előfizetésem
Hírlevél
Elértünk odáig, hogy a sok választási lehetőség nem felszabadít, hanem megbénít minket
„A lehetőségek tengerében néha a legnagyobb luxus az, ha egyszerűen csak dönteni kell” - ez az idézet mostanra már több mint költői túlzás. Az ezredforduló utáni generációk - a Z és a millenniál - számára nem az a kérdés, hogy válasszunk-e, hanem az, hogy miből tegyük meg ezt. A digitális világ nyújtotta végtelen opciók, iskolák, karrierek, utazások, valamint önkifejezési formák már-már szédítő számú lehetőséget kínálnak, ami idővel egyfajta kapunyitási vagy kapuzárási pánikhoz vezetnek. Különösen igaz ez a húszas éveikben járó fiatalokra, akikben az az érzés, hogy ha nem hozzák meg pont most a megfelelő döntést, akkor onnantól az egész életük eltér majd attól, amit ők korábban elképzeltek maguknak.
A választási lehetőségek széles skálájának árnyoldalai
A szakirodalom már régóta foglalkozik azzal a ténnyel, hogy amikor túl sok opció kínálkozik, akkor az emberek szinte azonnal leblokkolnak, döntésképtelenné válnak. Akár pályaválasztásról, akár párkapcsolatról, akár egy költözésről vagy szimplán csak egy hobbiról van szó. Egyszerűen nem tudjuk, hogy mi tévők legyünk. Barry Schwartz tökéletesen jellemzi ezt a problémát, hiszen azt mondja: „a túl sok döntési lehetőség valójában megterheli az egyént, fokozza a döntési szorongást, valamint növeli az utólagos megbánás esélyét.”
Amikor a huszon- és harmincéves generáció számára nem csak néhány, hanem túl sok lehetőség, út kínálkozik, akkor már nem azzal foglalkoznak, hogy “mi illik hozzám a legjobban”, hanem sokkal inkább afféle tolódik el a fókusz, hogy
Nem hibázhatok.
Ez a fajta belső kényszer viszont halogatáshoz, döntéskerüléshez vezet, aminek hatására végül csak úszunk az árral, és nem történik semmi. Kapunyitási pánikként lehet tekinteni arra is, amikor egy ember egy olyan életszakaszban érzi magát, amikor túl sok a lehetősége, azonban valahogy egyik sem akar elég jónak, stabilnak tűnni, hogy azt lehessen a legjobb döntésnek nevezni. Tehát: túl sok ajtó nyílt ki, de mindegyiket mégsem választhatjuk egyszerre. Csak egyet nyithatunk ki, és léphetünk át rajta úgy, hogy szinte fogalmunk sincs, mi vár ránk odaát.
A döntéshozatal okozta pánik hatása a pszichére
A kapunyitási pánik nem csak egy modern, hangzatos kifejezés. A legtöbb esetben tünetekkel és a belső világunk, gondolataink átalakulásával is jár. Emellett gyakran érezzük az idő nyomását: “most vagy soha”. Ez a gondolkodás ural bennünket, mintha valamiért azt gondolnánk, ahogy haladunk előre a korban, egyre csak csökken a lehetőségek száma. Pedig ez nem feltétlenül igaz, sok esetben inkább még több ajtó nyílik meg az ember előtt, ahogy öregszik.
A másik pedig: a túlzott összehasonlítás. A közösségi média hatására már gyerekként is beleestünk abba a hibába, hogy mások kinézetéhez viszonyítottuk a sajátunkat. A rossz hír, hogy ez később sem változik. Gyakran ugyanis az ismerősök, random személyek életútjait vesszük alapul, és attól rettegünk, hogy lemaradunk valamiről. De ezzel együtt megérkezik a perfekcionizmus és a maximalizmus. “Sosem leszek elég jó, sosem hozok meg a tökéletes döntést.” A legnagyobb hiba, hogy nem az elég jó megoldást keressük, hanem a legjobbat, azt, ami ritkán létezik, legalábbis bizonyos értelemben. Hiszen mi a tökéletes? Ez rendkívül szubjektív.
Az „ideális nő” egyszerre kedves, szép, de nem túl hangos, és sosem problémás
A folyamatos útkeresés azonban olyan erős szorongással jár, hogy sokszor inkább egyszerűbbnek és gyorsabbnak tekintünk egy olyan opciót, amely könnyen hozzáférhető. Még akkor is, ha kicsit sem illik az életünkbe, a stílusunkhoz, a gondolkodásunkba. A legnagyobb probléma talán az, hogy ilyenkor végül jön a megbánás. Egyfolytában azon agyalunk, hogy talán máshogy jobb lett volna. De erre semmi garancia. A modern pszichológia több területen is igazolja, hogy a túl sok választási lehetőség mentális terheket jelent, ami idővel teljesen leszívja az ember energiáit, és végül nem képes dűlőre jutni önmagával, a helyzetével.
