előfizetésem
Hírlevél
Zavar az étteremben vagy kávézóban síró gyerek? Akkor ezt neked is el kell olvasnod
A gyerekneveléssel kapcsolatos elképzelések pillanatok alatt szertefoszlanak a gyermek születése után. Minden területen. Van, amelyik elképzelést könnyebb elengedni, és van, amelyiket nehezebb. Álljon itt egy cikk arról, hogy milyen is lemondani a szociális kapcsolatokról, mert friss anyaként rosszul értelmezzük a gyereksírást – tisztelet a kivételnek.
Emlékszem, hogy terhesség alatt folyamatosan pásztáztam a környékünkön lévő kávézókat. Azt terveztem, hogy sorra járom mindet a babával, és persze a barátnőimmel. Hogy milyen jó lesz majd kiülni a kávézó teraszára, miközben a babakocsiban édesen alszik a kicsi, mi pedig zavartalanul beszélgetünk. Aztán kiszemeltem jó néhány éttermet is, ahová a férjemmel és a babával terveztem elmenni, mondván: ameddig mi randizunk, a kicsi jól eljátszik majd az etetőszékben. És még hosszan sorolhatnám a babás bakancslista helyszíneit, de inkább próbálom elfelejteni:
a kitűzött helyek közül ugyanis sehova nem jutottunk el.
Megvolt rá az oka
Körülbelül másfél éve jártam utoljára étteremben, a kávézókról nem is beszélve. Pedig nem egyszer nekifutottam. Volt próbálkozás, ami már az indulás előtt kudarcba fulladt, ekkor ugyanis a kicsinek fájt a hasa, és képtelenségnek tűnt, hogy bárhova is elmenjünk, annyira sírt. És volt olyan próbálkozás is, ami már egészen közel járt a célhoz. Ekkor eljutottunk a közeli kávézóba, sőt már a rendelést is leadtam, helyet foglaltam a testvéremmel és a babakocsiban alvó gyerekkel, mire a kicsi hirtelen felébredt, és csillapíthatatlanul sírt.
Sírni igenis ér: ezért lenne jó, ha nem szégyellnéd többé
Akkor nem értettem, hogy mi történik, most már tudom, hogy furcsa volt neki a helyszín. Megszokta, hogy otthon alszik, ahol már mindent ismer, beleértve a zajokat és a szagokat is. Ehhez képest, amikor a kávézóban felriadt, teljesen idegen helyen találta magát, és ez kizökkentette őt abból a békés állapotból, ahogy elindultunk otthonról. És ez teljesen normális egy négyhónapos baba esetében, aki eddig jóformán csak a gyerekorvosnál volt. Mondanom sem kell, hogy ez a jelenet elvette a kedvemet a további próbálkozásoktól.
„Aki csecsemővel utazik, az felvág”
Az én hibám, hogy félve reagált a kisbabám a kávézó zajára? Rossz anya vagyok, mert nem „szoktattam hozzá” a nyüzsgő teraszokhoz? Örökre le kell mondanom arról, hogy megigyak egy kávét vagy elfogyasszak egy tál carbonarát egy barátnőmmel? Másoknak miért sikerül? Hogyan lehetséges az, hogy mások beutazzák Európát az alig néhány hetes vagy hónapos csecsemővel, és étteremről étteremre járnak, ameddig ez számunkra lehetetlen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések keringtek a fejemben. Hibáztattam magam, kételkedtem magamban, aztán egy napon hallottam egy mondatot, ami mindent átfordított bennem.
„Aki csecsemővel utazik, az nem tesz mást, mint felvág. De azért otthon sem lehet ülni” – valahogy így hangzott egy tapasztalt háromgyermekes anyuka szájából, aki – megjegyzem – egyedül elvezetett Olaszországba, mögötte három kicsivel. Tehát tudta, hogy miről beszél, és azt is, hogy milyen nagy igazság van ebben az egyetlen mondatban. Nem arról van szó, hogy gyerekkel ne lehetne elmenni sehova, vagy hogy az a legjobb, ha nézzük a négy falat otthon. Erről szó sincs, a gyerekkel igenis ki kell mozdulni, csak épp keretek között, a realitás talaján mozogva, vállalva, hogy egy négyhónapos csecsemő nem fogja szavakkal, finom gesztusokkal tudatni velünk, ha neki nem tetszik a helyzet.
A gyereksírástól nem lesz kevésbé finom az étel
Tudomásul kell venni, hogy az európai körutak nem a csecsemőknek vannak, ahogyan azt is, hogy ennek az élethelyzetnek nem a töménytelen utazásokról kell szólnia. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a baba sírni fog, ha nem tetszik neki valami. Lehet, hogy fáj a hasa, jön a foga, éhes, megtelt a pelenkája, vagy mondjuk elfáradt. Minden igényét egy bizonyos sírással fogja tudatni a szüleivel, és ez így normális.
Köntörfalazás nélkül szeretném elmondani, milyen volt anyaságom első éve
Ezért pedig egyetlen anyának sem szabad rosszul éreznie magát.
A csecsemő sír, és sírni is fog, függetlenül attól, hogy a legdrágább babakocsiban fekszik, a legjobb minőségű pelenka van rajta, vagy hogy egy szuper bababarát kávézó teraszán van. Utólag igenis sajnálom, hogy azért mondtam le találkozókat, mert féltem, hogy mi lesz, ha az alig néhány hónapos kisfiam sírni kezd egy nyilvános helyen. Utólag már látom, hogy akkor sem történt volna semmi, ha maradunk a testvéremmel a kávézóban, miközben a baba sír. Hogy nem kellett volna hazafutni az első nyikkanásnál.
De ezen már nem tudok változtatni, azon viszont igen, hogy ezentúl én magam hogyan nézek azokra a kávézó nőkre, akiknek az oldalán ott van egy babakocsi, és benne egy síró baba. Nem lesz bennem ítélet, és ettől nem lesz kevésbé finom az étel sem, amit rendeltem. Talán elég lenne, ha mindannyian így tekintenénk arra az anyára, aki nem kis bátorsággal elvitte egy kávézóba a babáját, hogy végre ő maga is töltődjön.
