előfizetésem
Hírlevél
Bullying vagy konfliktus? Innen tudhatod, melyikkel van dolgod és mit tehetsz ellenük
Egy szóváltás, egy heves vita vagy egy ismétlődő megalázássorozat – első pillantásra könnyű összemosni a konfliktust a bullyinggal, pedig a kettő között lényeges különbségek vannak.
Az erőszakoskodás, bántalmazás vagy zsarnokoskodás ellen ma már sok környezetben van lehetőségünk megvédeni magunkat. Arról azonban kevesebbet hallani, hogy konfliktus esetén akár mindkét fél is hibás lehet. Hugyik Lídiával, a Mindset Pszichológia szakértő pszichológusával beszélgettünk a témáról.
Konfliktus vs. bullying
Az angolul bullyingnak nevezett bántalmazás egy rendszerszintű probléma, és óriási szükség van az ellene való fellépésre, azonban érdemes azt is tudatosítani magunkban, hogy bizony nem minden konfliktus vagy szóváltás minősül annak. Míg a konfliktus esetleges, alkalomszerű, addig a bántalmazás tudatosan tervezett és ismétlődő. Ráadásul amíg a konfliktus a pillanat hevében bontakozik ki, ahol a felek érzelemből reagálnak, addig a bullying esetében kizárólag az áldozat szenved, a bántalmazó fél pedig örömét leli a helyzetben.
A fogalmak tisztázása azért is fontos, mert nem számít bullyingnak az, ha valaki reagál egy másik ember tettére, vagy egyetlen alkalommal visszaszól egy bántó megjegyzésre. Egy vezetőnek – iskolai környezetben például egy osztályfőnöknek – nem szabad figyelmen kívül hagynia, ha valaki rendszeres bántalmazással vádol egy másik személyt, ugyanakkor az állításokat meg is kell vizsgálni. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az panaszkodik a leghangosabban, aki elhallgatja, hogy saját tetteit.
„Nagyon fontos, hogy a bullying egy kiszolgáltatott személy rendszeres bántalmazását jelenti. A bántalmazó fél fizikailag erősebb, vagy nagyobb hatalommal rendelkezik az adott szituációban, tehát bullying esetében semmiképpen sem beszélhetünk egyenrangú felekről és körülményekről. Az illető általában nem egyedül zaklat, hanem többen vannak. Ez az eseménysorozat pedig sokszor tettlegességet is magában foglal.” – kezdi Hugyik Lídia.
Erőteljes színdarab hívja fel a figyelmet arra, a gyermekkori zaklatás nem múlik el nyomtalanul
Konfliktus vagy bántalmazás iskolai rendszerben, munkahelyen vagy akár online térben is érhet minket. Amikor iskolai környezetben történik, jó eséllyel vannak rá tanúk is. Ha valaki rendszerességet állít, de sem tanár, sem diák nem volt tanúja ismétlődő eseteknek, akkor le kell ülni az érintett felekkel, és át kell beszélni a történteket, mert nagy valószínűséggel nem derült még ki minden részlet.
„Két egyenrangú ember egyszeri veszekedése vagy szóváltása nem bullying, hiszen nem ismétlődik, és nincs hatalmi egyenlőtlenség. Amennyiben valaki rendszerességet állít, a vezetők felelőssége, hogy kivizsgálják az esetet. Előfordulhat, hogy az illető figyelmet és sajnálatot szeretne kivívni. Az állításától függetlenül az is lehet, hogy valójában ő a hibás, vagy éppen ő a zaklató.”
Amikor valaki eltúlozza a történteket, azt is érdemes átgondolni, hogy a valóban megbántott fél sokszor csendben marad. Ő érzi ugyanis azt a szégyent, amely megakadályozza a segítségkérésben. Attól, hogy valaki nem hangos, nem toboroz maga köré támogatókat, és talán még otthon, a szüleinek sem számol be a történtekről, nem szabadna, hogy bármit automatikusan rábizonyítsanak.
„Testvérkapcsolatokban is megjelenhet a bullying, de nagyon fontos, hogy a normál testvérek közötti rivalizálás nem tekinthető annak. A kettőt meg kell különböztetni, és nem ugyanúgy kezelni. A konfliktus és a bullying kérdésében rendkívül körültekintőnek kell lenni, és nem szabad ítélkezni anélkül, hogy mindkét felet meghallgatnánk.”
Bele kell-e avatkozni?
Senki nem szeret beleszólni mások dolgaiba, és sokszor nem is szabad, hiszen ritkán ismerjük az összes részletet. Egy munkahely vagy egy iskola felelőssége azonban, hogy szükség esetén közbelépjen. A vezetők olykor azzal hárítják a felelősséget, hogy a két fél oldja meg egymás között a történteket. Ez konfliktus esetén lehet hatékony és működőképes megoldás, bullyingnál azonban nem.