Érzékeny és öntudatos generáció
A mai fiatal felnőtteket, különösen a Z-generációt, jóval érzékenyebbnek tekintik. Olyan személyekről van szó, akik folyamatosan formálják magukat, az identitásukat, gyakran teljesen átalakítják az életüket. Mi ennek az oka? A tudomány szerint a több lehetőség korszakában gyakran megnő bennünk a kényszer, hogy megtaláljuk az aktuálisan helyes irányt, karriert, stílust, mindezt lehetőleg most, és nem később.
A kapunyitási pánik azonban máshogy jelentkezik az egyes korosztályoknál. A Z generáció ugyanis hajlamos lehet arra, hogy sok mindent kipróbál, majd végül vált, vagy eldobja az adott dolgot. De talán éppen ez az a tényező, amely végül pánikhoz vezet, hiszen a túl sok váltási lehetőség miatt nehéz elköteleződni, lehorgonyozni.
Ezzel szemben a millenniál valamivel stabilabb, de azért ők is gyakran esnek abba a csapdába, hogy ha végül nem a tökéletes karrierben kezdik meg az életüket, akkor elbuktak. Itt a vége. Semmi lehetőség változtatni. De mind a két generáció a közösségi médiában nevelkedett, részben legalábbis mindenképpen, ami azt jelenti, hogy folyamatosan a másikat figyelik, az ő életüket látják tökéletesnek, ami további belső nyomáshoz vezet.
Megkérdeztem Kovács Orsolyát, integratív terapeutát, az inSide Pszichológiai Stúdió szakmai vezetőjét, hogy bár sokan a húszas-harmincas éveik elején már kiégést és bizonytalanságot élnek meg, közben elvileg a legjobb éveiket élik, mégis hogy lehet az, hogy nem boldogok. Van-e összefüggés a kapunyitási pánik, valamint a túl sok választási lehetőség között?
„A húszas évek-harmincas évek eleje, azaz a fiatal felnőttkor időszakát valóban az a kettősség jellemzi, hogy egyszerre élheti meg a fiatal, hogy sokkal nagyobb szabadsággal bír, mint korábban a döntéseit tekintve, ugyanakkor ehhez jóval nagyobb felelősség is hozzájárul. Ez pedig melegágya a bizonytalanságnak: biztosan jól döntök, ha elköteleződöm egy társ vagy munkahely mellett? Biztosan ezt szeretném én csinálni? Az is gyakori, hogy valaki odáig a szülői elvárások mentén élt, és szembetalálja magát a frusztráló érzéssel: mehetek most már abba az irányba, ami tényleg érdekel? Kezdjek el valami mást tanulni vagy máshol dolgozni? És ezen a ponton lép be, hogy tömérdek irányba lehet elindulni, és még nem biztos, hogy elég jól ismeri magát a fiatal, így ez rendkívül nehéz választásnak is bizonyulhat.”
Lakatos Péter: A nap végén nem tudunk helyes döntéseket hozni - így befolyásolja a fáradtság a döntéseinket
Hozzátette, hogy a mai modern elvárások egy „sikeres fiatal” felé nagyon kemények: maga körül gyors karriert befutó embereket lát a social mediában, jönnek szembe a házasodós fotók. Így bárki érezheti magát lemaradva társaihoz képest, ami szorongással, inkompetenciaérzet növekedésével járhat. Felerősítve a gyermekkori maladaptív sémákat az önértékelést negatív irányba befolyásolhatja.
„Nagyon könnyen alakul ki az érzés, hogy „velem van valami baj”. Pedig sokszor nem baj van, hanem egy természetes fejlődési folyamat zajlik. A belső munka, azaz a saját szükségletek, értékek, határok feltérképezése az, ami stabilitást tud adni egy ilyen túlterhelt környezetben.” Kiemelte azt is, hogy identitásfejlődési szempontból ez a korszak eleve egy természetes „átmeneti zóna”: már nem vagyunk kamaszok, de még nem érezzük magam stabil felnőttnek sem.
