A barátság nem luxus, hanem létszükséglet és talán a hosszú élet egyik legfontosabb titka

Te is tudod? Mert a tudomány már igen: a barátság és a megerősítő családi kapcsolatok a hosszú élet igazi titka, és bármilyen testi-lelki baj esetén a leghatásosabb gyógyszer. A kapcsolataink minősége még az IQ-nál, a jövedelemnél vagy a genetikai örökségnél is erősebben jelzi előre, hogyan öregszünk, hiányuk pedig akkora kockázati tényező a korai halálozásra, mint a dohányzás, az alkohol vagy az elhízás. Nem hiszed? Figyelj, bebizonyítom!

Összetörve ültem a nagy tapasztalatú pszichoterapeuta kanapéján, miután röviden elmondtam neki életem legfájdalmasabb csalódását. Barátként jártam nála, nem kliensként, csak egy rövid találkozó volt, hogy amolyan atyai jótanáccsal lásson el. És a nagy tapasztalatú terapeuta csak egyet kérdezett. Nem részleteket a krízisről, nem a hogyan továbbot, nem azt, szükségem van-e egy jó szakemberre. Hanem hogy hogy állok az emberi, főként a családi és baráti kapcsolataimmal? Mert ő már akkor nagyon jól tudta, hogy leginkább ezekre lesz szükségem, ha épségben, és minél előbb ki akarok kecmeregni a rettenetesen mély gödörből.

„Kire tudsz most igazán számítani?” – kérdezte újra. Akkor kezdtem megérteni: a barátság nem kedves extra az életben, hanem biológiai védőfaktor. A támogató emberi kapcsolatok szó szerint meghosszabbítják az életet, csökkentik a betegségek esélyét, segítenek a traumák feldolgozásában, és megtartanak akkor is, amikor a saját lábunk nem bír el.

Ez lehet az egyik oka annak, hogy a világon minden hatodik ember magánnyal küzd

A modern magány-járvány

Miközben Elon Musk már a sivatagba is eljuttatta az internetet és a világ összekapcsoltabbnak tűnik, mint valaha, valójában sokan élnek teljes elszigeteltségben. Annyian élnek ma magányosan a világon, és ez olyan mértékben van rossz hatással az életminőségükre, hogy 2023-ban a magányt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is népegészségügyi krízisnek minősítette. Ez nemcsak lelki, hanem testi következményekkel jár: az ember testében ilyenkor folyamatos a gyulladás, jellemző az érszűkület, a krónikus fájdalom.

De biztosan hallottál már a szintén az utóbbi években világszerte ismertté vált Kék Zóna-elméletről. A fogalmat Dan Buettner és a National Geographic kutatócsoportja tették ismertté, miután feltérképezték a világ öt olyan régióját, ahol kimagaslóan magas a 90–100 éves kort természetesen, betegségek nélkül megélők aránya. A kutatók a hosszú élet titkát keresve több tucat tényezőt vizsgáltak – étkezést, genetikai adottságokat, mozgást, szociális mintázatokat, kulturális sajátosságokat. A legmegdöbbentőbb eredmény: az emberek a Kék Zónában nem azért élnek tovább, mert kevesebb kalóriát fogyasztanak vagy többet futnak, hanem mert másfajta kapcsolatokban élnek, mint az emberek a világ egyéb részein.

Okinawában például ott vannak a moai-csoportok – életre szóló baráti körök, amelyekben a tagok egész életükben segítik egymást. Délutánonként együtt ülnek le teázni, beszélgetni, és egymás vállán támaszkodnak krízisben. Ikarián a falu maga egy élő közösség: a délutáni szieszta után mindenki kint van az utcán, beszélgetnek, koccintanak, nevetnek. Olyan hely, ahol egyedül meghalni szinte lehetetlen, mert minden ajtó nyitva áll. A Kék Zóna elmélet abban más, mint a korábbi hosszú életről szóló tudományos modellek, hogy nem az egyéni teljesítményt vagy biohackelést teszi a középpontba, hanem a kapcsolati hálót. Nem azt mondja: „egyél kevesebb kalóriát”, hanem azt:

légy beágyazva mások életébe.

Luxus vs. létszükség

Akár elismerjük, akár nem, a barátság a nyugati világban sem luxus, hanem alapvető biológiai szükséglet. A legnagyobb kutatás, az összesen 148 longitudinális vizsgálatot átfogó, így 308 ezer ember adatait elemző összegzés 2010-ben azt találta, hogy: akinek erősebb, gazdagabb társas kapcsolatai vannak, kb. 50%-kal nagyobb eséllyel él tovább, mint azok, akik izoláltabban élnek. Másként megközelítve: a társas kapcsolatok hiánya akkora kockázati tényező a korai halálozásra, mint a dohányzás, az alkoholabúzus vagy az elhízás.

