előfizetésem
Hírlevél
Amit senki nem mond el a szülés utáni hónapokról: az anyaság kendőzetlen valósága
A gyermekvállalás az egyik legmeghatározóbb és legintimebb fordulópont egy nő, egy pár és egy család életében. Bár ma már számtalan tanfolyam, könyv és online forrás segíti a leendő szülőket a felkészülésben, mégis sokszor érik őket váratlan meglepetések. A szülővé válás nemcsak fizikai, hanem komoly érzelmi és lelki átalakulással is jár. Hogyan lehet lépést tartani a folyamatos változásokkal? Milyen kihívásokkal néz szembe egy friss édesanya az első hónapokban? Szerzőnk személyes története az anyává válás örömeiről, nehézségeiről és arról, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az új élethelyzetben.
Manapság számtalan szülésfelkészítő, babaápolási, babaelsősegély- és egyéb tanfolyam közül választhatnak a leendő szülők, hogy a lehető legnaprakészebbek, felkészültebbek legyenek a csöppség érkezésekor. Ám a legtöbb esetben még így is érik őket nem várt meglepetések, nehézségek.
Család születik
Az anyává, szülővé és családdá válás útja, őszintén szólva, bizony eléggé hepehupás. A feleségből anya, a férjből apa lesz, ők hárman a babával pedig egy új családot alkotnak. Egy teljes metamorfózis, amire a legtöbb pár nem tud kilenc hónap alatt felkészülni. Annak ellenére, hogy negyven hétig hordjuk a szívünk alatt a kisbabánkat, még nekünk, édesanyáknak is meg kell birkózni a szülés utáni időszak egyes szakaszaival.
Megnéztük a You záróévadát, ami olyan izgalmas kérdéseket vet fel, mint még soha
Másfél év távlatából úgy tudnám jellemezni az anyaságot, mint egy táncparkettet, ahol egyik pillanatról a másikra megváltozik a zene műfaja, és nekem az éppen adott dallamokra kell a legszebben táncolnom. Nem tudom, mi lesz a következő lépés, de mostanra megtanultam, hogy áramolnom kell azzal, ami éppen van, és hagyni, hogy intuitívan oda és úgy lépjek, ahogy azt én jónak érzem.
Mióta édesanya vagyok, több barátnőm is életet adott a kisbabájának, gyakran megkérdezi valaki, hogy mit és hogyan csináltam ekkor vagy akkor, nekem mi vált be? Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy „soha ne hallgass senkire, csak magadra”. Szerintem ez az egyetlen kulcsa annak, hogy maximálisan elmerüljünk a saját anyaságunkban. Fontos megosztani a tapasztalatokat és beszélgetni egy-egy adott problémáról, de minden kisbabát az ő saját anyukája ismer és ért a legjobban.
Hónapról hónapra
Úgy, ahogy a várandósság is három szakaszra osztható, úgy a szülés utáni kilenc hónapnak is megvannak a maga nehézségei és elkülöníthető szakaszai. Az első három hónapot nem hiába nevezik negyedik trimeszternek. A baba ekkor még nem tudja feldolgozni, hogy már nem az anyukája hasában van, éppen ezért van szüksége folyamatos testi kapcsolatra. Az anya pedig csak a kisbabájával tud és akar foglalkozni.
2023 áprilisában tokofóbia miatt programozott császármetszéssel szültem meg a kisfiamat. Annak ellenére, hogy csodás tavaszi, majd nyári hónapok következtek, és a szülésélményem is nagyon pozitív volt, mégis féltem, hogy majd engem is maga alá temet a szülés utáni depresszió, ami végül szerencsére elkerült, de egy óriási érzelmi hullámvasútra és némi baby bluesra én is jegyet váltottam.
Budapestről Milánóig: egy fiatal tervező útja a nemzetközi divat színpadára
Az első három hónapban az volt a legnehezebb, hogy egyik pillanatról a másikra egyedül kellett mindent megoldanom. Természetesen az első hetekben segített az anyukám, és a férjem is itthon volt, de amikor mindenkinek vissza kellett térnie a saját életébe, én egyedül maradtam egy csecsemővel, aki akkoriban szó szerint egész nap a mellemen csüngött.
Volt, hogy öt órán keresztül ültem a fotelban.
A szoptatással szerencsére nem volt semmi probléma, de mivel soha életemben nem csináltam még ilyet, meg kellett tanulni, hogy hogy fogjam a babát, hogyan, mikor és mennyi ideig használjam a mellszívót, és testem változásaival, mint a mellnövekedés, feszülés, tejcsorgás, is békét kellett kötnöm. A több száz liter tejserkentő tea illata pedig egy életre az orromban maradt. Bár összességében nagyon szerettem azt az érzést, hogy a testemből táplálhatom a pici babámat.