„Ha ehhez irreális elvárások társulnak, mint a látványos teljesítmények, önazonos élet, „találd meg a szenvedélyed” típusú nyomás, akkor az identitás könnyen válik ingataggá. A sok lehetőség paradox módon megnehezíti azt, hogy a fiatal felnőtt valóban elkezdjen egy irány felé elköteleződni. Integratív terápiában mi ezt úgy látjuk, hogy a fiatal felnőttnek nem csak pályát vagy életformát kell választania, hanem egy belső otthont is építenie magának: azt az önmagához fűződő viszonyt, amely elbírja a bizonytalanságot és nem omlik össze minden döntésnél.”
Önértékelési problémák, identitáskeresés, kiégés
Fontos tudni, hogy a kapunyitási pánik önmagában nem egy betegség, azonban ha túl sokáig tart, és nem találjuk a kiutat, akkor alapul szolgálhat a kiégés és az identitászavar számára. Sőt, gyakran még az önértékelésre is rossz hatással van. Hogy miért? Mert minden döntés, főleg ha egy olyan életszakaszban vagyunk, rengeteg mentális erőt és energiát igényel. Amennyiben valakinek folyamatosan döntenie kell olyan dolgokról, amelyek véglegesnek tűnnek, akkor a mentális állapot hamar romlásnak indulhat. A folyamatos lelki terhelés kimerüléshez, végül állandó szorongáshoz, depresszióhoz vezethet.
A másik terület pedig a kiégés, a mentális fáradtság, ami kéz a kézben járnak egymással. A burnout kifejezést a legtöbb esetben munkahelyi kontextusban szoktuk használni, ennek ellenére számos kutatás bebizonyította már, hogy az élet egyéb szerepeiben, mint a párkapcsolat vagy az önmegvalósítás is hozzájárulhat a tartós stresszhez, ezzel együtt a kiégéshez. Egy kutatás szerint például a pszichés problémák, illetve az életminőség változás gyakran jár együtt a kiégés megjelenésével. Hazánkban pedig főként az egészségügyi dolgozókat érinti ez a téma, sok kutatás itt mutat magas arányokat.
Ez a kiégés tűpontos biológiai magyarázata, és itt a pont, amikor megállíthatod
De akkor mi a helyzet az identitásfejlődéssel? Hiszen több szakember is azt mondja, hogy a fiataloknak kísérletezniük kell, majd választani, és végül elköteleződni. De, ha a választás nem egy végső pont, hanem csak az első lépés az új út felé, akkor az identitás nem biztos, hogy azonnal kialakul. Állandóan fel fog jönni a kérdés, hogy „hol tartok” és „jó úton járok-e”? Ha pedig minden nap több opciót mérlegelünk, akkor idővel az egyes választások elvesztik a súlyukat.
Állandóan azt fogjuk gondolni, hogy lehetne más, lehetne jobb.
Ennek hatására a belső érzelmi változások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy idővel csökkenjen mind a motiváció, mint az élet iránti érdeklődés. Mivel annyi választási lehetőség van, így gyakran már attól függően mérjük a sikerességünket, hogy másokhoz képest hogyan döntöttünk. Ha például a barátom külföldön van, én miért nem vagyok ott? Az önértékelés ebben az esetben külső visszajelzésekhez, összehasonlításokhoz kötődik, és gyakran gondoljuk majd úgy: „lemaradtunk az életről”.
Öntudatos eligazodás: túlélési tippek
Természetesen nem kell azonnal kardunkba dőlni, ha mégsem a megfelelő döntést hoztuk meg. Sőt, gyakorolhatunk is előtte. Sok kevésbé fontos témában, mint a reggeli kiválasztása, a hobbi megtalálása, érdemes csökkenteni a lehetőségeket, ezáltal rengeteg mentális energiánk szabadul fel. Ha például úgy határozunk, hogy minden reggel omlettet eszünk, akkor ezzel sok-sok perc, akár óra is felszabadulhat az elménk számára, amit másra is felhasználhatunk.
De fontos tisztáznunk magunkban azt is, hogy nem minden döntés végleges, de nem szabad kerülni sem az elköteleződést. Mindenképpen próbáljunk ki dolgokat, helyezkedjünk el benne, érezzük jól magunkat, majd aztán közben tudunk még rajta alakítani, ha valamit nem érzünk elegendőnek, tökéletesnek. Emellett gondolnunk kell arra is, hogy milyen céljaink vannak a jövőben, hiszen ez a választásunkat jelentősen befolyásolhatja.
Végül pedig: korlátozzuk a közösségi média-fogyasztásunkat. Minél kevesebbet látunk mások életéből, annál könnyebben határozunk úgy, ahogy nekünk tetszik, ami minket szolgál. Amikor nem befolyásol minket egyetlen ismerős vagy barát sem, akkor előbb hallgatunk a belső hangunkra, mint arra, amit a képernyőn látunk.
