A párterapeuta szerint a párterápia nem a vég, hanem az újrakezdés esélye, ahol az időzítés a legfontosabb tényező
Ha az ember meghallja a párterápia szót, megszólal benne a vészcsengő: baj van. Ha ilyen helyre kell menni, csak baj lehet. Tóthfalusi Dóra párterapeuta oszlatja el a kételyeket: miért nem kell félnünk, mikor érdemes elmenni párterapeutához, és az is kiderül, hogy milyen egy első alkalom a terapeutánál.
Mitől tart leginkább az ember, mielőtt párterapeutához fordul?
Sokan félnek a kitárulkozástól, attól, hogy vajon mi fog történni, mire fog a terapeuta rákérdezni. Egy kérdés kinyithat egy olyan ajtót, amit mi magunk előtt is zárva tartanánk, tehát a párterápia nem csak egy teadélután. Nehéz témák kerülnek elő, amikor nemcsak rólunk derülhetnek ki dolgok, hanem a párunkról is, legyen az egy hazugság vagy akár egy eltitkolt megcsalás.
Mit tapasztalsz, a férfiak vagy a nők feszengenek jobban?
Sztereotipikus válasz lesz, de inkább a férfiak. Ők kevésbé vannak hozzászokva ahhoz, hogy mély érzésekről beszéljenek, vagy ahhoz, hogy kérdezzék őket, ami leginkább a társadalmi különbségekből és a barátságok jellegéből fakad. A férfiaknak ezek miatt határozottan kényelmetlenebb az elején, mert nem szívesen beszélnek az érzéseikről, pláne egy idegennel. A mi feladatunk az, hogy olyan bizalmi légkört alakítsunk ki, ahol el lehet lazulni, és meg lehet érteni az érzéseket és a gondolatokat, legyen szó egyéni vagy párterápiáról.
Miben különbözik a párterápia az egyéni terápiától?
Egyéni terápián is lehet a párkapcsolati problémákról beszélni, vagy éppen egy szakítás feldolgozásáról, de a fő különbség az, hogy az egyéni terápián csak rólad van szó, és csakis a te szemszögedből látja a terapeuta a dolgokat, így száz százalékban a te oldaladon áll. A párterápia esetében viszont két terapeuta van jelen, hogy több szempontot tudjanak képviselni. Ez a terápiatípus sokkal célorientáltabb, mert minél hamarabb megoldást szeretnénk találni a problémára, hogy kevesebb legyen otthon a konfliktus, és minél hamarabb kihozzuk a feleket a krízisből.
Itt a pár mindkét tagjának érdekei képviselve vannak, és mindkét félen ugyanakkora a fókusz, így egyfajta mediációs szerepe is van a terapeutáknak, mert abban is tudnak segíteni, hogy a pár tagjai egészségesebben, szebben szóljanak egymáshoz. Nem véletlen, hogy több pár említette már, hogy ilyen helyzetben tudnak igazán jól beszélgetni.
Hogyan néz ki egy első alkalom?
Egyfajta első interjú készül, ahol megismerkedünk a pár két tagjával, úgy a jelenükkel, mint a múltjukkal, valamint az egyéni hátterükkel. Ezután a kapcsolat történetét térképezzük fel, különös tekintettel az adott krízis kialakulásának körülményeire. Nagyjából két-három alkalom kell ahhoz, hogy jól megismerjük őket, és ekkor tudjuk kijelölni a fókuszt az adott nehézség megoldása kapcsán. A terápiák kéthetente vannak, és kilencven percesek, így mindkét félre bőségesen jut idő.
Hány alkalom kell a béküléshez?
Teljes mértékben párfüggő. Van, akinek pár alkalom elég ahhoz, hogy hasznos eszközöket kapjanak, és jobban kommunikáljanak, míg egy komolyabb krízisen való átlendülés hosszabb folyamat lehet.
Mégis hogy sikerült divatba hoznia a nejlontáskákat az olasz divat nagyasszonyának?
Milyen jelek utalnak arra, hogy érdemes párterápiára járni?
Ha a kommunikációs problémák állandósulnak, ha nem értjük a másikat, vagy magunkat nem tudjuk megértetni, és ha mindig ugyanaz a forgatókönyv ismétlődik anélkül, hogy eljutnánk a megoldáshoz, nagy segítség lehet a terápia. A komolyabb krízishelyzetek, például veszteség esetén mindenképp javasolt, de ha bizalmi kérdések vagy intimitásbeli problémák merülnek fel, szintén sokat segíthet, ha párterapeutához fordulunk.
Milyen típusú problémákkal keresnek meg a leggyakrabban?
A leggyakoribb probléma a konfliktuskezelés, de egy életszakaszváltás is gyakran indokolja, hogy felkeresnek a párok, például ha gyermek születik, és megváltoznak a szerepek. Ezek a szerepek azonban nemcsak gyermek születésekor változhatnak, hanem az idő elteltével is, amikor eltolódnak a feminin és maszkulin szerepek, vagy szülő–gyermek típusú dinamika alakul ki.