Ezt mondja a védőnő
„A baba születése után az első új és megterhelő helyzet az, amikor az anyuka egyedül marad a kórházban a babájával, és a család csak látogatási időben lehet mellette. Sokan nem érzik magukat ekkor még eléggé kompetensnek, és a szülésélmény (itt nem a szülés típusára gondolok) is nagyban meghatározza ezeket a napokat. Az egyedülléttel a kórház után, otthon is meg kell küzdeni az anyáknak. Ez nagyon nehéz fizikailag és lelkileg is, hiszen a nap nagy részében nélkülözniük kell a felnőtt beszélgetőpartnert, ezért sok esetben magányosnak, elhanyagoltnak érzik magukat.
Az első három hónapban nagyon sok az újdonság, és rengeteg változás történik a babával és az anyával is. Ezek az új és ismeretlen dolgok gyakran félelmet, kétségbeesést szülnek. A szoptatás az egyik nagyon nagy és nehéz mérföldkő az első negyedévben, ha nehézségekkel kell szembenéznie az édesanyának, akkor az az egész családra negatív hatással lesz. A másik pedig a baba emésztésének a nehézségei: hogy hasfájós-e az újszülött?
Nagyon fontos, hogy a kezdeti hónapokban is figyeljünk a saját igényeinkre, nem csak édesanyaként, hanem nőként is. Időnként érdemes kettesben lenni a szülőknek: egy óra közös séta vagy egy kávézás már sokat segít a párkapcsolat fenntartásában, és abban, hogy az anya mentálisan jobban érezze magát. Szülés után megváltoznak a prioritások, de a baba ápolása mellett mindenképpen érdemes odafigyelni a kettesben töltött minőségi időre – ez segíthet elkerülni a szülés utáni depressziót is.
Nagyon sokan félnek attól, hogy nem elég jó szülők, ezért nem mernek a saját megérzéseikre támaszkodni, pedig a gyermek mindig visszajelzést ad, hogy valamit jól csináltunk-e vagy sem. Az az egyik legfontosabb dolog, hogy merjünk a gyermekünk jelzéseire hagyatkozni” – mondja a védőnő.
Fogas kérdések
A harmadik és hatodik hónap közötti időszakban sokkal magabiztosabban, és némi rutinnal teltek a napok. Már egyedül is nyakamba mertem venni a várost, és kellemes baba-mama kávézásokban volt részem. Beindult a fogzás, ami jó néhány álmatlan éjszakát okozott. Féléves korában elkezdtem a hozzátáplálást, mivel a pépesített ételekbe csak a kezét akarta belenyomni, ezért váltottam a falatkás verzióra.
Az elején minden kínálásnál azon izgultam, nehogy félrenyeljen, és a torkán akadjon valami, de ő imádta a kis falatokat, és azóta is nagyon jóízűen eszik. De ha már jóllakott, gyakran megesik, hogy ledobálja a földre, amit meghagyott, vagy egyszerűen lenyújtja a villáját, és megeteti a kutyával. Naponta legalább négyszer felmosok.
A Girlboss-éra leáldozott: A modern nők újraírják a munkahelyi vezetés szabályait
A hatodik hónap után a mozgásfejlődésé a főszerep. Ez a mi esetünkben kissé stresszesre sikerült, ugyanis a gyermek nem úgy és nem akkor kezdett el kúszni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kezdő és aggódásra hajlamos szülőként mindenhova elvittük, azóta sem látta annyi szakember egy hónap alatt, mint akkoriban. Hetekig minden este TSTM-tornagyakorlatokat csináltunk vele, ami meg is hozta a gyümölcsét: egyik napról a másikra megtanult mászni, majd egyéves kora után két lábra ugrott, és azóta meg sem áll.
„Féléves kor után a mozgásfejlődés és a beszédfejlődés okozza a legtöbb nehézséget. Melyik hogyan, mikor, milyen intenzitással indul be? Ezekre az izgalmakra a szülőknek nehéz felkészülni, hiszen a szülésfelkészítőkön, babaápolási tanácsadásokon erről nem esik szó. Ha a helyzet megkívánja, érdemes megfelelő szakemberhez fordulni. A csoportos fejlesztőfoglalkozások a baba szociális fejlődésére is jó hatással lehetnek.
Az első kilenc hónapot tekintve azt gondolom, hogy a folyamatos változás és új, addig ismeretlen kihívások okozzák a legnagyobb nehézséget. A leginkább az segít a túlélésben, ha tudunk segítséget kérni, és mindig az adott szituációhoz alkalmazkodunk. Valamint ha az édesanya és édesapa is megfelelő önismerettel rendelkezik, ha tisztában vannak a saját gyermekkorukkal, a családjuk történetével” – tette hozzá a szakember.