Vagy megint másként: aki szeretve érzi magát, akinek van kihez szólnia, annak az immunrendszere és az idegrendszere is jobban működik. A hatást a világ leghosszabb boldogságkutatása, a Harvard Study of Adult Development is megerősíti. Robert Waldinger kutatásvezető pszichiáter így fogalmaz: „A jó kapcsolatok nemcsak boldogabbá, hanem egészségesebbé és hosszabb életűvé is tesznek bennünket”.

Eszerint a társas kapcsolat nem érzelmi luxus vagy az élet kellemes mellékterméke, hanem biológiai szükséglet, ugyanolyan jelentőségű, mint a táplálkozás vagy a mozgás. Amellett, hogy segít a lelki egészség megőrzésében, neurobiológiai szinten is védőfaktor: csökkenti a gyulladást, a stresszt, a kardiovaszkuláris terhelést. A fenti kutatások alapján a kapcsolataink minősége még az IQ-nál, a jövedelemnél vagy a genetikai örökségnél is erősebben jelzi előre, hogyan öregszünk!

Vértes János Benjámin: „Számomra a közösségépítés, az önfejlesztés és a maradandó élmények számítanak”

Testnek és léleknek

Régóta foglalkoztatja a pszichológia területének kutatóit, miért alakul ki egyik katonában poszttraumás stressz szindróma (PTSD) egy megrázó kiküldetés után, és a másikban miért nem. Vagy miért kínozzák egy autóbaleset egyik túlélőjét az emlékbetörések és rémálmok, és a másikat miért nem? Ma már tudjuk, hogy ebben a kérdésben az egyik legfontosabb faktor szintén a barátság és a szociális védőháló: több kutatás is arra jutott, hogy akit stabil kapcsolatok, erős közösség vesz körbe, sokkal kisebb eséllyel lesz PTSD-s vagy jóval gyorsabban épül fel abból.

Sőt, egy 2022-es áttekintés több tanulmány alapján azt mutatta, hogy a társas támasz a felépülés egyik kulcstényezője szinte minden más mentális problémánál is (depresszió, szorongás, pszichózis).

Az orvosok ennek fontosságát a fizikai oldalon is tapasztalják. „A betegektől, különösen a súlyos betegektől és az idősektől kivétel nélkül mindig megkérdezzük, hogy van-e családjuk, hozzátartozójuk, van-e valaki, aki gondoskodik róluk, mert nagyon pontosan tudjuk, hogy akinek van szerető közege, annak hatványozottan nagyobb az esélye a túlélésre” – magyarázza a telefonban az egyik vármegyei kórház osztályvezető főorvosa, aki több évtizedes tapasztalat alapján beszél. Hozzáteszi: „Ez nemcsak arról szól, hogy van-e, aki hazaviszi és meleg ételt készít neki, ez arról szól, hogy ott van-e valaki, aki minden nap szól hozzá és meghallgatja.”

Mindez a gyerekekre is igaz: azok a gyerekek, akik tartós betegség miatt sokáig távol vannak osztálytársaiktól, de fenn tudják tartani a kapcsolataikat, sokkal jobb pszichés kimenetellel vészelhetik át a nehéz időszakot. A nyilvánvaló faktorokon túl ez részben a stressz csökkentésén keresztül hat: aki úgy érzi, számíthat másokra, annál alacsonyabb a szubjektív stressz, és emiatt kevesebb a szorongás és a depresszió.

Kell egy váll

A barátság tehát biológiai páncél, trauma-ellenanyag, identitástartó erő, és mindennapi mikroterápia. Krízisben nemcsak az számít, milyen terapeuta segít téged, hanem az is, hány emberre tudsz este ráírni, hogy „borzalmas napom volt”. Hiszen az az, ami csökkenti az egyedüllét és a stigmatizáltság érzését, növeli a reményt, és erőt ad a másnaphoz. Egy jó terápia is legfeljebb heti 50-60 perc, de egy erős barátság ott van a hét maradék 167 órájában is. Ha magamtól nem megy, a barátaim és családtagjaim emlékeztetnek rá: „Igenis erős vagy”. „Emlékszel, mennyi mindent túléltél már?” „Nem az határoz meg, ami most történt veled.”