előfizetésem
Hírlevél
Túl az üres wellness trendeken a jóga valódi változást ígér
Én egész életemben azt hittem, hogy utálok sportolni. Minden gimnáziumi testnevelésórára úgy mentem, mintha a hóhérral lenne találkozóm. A covid alatt ismerkedtem meg a jógával, ami teljesen átformálta a gondolkodásom a testről, lélekről, és alapot képez a mozgás iránti szeretetemben. Miről szól valójában ez az életforma? Hogyan hat a jóga az önképre? Hogyan tudjuk ezt hasznosítani, űzzünk bármilyen sportot?
Törökülésben ülök a jógaóra végén. Egyik kezem a mellkasomon, a másik a hasamon nyugszik, ítélkezéstől mentesen figyelem a levegő áramlását a testemben. Próbálom minél inkább elnyújtani az időt a ki- és belégzés között, de nem korholom magam közben, hogy ez túl gyors volt, vagy csinálhattam volna jobban.
Az ezt megelőző 90 perc alatt a testem megannyi hétköznapi mozgáskultúrától szokatlan helyzetben találta magát. Ropogott, hálás volt, nyújtózott, erősített, figyelt és megpihent. Mint egy körforgás, ahol minden apró elem számít, így születhet meg a teljes körű tapasztalás.
15 vagy 30 perces, mindent átmozgató jógaórák egyszerűen nem tudják megadni ezt a már-már katartikus élményt. Természetesen, ha egy nap nincs több időnk, mint fél óra magunkra, és már ennyit is magunkra tudunk szánni, az is remek, a kérdés inkább az, hogy mivel vagyunk folyton annyira elfoglaltak, hogy másfél órát soknak tartsunk.
Sport vagy mégsem?
Amint az emberek megtudják, hogy jógát oktatok, sokszor előzetes kérdés nélkül osztják meg velem, hogy őket mennyire untatja ez a mozgásforma. Talán, mert pont így tekintenek rá. Ez nem egy testedzés, ahol az számít a végén, milyen gyorsan érünk célba, mekkora tömeget tudunk emelni, vagy milyen messzire dobjuk az adott labdát.
Svéd halál-takarítás: A rendteremtés és elengedés skandináv művészete
Habár kiválóan erősíthetünk vele, a legmélyebb és legkülönfélébb izomcsoportokat lehetünk képesek átmozgatni tudatos gyakorlással, de itt nem a teljesítmény, hanem saját testünk érdekében tesszük. Számomra ez a perspektíva különbözteti meg igazán a többi sporttól.
Ez nem azt jelenti, hogy a futás, úszás vagy akár a boksz gyakorlása ne tölthetne el boldogsággal, és a tested ne lenne érte hálás. Nekem azonban, aki görcsösen figyelt a tökéletességre élete minden területén, és próbált megfelelni a saját maga állította magas elvárásoknak, egyenesen a megváltást jelentette, hogy a jógán keresztül egy új életfilozófiát is kaptam.
Ahol a célokat nem külső kapaszkodók, mint másodpercek vagy méterek, hanem belső mérföldkövek jelentették. Megőrzöm az egyensúlyom, ha felemelem az egyik lábam a földről, a kezeimet pedig a fejem fölé nyújtom? Mit érez a mellkasom, amint a tevepózban hátrahajolva szélesedik ki, és töltöm meg levegővel? Ahogy fedezem fel a jóga adta lehetőségeket, úgy ismerem meg a testemet is négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre, és csodálkozom el az addig figyelmem kívül hagyott dolgokon, mint akár a testem működése és jelzései is.
A jóga elnyugatisodásával éppen ez a hasznos lassúsága és komplexitása az, ami épp veszélybe került.
Amiről a jóga valóban szól
Egy olyan világban, ahol a kapitalista értékrendnek köszönhetően belénk égett, hogy soha semmi sem elég jó, mindig szebbet, jobbat szeretnénk, lehetőleg a legkönnyebb és leggyorsabb úton, a jóga nehezen tud megmaradni annak, ami.
Filmbe zárt fény: Sutus Fanni, az analóg divatfotográfia egyik hazai úttörője
A jóga gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt a legtöbb modern gyakorló gondolja: egészen az indiai szubkontinens legkorábbi védikus kultúráiig vezethetők vissza. Az Indus-völgyi településeken, például Mohendzsó-dáróban talált régészeti bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a jógikus gyakorlatok eredete akár i. e. 3000-re is visszanyúlhat, mivel különböző pecséteken meditáló testhelyzetben ábrázolt alakokat véltek felfedezni. Ennek a mozgásformának ez az egyik különlegessége, ahogy évezredek tapasztalata és tudása elkíséri a jógát gyakorlót. De nem a korában rejlik egyedül bölcsessége.