Lehet túl korán vagy épp túl későn párterápiát kezdeni?
Nagyon jó, ha már a probléma kialakulásakor terápiára mennek a párok. Túl késő akkor van, ha valaki már meghozta a döntést, hogy kilép a kapcsolatból, vagy fél lábbal már kint van belőle. Ha nem mutat hajlandóságot arra, hogy dolgozzon önmagán a kapcsolatért, felmerül, hogy túl késő, mert a párterapeuta, ha megfeszül, sem fog tudni segíteni.
Mindkét félnek motiváltnak kell lennie a változtatáshoz.
Éppen ezért, ha néhány alkalom után azt látjuk, hogy a pár valamelyik tagja nem próbálkozik, nem csinálja meg a feladatokat, akkor jelezzük, hogy így nem lesz eredményes a terápia. Előfordult már ilyen a praxisom során, sajnos annak a párnak el is váltak az útjai.
A barátság nem luxus, hanem létszükséglet és talán a hosszú élet egyik legfontosabb titka
Van olyan, hogy kifejezetten nem ajánlott a párterápia?
Amennyiben komoly egyéni elakadás, függőség vagy mentális betegség állhat a problémák hátterében, először javasolt az egyéni terápia, rehabilitáció, majd ezután kezdődhet a párterápia. Ha valamelyik kliens nem közreműködő, és egyáltalán nem motivált a kapcsolat javítására, előfordulhat, hogy inkább a lezárásra kell fókuszálni, hiszen egy párterápia célja a szép és kulturált lezárás is lehet. Ez az úgynevezett válásterápia, amikor megkönnyítjük a folyamatot, így az egymással való kommunikációt, a válás menetét, és azt is, hogy a gyermekeket hogyan tudjuk felkészíteni a családot érintő változásra.
Tudnál mondani példákat sikeres terápiára?
A maga módján mindegyik eset izgalmas. Az egyik pár például azért jött el hozzám, mert a kapcsolatuk szuperül működött, szerették egymást, de a szex nem ment, mert a nőnek nem okozott örömet az együttlét, sőt, inkább fájdalmat érzett, bármit is csinált a párja. Kiderült, hogy egy korábbi szexuális trauma állt a probléma hátterében, ami az aktuális kapcsolatra is kivetült, hiszen sok esetben egy régi sérelem, abúzus vagy bizalmi probléma áll a szexuális gondok hátterében. Miután ezt a régi bizalmi problémát sikerült feloldani a nőben, élvezetessé vált számára a szex, és életében először ő is kezdett kezdeményezni.
Egy másik esetben szülő–gyermek dinamika alakult ki, amikor a férfi korlátozva lett a maszkulin szerepében. Ugyanazokat a köröket futották, a vonzalom sem volt az igazi közöttük. A nő hiányolta, hogy a párja romantikus legyen vele és kedveskedjen, de ez nem ment, mert nem férfi-, hanem gyerekszerepben volt. Amint elkezdtek ezen dolgozni, megjelent a férfi romantikusabb és csábítóbb énje, és a nő is finomodott, nem parancsolt és irányított, így a vonzalom is magától visszajött. Onnantól, hogy elkezdtek pozitív visszajelzéseket adni, a dinamika egészségessé alakult.
Hercegné lehetett volna Claudia Schiffer, de inkább az igaz szerelmet választotta
A párterapeutához való fordulás tehát nem jelenti a kapcsolat végstádiumát?
Egyáltalán nem, bár általában a komolyabb krízis beállta előtt sokkal nagyobb eséllyel tudunk segíteni, mint akkor, ha valaki csak akkor jön el, amikor már teljes az elhidegülés, és fél lábbal kint van a kapcsolatból. Akkor érdemes párterápiára jönni, ha kommunikációs vagy bizalmi problémákat érzékelünk, netán ha a múltban volt egy krízis, ami nyomokat hagyott maga után. Ilyen esetekben könnyebben tudunk segíteni, mint egy tényleges végstádiumban, mert bár nem lehetetlen, az esély kisebb. A leghatékonyabb a megelőzés, hiszen egy kapcsolat végstádiuma megelőzhető, akár párterápiával is.
Mivel biztatnád azokat, akik hezitálnak, hogy meglépjék-e a terápiát?
Nincs olyan probléma, ami megoldhatatlan, mert egy új nézőpont rengeteget segíthet. A párterápia különböző módszereket kínál arra, hogyan kezeljünk egy már meglévő problémát vagy konfliktust, és segít kijönni abból a mókuskerékből, hogy a végén mindig ugyanoda lyukadjanak ki. A párterapeuta eszközt ad a problémák elsimítására, és utat mutat egy olyan párkapcsolatra, amelyben még elérhetők minőségi változások.
előfizetésem
Hírlevél