előfizetésem
Hírlevél
Ez a japánok módszere a kiégés ellen – és nem a meditáció az
Azt egyértelműen érezzük, ha magánéleti vagy munkahelyi kapcsolatainkban zavar van. Nem kellemes a környezet, a feszültség sokszor megjelenik, vagy már állandósult a stressz. Az elején még erős az ellenállás, hogy szakértőhöz forduljunk támogatásért, de a figyelemelterelés, az önismereti tesztek, egyéb tippek és gyakorlatok a belső hang megtalálásához már kevésnek bizonyulnak. Kell egy módszer, ami hatékonyan segít, mégsem kell ebbe még mást bevonni. Egy igazi stresszkezelő technika kerül most terítékre.
Nem meghökkentő azt állítani, hogy a stressz a mindennapjaink szerves része, ugyanis szervezetünk egyik alapvető és természetes válaszreakciójáról van szó. Azt viszont már érdemes megfigyelni, hogy amikor ez beszédtémává válik, akkor legtöbbször negatív érzéseket kelt, és azokat a tapasztalásokat, emlékeket idézi elő, amelyek táplálják ezt a sokszor nyomasztó lelkiállapotot. Emiatt gyakorta keressük és kutatjuk, hogy miként lehetne önmagát a stresszt és a vele járó érzelmi állapotot minél jobban távoltartani, egészséges életmódot folytatni.
Egyesek önismereti teszteket töltenek, hátha megtalálják a belső világukban dúló harcok eredőjét. Mások a helyzeten való felülemelkedést abban látják, hogy nem foglalkoznak vele, inkább streamingcsatornákon sorozatok és filmek nézésével igyekeznek gondolataikat elterelni. Megint mások valamilyen aktív tevékenység (hobbi, sport, kirándulás, társasági események stb.) végzésében vélik a megoldást, hogy csökkentsék a stresszből fakadó nyomást.
Selenvie: Nem kell hinni az asztrológiában ahhoz, hogy megértsd a saját ritmusodat
Mivel abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy nem vagyunk egyformák, azt mondhatjuk, hogy egyik verzió sem elvetendő ötlet. Csak éppen abba nem gondolunk bele igazából, hogy a negatív stresszt gyakorta pozitív stresszel igyekszünk kompenzálni ösztönösen. Miért ne tehetnénk ezt picivel több jelenléttel?
A stressz két oldala
Vegyünk górcső alá egy egyszerű példát, hogy megtapasztaljuk a stressz két verzióját. A munkahelyen sokszor élünk meg szorongást, feszültséget okozó helyzeteket, de csak arra emlékezünk jobban, amely negatív benyomást hagy maga után. Amikor azt érezzük, hogy egy feladat vagy egy elvárás meghaladja a képességeinket, akkor azonnal elkezdünk nyugtalankodni, felerősödik bennünk a kishitűség, mert azt gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk a teljesítésre.
Ez az érzés a maga ütemével beindítja az összes további ellenérzést, ami a kezdeti szorongást olyannyira elmélyíti, hogy szó szerint belebetegszünk ebbe a nyomásba. Holott egy szemléletváltással tekinthetnénk egy ilyen kihívásra lehetőségként, amikor a kezdődő aggódó érzést átfordíthatnánk izgalomba, amely aktivizálhatna, motiválhatna és az önfejlődésünket támogathatná. Ösztönösen ezt nem tesszük meg, mert sodródunk a pesszimista árral.
A másik verzió, azaz a pozitív stressz (avagy eustressz) akkor jelentkezik, amikor egy elénk állított feladat kapcsán azt tudjuk mondani, hogy ha elsőre nem is érezzük teljesíthetőnek, képessé tudunk válni az ellátására. Ha valaki tudatosan talál egy ismeretlen területen motivációt, célt, akkor az ezzel járó izgalom növeli az energiaszintjét, a fókuszáltságát, a teljesítményét, és olyan lendület birtokába kerül, amellyel a lehetetlennek tűnő feladat megoldhatóvá válik. Az ezzel járó mentális és fizikai terheltség ugyanolyan, mint a negatív stressznél, mégis elégedettséggel tölt el a végén. Ebből az élményből kevesebb akad, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla.
Így lett Victoria Beckham pophercegnőből stílusnagykövet, majd sikeres divattervező
Az eustressz elméletben egy nagyon jól hangzó dolognak tűnhet, de felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan lehet ezt elérni, van-e arra mód, hogy a negatív stressz átforduljon ebbe. A választ egy nem új keletű, de keleti kultúrában gyökerező technikában találhatjuk meg.
Ki kell előbb kapcsolni, hogy be tudj utána indulni
Ahhoz, hogy egy munkahelyen jelentkező negatív stresszhatást át tudjunk fordítani pozitív irányba, ki kell kapcsolódni, azaz valahogy regenerálódni kell. Ehhez tudatos jelenlétre van szükség, amely alatt a belső figyelem megvalósítására koncentrálunk. Vannak, akik képesek erre egyedül is, de sokak számára nehézséget okoz ennek elsajátítása, ellenben erős bennük, hogy segítő szakemberhez nem akarnak fordulni. Számukra jó hír, hogy terjedőben van egy módszer hazánkban, amely az önismereti tesztek világát, a streamelés által elérhető figyelemelterelést vagy az aktív tevékenységet előtérbe helyezők preferenciáit egyaránt képes kielégíteni. Ez az erdőfürdő.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
A „shinrin-yoku” módszer, avagy magyarul erdőfürdő lényege, hogy egy lassú, érzékszerveket aktívan bevonó séta során olyan belső utazásban legyen részünk, amely alatt képessé válunk felfedezni saját belső lelki világunkat. Alapvetően a figyelem, az érzékelés, az érzelmi kapcsolódás eszköztárával támogat abban, hogy többek között egy éppen bennünk zajló negatív stresszhelyzet új perspektívából látszódjon.
