előfizetésem
Hírlevél
A digitális világ elnyel minket, miközben egy egyszerű hobbi képes újra feltölteni a lelkünket
Kerámia-, kombucha- vagy gyertyakészítő workshop. Az analóg hobbik iránti kereslet magasabb, mint valaha. Igaz, a covid alatt kezdett el kialakulni egy tömeges kovász-közösség, de mégsem a járvány az egyetlen felelős ezeknek a szabadidős tevékenységeknek az elterjedéséért. Most utánajárunk annak, miért vágyunk ennyire valamiféle offline kikapcsolódásra.
Két hete rendeltem egy kirakót, rajta kedves, őszi grafikával. Amíg meg nem érkezett, minden nap eszembe jutott, milyen jó lesz majd, amikor a csomagot kibontva, a telefonomat jó messzire helyezve, órákon át egy kancsó tea társaságában azon fogok bajlódni, hogyan illesztem össze a vöröslő, rajzolt juharfa darabjait, vagy kitalálom-e, miként áll mellette a holland stílusú, sötét színű kőház.
Nem képernyőmentes, csupán tudatos.
A képernyőre meredve töltjük napjaink nagy részét. Mint egy Tamagotchi – csak épp itt mi függünk a készüléktől. Nem azért, mert feltétlen szeretnénk, hanem mert munkánkból adódóan rá vagyunk kényszerítve, nem mellesleg társas kapcsolatainkat is így tudjuk a legkönnyebben ápolni. Ha zenét hallgatnánk, fényképet készítenénk, vagy felhívnánk egy barátunkat, ezeket mind egyetlen eszközzel könnyedén megtehetjük. Nincs mit fizikailag kézbe venni, megillatolni vagy gyűjteni – legyen szó egy lemezről vagy egy tekercs filmről. Ezt kezdtük el hiányolni.
Karácsony ajándékhalmok nélkül? Miért lehet ez a 2025-ös ünnep trendje
A fizikai birtoklásnak – beszélek most minimalizmust előnyben részesítő személyként – van egy olyan bája, amit semmi más nem tud helyettesíteni. Tárgyainkhoz apró anekdoták kapcsolódnak: ha kézbe vesszük őket, egyszerre elevenedik fel, mikor, kitől vagy kivel vásároltuk, és hogyan kerültek hozzánk. Hiába: életünk nagy része online térben zajlik, és ezért sokszor hálásak is vagyunk – például ha nem kell órákkal korábban felkelni egy meeting miatt, vagy kilépni a házból akkor sem, ha szakad az eső.
Mégis, a folyamatos online jelenlét ellaposíthatja a hétköznapi interakciókat, és egy idő után valami valósat, valami kézzel foghatót szeretnénk létrehozni. Elérkeztünk oda, hogy felfedeztük: miután lecsukjuk a laptopunkat, és a közösségi média görgetése csak egy bizonyos fokig szórakoztat minket, tereli el a gondolatainkat, valójában azonban ki nem kapcsol. Miközben azt hisszük, hogy rövid videók görgetésével elfeledkezhetünk a napi stresszről, a túlstimuláló, felesleges információval telített tartalmak könnyedén kifacsarják az embert.
Úgy tűnik, egyre többen próbálnak ez ellen tudatosan fellépni. Az analóg hobbik – mint a kertészkedés, a kötés, a horgolás vagy éppen a sütés – olyanok, mint egy mindennapokba könnyedén beilleszthető digitális detox. A képernyőmentességet itt pozitív irányból közelítjük meg: hiszen a hangsúly nem azon van, hány óráig voltunk távol szeretett közösségimédia-platformjainktól, hanem azon, hogy mit adott ez az idő, hogyan töltött fel minket. A hobbik iránti érdeklődés egy része fakadhat nosztalgiafaktorból is, de egyre több, a 2000-es évek után született felnőtt – igen, bármily meglepő, már ők is elmúltak húszévesek – keresi azt,
hogyan találhat egyensúlyt az offline és az online jelenlét között.
