Nagyság. »Csak« mindenedbe kerül”) Való igaz, a teniszklasszis az élő példa arra, hogy a versenysportolói lét (legtöbbször) korábban kezdődik, mint azt „józan paraszti ésszel” gondolnánk, és – ha tehetségesnek mutatkozik a gyermek –, valóban csak a képzelet szabhat neki határt. Versenysportoló gyerekek szüleivel készült interjúsorozatunkban három, különböző sportágba kaptunk betekintést: Dr. Bíró Sándor lánya, Melinda révén a tenisz, Dr. Horváth Ilona ikerlányai, Ilona és Júlia apropóján az evezés, míg Molnár Gergő fiának, Marcinak köszönhetően a futball univerzumából kaptunk kóstolót. Kijózanító tapasztalatokkal gazdagodtunk, amelyet sportpszichológus szakértőnk, Molnár Dorottya segítségével igyekeztünk kiszálazni.
Pozitív hatások
Valószínűleg nem légből kapott az a szólás, miszerint „sportolónak születni kell”. A három szülő elmondása alapján gyermekeiknél már egészen pici korban felfedezhető volt egy olyan „extra” képesség, amely megkülönböztette őket a kortársaiktól. Míg Melinda és Marci szinte még járni sem tudtak, már labdát vezettek a pályán, addig a Boros ikrek a csimpaszkodásban és lovaglásban élték ki magukat, mielőtt vízre szálltak volna. A szülők szemfülességének hála, mindannyian megtalálták végül azt a sportágat, ahol a leginkább tudták kamatoztatni képességeiket, ma pedig számos ponton profitálnak a korán felfedezett tehetségükből.
Versenysport gyermekkorban: megpróbálja, de meg is erősíti a gyerekeket és a családot a profi szintű versengés
Boros Melinda például számos magyar és külföldi ismerőst, barátot szerzett a nemzetközi versenyeknek köszönhetően, de a focista Molnár Marci is tudna mesélni egyet, s mást a közösség összetartó erejéről. (Pláne, ha annak központjában egy focilabda áll!) Édesanyjuk elmondása szerint a Boros ikrek nemcsak csapattársaikkal érzik jól magukat, hanem a versenyeken megismert ellenfelekkel is jó kapcsolatot ápolnak, sőt: családilag is számos kapcsolódást köszönhetnek a hétvégi versenyzéseknek. Az új kapcsolatok és a közösség megtartó ereje tehát egyértelműen nagy szerepet játszanak a sportoló gyerekek életében, akik – e tapasztalatoknak hála, a kortársaikhoz képest gyakran – magasabb szociális és kommunikációs készségekkel rendelkeznek.
A felkészüléseken és a versenyeken megkövetelt fegyelem nemcsak a pályán jellemző a gyerekekre. Miután a fiataloknak az edzések miatt csak szűkös időkeretük van a tanulásra, mindannyian megtanulták beosztani és optimalizálni az idejüket. (A szülők egyöntetű elmondása szerint egyikük sem vár el top-teljesítmény a gyermekétől az iskolában, de „jó” eredményeket mindenképpen. Már csak azért is, mert tisztában vannak vele, nagyon ritka, hogy valaki felnőtt korában versenysportolóként keresse a kenyerét: egyöntetűen szükségesnek tartanak egy „második” lábat a felnőttkori érdekérvényesítés érdekében!) Az időbeosztás egyfajta kontroll-érzetet ad a gyerekeknek, amely olyasfajta, új tapasztalat, amit a kortársaik csak ritkán élhetnek át hétköznapi körülmények között.
A rátermettség és a rugalmasság is egyértelműen a versenysportoló gyerekek sajátossága: a Boros ikrek édesanyját idézve lányai „a jég hátán is megélnek és feltalálják magukat”, köszönhetően annak, hogy gyakran egyedül járnak versenyekre, ahol – bármi is adódik –, azt meg kell oldani.
„Nem emlékszem, mikor voltunk utoljára júliusban nyaralni” - A szülőnek is kőkemény edzésmunka az élet egy élsportoló gyerekkel
Kihívások és árnyoldalak
Kár lenne tagadni, hogy a versenysportoló gyerekek és szüleik számos kihívással néznek szembe a mindennapokban. A mentális nyomás valószínűleg mindenki számára ismerős, aki valaha sportolt: a teljesítménykényszer és a versengés könnyen erős lelki lenyomatot hagyhat a gyerekeken. Nagyon nem mindegy az sem, hogyan éli meg a csemete a vereséget, vagy azt, ha igazságtalansággal találkozik a pályán innen és túl. (A Boros ikrek édesanyja például elárulta: hiába sportolják ugyanazt, mindkét lánya teljesen más kudarckezelési képességekkel rendelkezik, így mindkettőjüket másféle módon érdemes támogatni.)
Természetesen az érem „fizikai” oldaláról is érdemes pár szót ejteni: mindegyik szülő egyetértett abban, hogy a gyermekeiket a „túledzés” és az abból fakadó, esetleges sérülések miatt féltik leginkább. A focista Molnár Marci édesapja, Gergő azt is elárulta, miért: a versenysportoló gyerekek mögött korántsem áll olyan biztos, rehabilitációs „team”, mint a felnőtt klasszisok mögött, így egy-egy sérülés nemcsak, hogy visszavetheti a fejlődésüket, hanem örökre nyomot hagyhat a testükön, és kettétörheti a bimbózó karrierjüket.
Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a versenysportoló gyerekek tevékenysége az egész család életét és mindennapjait meghatározza. Ahogy a focista Molnár Marci édesapja fogalmazott: családon belüli rendezvény esetén legtöbbször már „Molnárékhoz igazítják” a születésnapok és névnapok ünneplését, de olykor egy szimpla hétköznap lemenedzselése is nagy kihívásokat tartogat: nem egyszerű feladat összeegyeztetni a szülők munkáját, a gyerekek edzéseit és a családi életet! Fontos aspektus lehet, hogy a gyerekek sportja megterhelheti a családi büdzsét is: a felszerelések, nevezési díjak, utazások stb. jelentős (többlet)költségekkel járnak.
„Nem abban akarok kiteljesedni, hogy az első helyen végeznek-e vagy sem” - az országos bajnok evezős Boros-ikerlányok édesanyjával beszélgettünk
A szülők szerepe
Elvitathatatlannak tény, hogy a versenysportoló gyerekek szülei az átlagostól eltérő kihívásokkal szembesülnek. Molnár Dorka sportpszichológus szerint bár dilemma lehet a szülők számára, milyen mértékben „vonódjanak be” a gyerekük sportéletébe, óriási szerepük van abban. „Ebben fontos tényező az is, hogy sokszor különbözhet a saját viselkedésük megítélése attól, ahogy a gyerek érez. A kulcs a tudatosság, nemcsak azzal kapcsolatban, hogy a sportoló gyermeknek milyen kihívásokkal, nehézségekkel kell megküzdenie, hanem azzal is, mi a saját motivációjuk, – ami egy sportoló gyerek szülőjeként hatással lehet a gyerek a viselkedésére” – magyarázza a szakértő.
Ami a nyereségekről és veszteségekről való kommunikációt illeti, a szakértő szerint a szülőnek nem feladata, hogy „szakszerű” mentális támogatást adjon a gyermeknek, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lenne felelőssége például abban, hogyan kommunikál a gyerekkel. „Ha a szülő bizonytalan abban, pontosan hogyan tudja segíteni a gyermeket, esetleg szeretne fejlődni a »sportszülőségben«, akkor ő is tud segítséget, támogatást kérni a sportpszichológustól” – hívja fel a figyelmet a szakértő, ezzel utalva Molnár Gergő és Szandra példájára, akik – miután úgy érezték, nem „megfelelő” kérdéseket teszik fel Marcinak egy-egy meccs után, coach segítségét vették igénybe.
A szakértő szerint minden esetben fontos, hogy a szülő kommunikációja a gyermekre, az ő tapasztalataira, élményeire és megéléseire irányuljanak, függetlenül attól, hogy első vagy ötödik helyet ért-e el. Molnár Dorka egyúttal kiemeli: támogató szülőként érdemes inkább biztatni a gyereket, semmint kritikával élni felé. „Ezzel biztosíthatjuk arról, hogy sem az iránta érzett szeretet, sem a sportolói értéke nem az eredményeitől és a teljesítményétől függ.”
A szülők (sokszor) önfeláldozó magatartását látva ugyanakkor felmerül a kérdés: hogyan közölje egy versenysportoló gyermek a szüleivel, ha szeretné abbahagyni az eddigi munkát? Molnár Dorka szerint érdemes nyíltan kommunikálni erről, bár tény, hogy az sokszor nem könnyű!
Nincs annyi aranyérem, ami kárpótol egy sportoló gyereket a szexuális visszaélésekért
„A belefektetett energia, pénz nem lehet feltétele annak, hogy mindenáron folytatnia kell. Ezzel a hozzáállással képviselhetjük leginkább azt a felfogást, hogy nem versenysportolót nevelünk, hanem gyereket, aki sportol, és aki akár magasabb szintre is eljuthat, feltéve, ha akar” – magyarázza a szakértő. „Hosszú távon, ha úgy sportol a gyerek, hogy valójában már nem motivált rá, csak a szüleinek való megfelelés hajtja, az negatív hatással lehet a sportteljesítményére, de (holisztikusabb perspektívából nézve) akár a fizikai, a mentális egészségére, és közvetetten az élet más területeire is” – húzza alá a sportpszichológus.
A gyermekkori versenysport világa tele van lehetőségekkel és kihívásokkal, amelyeken keresztül a fiatalok életre szóló tanulságokat szerezhetnek. A sikerélmények mellett azonban fontos odafigyelni a mentális és fizikai terhelésre, valamint a gyermek egyéni igényeire. A szülők, edzők és a sportolók közötti egészséges kommunikáció és együttműködés segíthet abban, hogy a sport ne csak eredményeket, hanem örömteli és pozitív tapasztalatokat is hozzon a gyermek életébe! Végül is, a legfontosabb, hogy élvezze azt, amit csinál, és megtalálja a saját útját – a sportban és az életben egyaránt!