Negyedélet-krízis: Miért érezzük magunkat egyre elveszettebbnek az életünk előrehaladtával?
Rögtön az elején le kell szögezni, hogy ez nem egy szimpla séta az erdőben, amit egyedül is megtehetünk, hanem képzett erdőfürdő-vezető kíséretében zajló foglalkozás. Az ő feladata pedig speciális. Nem az a célja, hogy lélekbúvárként erőltesse a párbeszédet, hanem arról gondoskodik, hogy felfedezd a természetet, ahogyan még sosem tetted. Biztonságot teremt neked, mert eleve nem kell azzal törődnöd, hogy miközben az úton haladsz, figyelemmel legyél arra, hogy el ne tévedj.
Neked annyi a dolgod, hogy az instrukcióit meghallgatva hangolódj a természetben zajló eseményekre, meglásd az élő környezet megoldásait, amikor saját maga is tulajdonképpen stresszhelyzetbe került. A séta alatt egy lecsendesült állapot veszi át a hatalmat feletted, amelynek segítségével a táj színei, fényei, hangjai újdonságként hatnak, mert ekkor nem úgy érzékeled őket, mint amúgy megtennéd a dolgos hétköznapok során.
A foglalkozás általában csoportban zajlik, de nincs közösségépítés, mindenki csak saját magával foglalkozik elsődlegesen, mert a lényegi cél kikapcsolni erre az időre azt a zűrzavart, ami az erdőn kívül sajnos visszavár. A kezdeti nyugalmi állapotot légzéstechnikai gyakorlatokkal teremti meg a vezető, majd fokozatosan instruál az érzékszervi tapasztalatok megélésére. A végén pedig eldöntheted, hogy megosztod az élményt az ott lévőkkel, vagy elviszed magaddal. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez hogyan tud segíteni a pozitív stresszbe való átfordulásban.
Igazolt tény, hogy a terápia alatt mentális és fizikai regenerálódás megy végbe, szinte észrevétlenül. A szkeptikusok számára itt meg kell jegyezni, hogy ehhez nem kell átszellemült állapot, csak annyi, hogy megengedjük a természetből érkező ingereknek, hogy hatást gyakoroljanak a napi szinten feszültségben lévő idegrendszerünkre. Ugyanis gyakran előfordul a résztvevőknél, hogy a séta során elfojtott érzelmek és gondolatok szabadulnak fel, amelyek legtöbbször a stresszhelyzet tisztánlátásában a legnagyobb akadályokat jelentik.
Sírni a munkahelyen: valóban a gyengeség jele lenne vagy valami teljesen más?
Például egy olyan látvány válthatja ki ezt, mint egy fa ágának megfigyelése. Szemet tud szúrni és fel tudja kelteni a kíváncsiságot, hogy miért történhetett meg az, hogy gyakorlatilag a fizika törvényeinek ellentmondó kanyarodással tört fel az ég felé. A válasz nagyon egyszerű: ez az ág sok más ág miatt nem arra tudott fejlődni, amerre szeretett volna, de ahelyett, hogy belesorvadt volna a helyzetébe, megoldást talált magának, és végül ugyanoda jutott, ahová eredetileg szeretett volna.
Átfordítva egy ilyen élmény arra tanít, hogy egy elénk kerülő bukkanónál ne hagyjuk, hogy megtorpanjunk a negatív stressz hatása miatt, hanem rázzuk meg magunkat, és keressük a megoldást a bukkanó kikerülésére vagy átlépésére. Ha a természet képes volt ezt emberi beavatkozás nélkül megtenni, akkor nekünk is találni kell módot a továbbhaladásra. Ilyen és ehhez hasonló megélésekben lehet részünk egy erdőfürdő során, amelyek megragadnak az emlékezetben, és később is visszahozhatók elakadás esetén. Ráadásul ezt görcsösen nem is kell keresni a séta alatt, mert a saját belső vívódásaink fognak kivetülni egy ilyen pillanatkép felfedezésekor és megfigyelése alatt.
Gondoljunk bele abba, hogy egy felmerülő akadály mennyi időt és energiát képes felemészteni a megoldásig. A környezetünk tele van különféle technikákkal, amelyek tudatos alkalmazásával lényegesen rövidebb idő alatt és kevesebb fáradtsággal lehetne túljutni stresszhelyzeteken, de az a lelkiállapot, ami ekkor a vakságot okozza, nem engedi látni őket. Ilyenkor legyen annyi lélekjelenlétünk, hogy emlékeztetjük magunkat arra, próbáljunk ki valami újdonságot, és adjuk meg az esélyt annak, hogy új szemlélet birtokába jussunk. Hagyjuk néha, hogy a természet rávezessen minket a megoldásra.