Szótár helyett mesterséges intelligencia - így tanul az új generáció
Gyermeki szikra újraélesztése
Mielőtt belefogtam volna a cikk megírásába, egy közösségi felületen közzétettem egy kérdést: ki milyen analóg, avagy képernyőmentes hobbit részesít előnyben? A válaszok őszinte örömmel és lelkesedéssel töltöttek el. Az emberek, ahogy beszélhettek a számukra kedves időtöltésekről, teljesen felvillanyozódtak. Büszkén osztották meg legutóbbi hímzésüket vagy egy festményt, amit nemrég készítettek. Akadt, aki gyurmázni szeret, más épp citerázni tanul.
A kézzel fogható bizonyítékokon kívül – mint amikor elkészítünk egy finom süteményt, vagy horgolunk magunknak valamit, amit szívesen viselünk (erre térjünk majd vissza egy év múlva, ha elkészül az a sál, amibe két hónapja kezdtem bele) – számos más pozitívuma is van annak, ha kézzel készítünk dolgokat. Hiszen míg az olyan tevékenységek, mint a kötés, a famegmunkálás (nem is gondolnánk, milyen népszerűek lettek az asztalos-képzések), vagy a sütés elősegítik a tudatos jelenlétet, ezáltal csökkentik a stresszt és a szorongást, addig az analóg hobbikról általánosságban elmondható, hogy fejlesztik a kreatív gondolkodást, a problémamegoldást és az egyedi önkifejezést is.
A puszta tartalomfogyasztással ellentétben az olyan elfoglaltságok, mint a kirakózás vagy a kalligráfia, koncentrációt igényelnek, így javítják a fókuszt, ezzel együtt pedig a jelenben maradás képességét is. Ilyenkor a saját ritmusunkra hangolódhatunk, és teret engedhetünk a gondolatainknak. A legnépszerűbb analóg tevékenységek – például a kertészkedés, a jóga vagy akár egy hangszeres játék – javíthatják a koordinációt, és segítenek testileg aktívnak maradni, miközben nem igényelnek különösebb fizikai megerőltetést.
Ehhez már csak hab a tortán, hogy kedvelt elfoglaltságaink révén közösséget is formálhatunk. Könyvklubok, horgolókörök, rajzszakkörök – nem kell, hogy ezek az általános iskola végeztével örökre eltűnjenek az életünkből. Az érdeklődési körünknek megfelelően kisebb közösségekhez csatlakozva lehetőség nyílik hasonló gondolkodású emberekkel találkozni, és valódi, offline barátságokat építeni.
Mindezeken túl a hobbik előtérbe helyezésének van egy másik fontos üzenete is: nem kell mániákusan hajszolnunk a produktivitást, elég, ha valamit pusztán azért csinálunk, mert örömet okoz. Ezzel pedig egy lépéssel távolabb kerülünk a kapitalizmus taposómalmától. Már csak egy kérdés maradt: hogyan kezdj neki? Lehet, hogy időközben elfelejtetted, mi az, ami igazán lángra lobbantja benned a gyermeki öröm szikráját. Éleszd fel azt a hobbit, ami egykor izgalmat keltett benned, vagy amely már régóta piszkálja a fantáziádat. Nem kell a legnépszerűbbek közül választanod – lehet, hogy az agyagozás a hobbik „Taylor Swiftje”, de te inkább szívesen tanulnád ki a könyvkötészetet vagy az üvegfestést.
A pihenés mára bűntudattal kevert luxuscikké vált a szemünkben, és ez óriási baj
Ne stresszelj az anyagiakon sem: nem szükséges egy Stradivarin kezdened a hegedűleckéket, elég lehet körülnézned a nagyszüleid padlásán, vagy másodkézből beszerezni egy hangszert. Ahhoz azonban, hogy egy szerencsétlen gombolyag fonal, egy darab agyag vagy éppen egy hegedű ne a sarokban végezze, miközben te szépen lassan megfeledkezel róla, érdemes előre megtervezni, mikor szánsz rá időt. Írd be a naptáradba, mintha egy program lenne: „Ezen a délutánon a hobbimmal foglalkozom.” Nem mindig egyszerű időt adni annak, ami látszólag csak nekünk jelent valamit, de így táplálhatjuk igazán a bennünk élő gyermeket.