Sokszor nem egyértelmű, ki a bántalmazó és a bántalmazott
„Nem lehet elégszer elmondani, hogy a konfliktus esetleges, alkalomszerű, a bántalmazás viszont ismétlődő. Amíg a konfliktus a pillanat hevében bontakozik ki, addig a bullying előre tervezett. Ez alapján már egyértelműen meg lehet különböztetni a kettőt. Ha a helyzet rosszul van kezelve vagy beazonosítva, az destruktív következményekkel járhat. Konfliktus esetén – attól függetlenül, hogy a felek bevallják-e – sokszor mindkét fél hibás, ugyanakkor tanulhatnak belőle, és ez a lényeg.”
Az a vezetői hozzáállás, hogy majd a felek megoldják egymás között a történteket, azért sem állja meg a helyét, mert a vezetőknek felelősségük van minden általuk irányított közösség életében. „Nagyon kell vigyázni azzal, hogy melyik felet minek kiáltjuk ki. Azonosítani kell, kik az érintettek, és a jeleket észre lehet venni. A drog- vagy alkoholfogyasztás például sokszor jelentkezhet rossz megküzdési mechanizmusként. A bántalmazó fél nem szokott egyedül támadni. Ha valaki egyedül odamegy a másikhoz, az sokszor inkább konfliktushelyzet.”
Érdemes még hangsúlyozni, hogy a környezet felelőssége kiemelten fontos. Sokan pusztán unalomból csatlakoznak egyik vagy másik félhez. Ráadásul a baráti közeg rossz tanácsként azt is javasolhatja: „ne szólj senkinek”, mert az csak újabb bonyodalmakat okozna. Ez azonban nem megfelelő hozzáállás, ha ismétlődő esetekről van szó.
Érett vagy éretlen személyiség?
Fontos figyelembe venni, hogy a gyermekek gyakran éretlenül, meggondolatlanul cselekszenek vagy nyilatkoznak bizonyos helyzetekben. Minden gyerek keresi önmagát, és belekeveredhet olyan szituációkba, amelyeket érett, felnőtt fejjel már egészen másképp kezelne.
„Nagyon fontos, hogy ilyen problémák esetén mindkét félnek szüksége van segítségre, különösen, ha gyermekekről van szó. Nem véletlenül mutat valaki ilyen magatartást. Ebben az életkorban az ember még próbálgatja a szárnyait, hiszen a személyiségfejlődése még kibontakozóban van. Azt a mintát, hogy valaki hazugsággal vagy elnagyolással próbálja megvédeni magát – vagyis az igazát –, általában az otthoni közeg alakítja ki. Valószínű, hogy otthon vagy elnyomják, vagy a szülők is hasonló mintát, hasonló magatartást mutatnak, így ők sincsenek rendben.”
Gyakori, hogy a bántalmazó gyermek, bántalmazó környezetből jár az iskolába - beszélgetés az iskolai bántalmazásokról Szajli Claudia pszichológussal
A gyerekek sokszor mondhatnak bántó dolgokat, ilyen tapasztalatok valószínűleg mindannyiunkat értek gyermekkorunkban. Éppen ezért fontos, hogy a körülöttük lévő felnőttek a helyén kezeljék ezeket a helyzeteket, mert egy igazságtalan válasz vagy alaptalan gyanúsítgatás hosszú távon is hatással lehet a személyiség fejlődésére. Nem azt kell megmutatni egy gyereknek, hogy ha nem tud kezelni egy konfliktust, akkor mondjon fűt-fát a másik félre, csak hogy „nyerjen”. A megbeszélés és a tisztázás az út, mert hosszú távon ez vezet az újabb konfliktusok megelőzéséhez.
„A gyermekek előrelátási képessége nincs teljes mértékben kibontakozva, ezért kevésbé jellemző rájuk a pontosan kiszámított cselekvéssorozat. A tanárok és az iskolapszichológusok ráadásul figyelnek a diákokra. Amennyiben konfliktus történik, meg kell vizsgálni az esetet, és nem csupán az egyik fél szavára hagyatkozni. Ez később a munkahelyeken is így működik.”
Felnőttkorban azonban már más megítélés alá esik, ha valaki tudatosan és folyamatosan bántalmaz egy másik embert. Minden munkahelynek és közösségnek felelőssége van abban, hogy mit enged meg, és mikor szab határt az ilyen viselkedésnek. Nem is gondolnánk, hogy egy gyermekkori rossz megküzdési stratégia elsajátítása hány ember életére lehet hatással a jövőben. Ma már iskolapszichológusok segítségét is igénybe lehet venni, így nem kizárólag egy osztályfőnök esetleges téves ítéletén múlik, kinek hisznek. Szülőként is éljünk azzal a lehetőséggel, hogy más is meghallgassa a történetet, és akár a másik gyermeket is, hiszen előfordulhat, hogy a mi gyermekünk mondott meggondolatlan dolgot egy összeszólalkozás során.
És ami talán a legfontosabb: konfliktus esetén maradjunk a tényeknél, mert legbelül pontosan tudjuk, mi történt. Ne próbáljunk meg valakit rossz színben feltüntetni csak azért, hogy a mi oldalunkra billenjen a mérleg.
