előfizetésem
Hírlevél
Innen tudhatod, hogy a helyzeted nehéz, de motiváló vagy toxikus és ott kell hagynod
Sokak számára túl későn derül ki, hogy a toxikus környezet elszívja az energiát és aláássa az önbizalmat. De mikor válik egy „kihívás” mérgezővé? Honnan tudjuk, meddig kell maradni, meddig számít építőnek egy helyzet és mikor kell lépni az egészségünk érdekében?
Sokan nem, vagy csak túl későn veszik észre, hogy amire eredetileg kihívásként tekintettek, az valójában romboló, toxikus környezet a számukra. Hol húzódnak a határok, meddig tűrd el, és mi a megoldás? Drelyó Ágnes pszichológussal arról beszélgettünk, milyen ártó hatásai lehetnek a toxikus környezetnek.
Hogyan definiáljuk a toxikus környezetet?
Egy rossz környezet sem indul feltétlenül rossznak, kivéve, ha már az elején kellemetlen érzéseket keltett benned. Egy munkahely, egy lakókörnyezet, iskola vagy bármilyen más életterület is lehet romboló hatással rád. Ezért olyan fontos, hogy minél előbb tisztázd magadban, mi zajlik körülötted, és te hogyan reagálsz rá. Testünk egy rendszer, amelynek a jelzéseire muszáj odafigyelnünk. Egy rossz környezet előbb-utóbb magával ránthat, ha beengedjük.
„Toxikus környezetnek pszichológiai szempontból azt nevezzük, amelyben az ember folyamatosan stressznek, negatív hatásoknak vagy bántó viselkedésformáknak van kitéve. Ez hosszú távon károsítja a személyt érzelmileg, mentálisan, sőt akár még a testi egészségét is veszélyeztheti.” – mondja Drelyó Ágnes pszichológus. Az, hogy kinél hol kezdődik a rossz, egyénenként változó, mivel nagy különbségek vannak abban, hogy ki mit és hogyan értékel. Mindig a saját belső mércénk az irányadó, hogy számunkra egy környezet toxikusnak minősíthető-e vagy sem.
Ismétlődő toxikus kapcsolatok: Így törheted meg a tudatalatti mintázatokat
Így ismerjük fel
Nem akarsz reggel elindulni, mert rettegsz a munkahelyedtől, vagy nem mered felvenni a munkahelyi telefont, mert tudod, hogy a főnököd kiabálni fog – ezek egyértelmű jelek. Azonban előfordulhat, hogy nem ismered fel, ha egy környezet károsan hat rád. „Ha valaki állandó stresszt él át, akkor az ember feszültnek, nyugtalannak vagy kimerültnek érezheti magát. Egyes környezetek szorongást és félelmet is keltenek bennünk. Számtalan formája van egy nem megfelelő környezetnek, amely csak akkor oldódik, ha elhagyjuk. Azonban vannak olyan toxikus helyek is, ahonnan kilépve a hatások tovább erősödnek.” – magyarázza Ágnes.
Akár felismertük az ártó környezetet, akár nem, vannak bizonyos egyértelmű jelek arra vonatkozóan, hogy milyen hatással vannak ránk az efféle helyek: „Közös érzelmi jellemzőjük, hogy alacsony önértékeléshez vezetnek. A toxikus környezetek ugyanis megpróbálják az egyén önbizalmát aláásni és elbizonytalanítani. Manipulálják az embereket, például bűntudatkeltéssel, és úgy próbálnak hatást gyakorolni ránk, hogy végül még mi érezzük rosszul magunkat.”
A bűntudatkeltés hosszú távon alacsony önértékelést eredményezhet. Előbb-utóbb ugyanis az ember azt a következtetést vonja le, hogy vele van a probléma. A toxikus környezetben „megpróbálják az embereket rejtett szándékkal befolyásolni, kihasználni, vagy olyan dolgokra rávenni, amelyekből csak nekik van hasznuk, a másik embernek nem. Gyakori a valaki mögötti beszélgetés, ami folyamatos bizonytalanságot kelt. A támogatás helyett versengés jelenik meg, mert az ilyen környezetek célja, hogy akadályozzák egymást az előrejutásban, nem pedig segítsék.”
Fiatal vagy tapasztalatlan ember sokszor próbálhat megfelelni a teljesíthetetlen elvárásoknak, azonban Ágnes hangsúlyozza, hogy nem lehet kivívni az elfogadást egy ilyen helyen: „Nem az a cél. Egy toxikus ember nem azért közeledik a másikhoz, hogy szeretetáramlás jöjjön létre, hanem hogy használja és kontrollálni tudja a másikat. Ilyenkor a Jancsi és Juliska mese mézeskalács házikója jusson eszünkbe.”
A feszültség ára: hogyan tesz beteggé a mindennapi stressz?
Hogyan tudod megvédeni magad?
Az első feladatunk saját magunkra vigyázni, azonban ez csak akkor lehetséges, ha tisztában vagyunk az „én” határainkkal. A toxikus helyeken nárcisztikus, passzív-agresszív, kontrolláló és manipulatív személyek vannak. Ezeket a viselkedésmintákat sokan azért sem ismerik fel, mert hasonló, vagy éppen elérő családi mintákat láttak. „Ha valaki otthoni környezetében is ilyen mintákat tapasztalt, számára ez lesz a norma. Aki gyerekkorában átláthatatlan kapcsolatokban nőtt fel, nem fogja észrevenni, hogy egy rossz környezet káros. Aki viszont a legnagyobb odafigyelést és szeretetet kapta, az sem biztos, hogy felismeri a káros környezetet, mert alapvetően mindenkit jó szándékúnak feltételez.”
A toxikus emberek nem fognak megváltozni, mert nincs érdekükben. Érzelmi és kognitív érettségre lenne szükségük a fejlődéshez, ami viszont hiányzik a személyiségükből. „Ha felismered, hogy toxikus környezetben vagy, ne engedd be őket! Egyetlen út létezik: ki kell jönni. Egy stabil önértékelésű embert nem lehet manipulálni, mert felismeri, hogy mi történik, és különbséget tud tenni saját maga és a rávetített kép között. Akármennyire tudatosak és okosak vagyunk, nem szabad áldozatává válnunk ilyen helyeknek. Terápián mindig azt mondom: ahol bántanak minket, onnan el kell jönni.”
