előfizetésem
Hírlevél
Biológiai oka van annak, miért vágysz annyira a lájkokra, miután posztoltál egy képet
„Vegyél észre! Figyelj rám! Ismerj el! Fogadj el! És végső soron: szeress!” – mondja Földvári Barbara pszichológus, amikor arról kérdezem, miért pörgetjük mániákusan az értesítéseket, és fürkésszük, hogy vajon mennyi új követőnk lett, vagy hogy szám szerint mennyi lájk érkezett a legutóbbi posztunkra. Mert, ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem mondhatjuk, hogy nem érdekelnek ezek a számok… Sőt, még a hangulatunkat is befolyásolják. A kérdés csak az, hogy miért babonáznak meg minket ennyire ezek az adatok?
Az Emily Párizsban cukormázas képkockái mögött könnyű elhinni, hogy a több ezer követő egyenes út a boldogsághoz. De tényleg így van? Ha a pszichológia szemüvegén keresztül nézünk a jelenségre, sokkal árnyaltabb képet látunk arról, hogyan kapcsolódik össze az önértékelésünk, a társas visszajelzések iránti vágyunk és a közösségi média. Az, hogy vágyunk mások elismerésére, nem a digitális korszak mellékhatása.
„A társas visszajelzések keresése teljesen normális, evolúciós szükséglet” – magyarázza Földvári Barbara pszichológus, majd hozzáteszi, hogy őseink számára a közösséghez tartozás a túlélés záloga volt, hiszen aki kilógott a sorból, az könnyen magára maradt, és kisebb eséllyel élte túl a vadon kihívásait. „A követők száma és a lájkok ma ennek a régi programnak a modern szimbólumai. Csakhogy annó a közösségünk legfeljebb pár száz főből állt, ma viszont egyetlen poszt több ezer vagy akár több millió embert képes elérni. Ez elképesztően felerősíti a társas visszajelzésekre adott reakcióinkat.”
És, hogy mennyire engedjük, hogy ezek a számok meghatározzák a hangulatunkat vagy az önértékelésünket, ez a személyiségtől és élethelyzettől is függ. „Egy stabil identitású, érett felnőttet kevésbé billentenek ki ezek a hatások. De egy kamaszt, akinek még alakul az önképe, vagy egy krízisben lévő felnőttet sokkal könnyebben megérintenek, sőt, sértenek is ezek a visszajelzések.”
Boldogság vagy csak dopaminlöket?
A közösségi média látszólag boldoggá tesz, hiszen jó érzés, ha sokan reagálnak ránk. De vajon ez valódi boldogság? „Az ókori görögök már különbséget tettek a hedonikus és az eudaimonikus boldogság között. Előbbi a pillanatnyi örömökről szól, mint amikor kapunk száz lájkot, eszünk egy finom sütit, vagy élünk egy kellemes élményt. Utóbbi mélyebb és tartósabb, mint amikor értelmesnek és önazonosnak érezzük az életünket, kibontakoztatjuk a képességeinket, és valódi kapcsolatokban élünk.”
Lájkokért és követőkért fizetünk a mentális egészségünkkel - de vajon megéri?
A közösségi média inkább az első, vagyis a tiszavirág életű boldogságot adja. Az új követőkről és lájkokról szóló értesítések tehát gyors, de múló dopaminlöketet eredményeznek. „Ezért van az, hogy hiába érkezik újabb és újabb visszajelzés, rövid időn belül újabb adag elismerésre vágyunk. Olyan ez, mint egy futópad, mindig mennünk kell rajta, hogy megkapjuk ugyanazt az érzést.” A fiatalok pedig különösen kiszolgáltatottak ennek a hatásnak.
„A tinédzserek önértékelése még alakul, és rendkívül érzékenyek a kortársaik visszajelzéseire. Ők még abban sem rutinosak, hogy különválasszák a valóságot a közösségi médiás reprezentációtól” – mondja a szakértő, aki szerint ez a kettősség szorongáshoz, önértékelési problémákhoz, sőt akár depressziós tünetekhez is vezethet. „Amikor valaki kamaszkorában azt tapasztalja, hogy a lájkok száma egyenlő a szerethetőségével, az komoly nyomot hagy a későbbi kapcsolataiban és önbizalmában is.”
Az idősebb generációk ebből a szempontból némileg védettebbek. „Mi nem gyerekként találkoztunk ezzel a világgal, hanem fokozatosan, több élettapasztalattal a hátunk mögött. De ez sem jelent teljes immunitást, sok negyvenes-ötvenes is küzd az online visszajelzések hajszolásával.”
Az összehasonlítás csapdája
A közösségi média egyik legnagyobb csapdája az állandó összehasonlítás. „Mindig találunk valakit, aki látszólag vagy ténylegesen sikeresebb, boldogabb vagy népszerűbb nálunk. Ez állandó nyomást és ingadozó önértékelést okoz.” A jó hír, hogy az önismeret segíthet megtalálni az egészséges távolságot. “Ha tudom, ki vagyok, mik a saját erősségeim, gyengeségeim, és mi esik jól, akkor könnyebb kialakítani egy biztonságos viszonyt az online világgal. Így a közösségi média nem annyira veszély, mint inkább egy eszköz lesz az életemben.”
Ahhoz, hogy idáig eljussunk, érdemes tisztázni, hogy mennyire vagyunk a social media rabjai. A pszichológus elmondása alapján, ha valaki úgy érzi, hogy túlzottan függ a külső visszajelzésektől, érdemes tudatos lépéseket tenni a változás felé. Például figyeljük meg a szokásainkat, és vizsgáljuk meg, hogy milyen tartalmak töltenek fel, és melyek szoronganak. De a tudatos offline idő is segít megtörni a függőségi mintákat, mondjuk az offline élmények gyűjtése által.
Egy hétig minden nap telefon nélkül mentem sétálni, megszenvedtem, de csak ajánlani tudom
Legyen szó sportról, baráti programokról, vagy kreatív tevékenységekről, ezek a közösségi médiától függetlenül erősítik az önbizalmat. Habár hozzá kell tenni, hogy a lájkok és a követők hajszolása mögött alapvető emberi vágyak húzódnak. A szeretet és az elfogadás iránti vágy pedig teljesen természetes. Az, hogy ma a népszerűséget követőszámban és lájkokban mérjük, csak a jelenség egyik tünete. A pszichológus szerint a tudatosítás az első lépés.
„Ha tudom, hogy a külső visszajelzésre azért vágyom, mert szeretetet és elfogadást keresek, akkor más utakat is találhatok ezek megélésére, akár önszeretet, akár mélyebb offline kapcsolatok révén.”
Egyensúly és önismeret
Akár tetszik, akár nem, a közösségi média része a valóságunknak, nem is tudjuk teljesen kivonni magunkat a hatása alól. Mint Földvári Barbara mondja, ezért aztán nem is kell démonizálni. „A kulcs az egyensúlyban rejlik. Amint megismerjük önmagunkat, és tudjuk, hogy mi tölt fel és mi bánt, akkor ki tudjuk alakítani a saját kereteinket. Így az online világ nem elvesz, hanem hozzáad az életünkhöz.” Ez az önismereti munka viszont időt és tudatos figyelmet igényel, azonban hosszú távon sokkal többet ad, mint bármelyik virális poszt.