A korai gondolkodók felismerték, hogy a tudat többféle úton is megváltoztatható, és ezeknek a gyakorlatoknak pozitív hatásai is vannak. A böjt (upavása) az egyik alapvető módszernek számított, ami a jóga mellett hozzájárult a lelki és testi tisztasághoz. Egy korabeli bölcs így jegyezte le gondolatait a témában tanítványai számára: „Amikor a test böjt által megtisztul, az elme olyanná válik, mint a tiszta, mozdulatlan víz, amely visszatükrözi az önvaló valódi természetét.”
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
A recitálás, közismertebb nevén mantra, szintén erőteljes technikának bizonyul a mai napig, amit sportolókon keresztül sikeres üzletemberekig megannyian hasznosítanak. A kiindulópont azonban a szent „Óm” szótag volt, amit a teremtés őshangjának tekintettek. Csupán ezt ismételve sikerült elérni, hogy elvonatkoztassanak a külvilág zavaró tényezőitől.
Azonban ahhoz, hogy a mantra hatékony legyen, úgy tartották, nemcsak a hangot kell tökéletesen elsajátítani, hanem a jelentésére is összpontosítani kell. Manapság hajlamosak vagyunk csak az egyiket vagy a másikat tenni: az affirmációknál a jelentésre figyelünk, miközben elveszítjük a szanszkrit szótagok szent hangját, vagy épp a hang utánzására koncentrálunk anélkül, hogy elgondolkodnánk annak jelentőségén.
Máskor pedig sajátos megerősítő üzeneteket ismételünk magunkban, ezzel valódi változásokat elérve elménkben. A légzés (prāṇa) a test és a tudat közötti kézzelfogható hídként vált ismertté a jógát gyakorlók között.
Ennek a gyakorlatnak logikáját egy régi történetben Jádnyavalkja bölcs a feleségével, Maitréjível folytatott beszélgetésben így magyarázza: „Ahogyan a madár, amelyet madzaggal kötöttek meg, különböző irányokba repül, s mivel sehol sem talál nyugalmat, visszatér oda, ahol meg van kötve, ugyanígy az elme is: miután mindenfelé kóborolt, s sehol sem talált nyugalmat, a légzésben nyugszik meg.”
A különböző légzőgyakorlatokat ma már számos segítő szakember beépítette munkájába, és egy hatalmas erővel bíró eszköz a szorongással küszködőknek. Ezek a gyakorlatok mind egyetlen célt szolgáltak: az ānanda (isteni boldogság) és végső soron a samādhi (tökéletes elmerülés) elérését.
A jóga beszivárgása a nyugati kultúrába azonban teljesen átformálta ezt az évezredes komplex életfelfogást. Jung az 1900-as évek elején találkozott először a jógafilozófiával, eleinte mentora, Sigmund Freud nyomán, aki a misztikus hagyományokban leírt „óceáni érzés” jelenségét vizsgálta.
„Egy elhunyt fiú mondta az édesapjának, hogy üzenni fog neki” – Zsóri Péter látóval beszélgettünk
Jung szemlélete azonban hamarosan jelentősen eltért Freudétól, amikor kidolgozta a kollektív tudattalanról szóló saját elméletét. Alapvető művében, A kundalini jóga pszichológiája-ban így írt: „A nyugati tudat korántsem az egyetlen tudatforma; történelmileg meghatározott és földrajzilag korlátozott, s csak az emberiség egy részét képviseli. A tudat kitágításának lépésről lépésre kell haladnia azáltal, hogy szembesítjük önmagunkat a Kelettel.”
A neves pszichiáter óvatos, de kitartó érdeklődéssel fordult a jóga felé. Felismerte annak mély pszichológiai belátásait, ugyanakkor figyelmeztetett a nyugati kritika nélküli átvétel veszélyeire. „A Kelet történelmi körülményei annyira különböznek a mieinktől, hogy még a legkomolyabb törekvés is a keleti spiritualitás utánzására nem vezethet máshová, csak pszichés károsodáshoz.” – írta egy tanulmányában a jóga elterjedéséről.
Ez az óvatosság Jung azon felismeréséből fakadt, hogy a nyugati pszichológiai fejlődés egészen más úton haladt, mint a keleti hagyományok. A nyugati psziché az egyistenhit, a racionalizmus és az individualizmus évszázadain keresztül formálódott, olyan tudatosságot teremtve, amely alapvetően különbözik attól, amelyben a jóga megszületett.
Ezt a kihívást Swami Rama Tirtha is előre jelezte 1903-as amerikai előadásaiban: „A nyugati elme a természet legyőzésére törekszik, míg a keleti elme eggyé akar válni vele. E különböző kiindulópontok eltérő spirituális technológiákat igényelnek.” Jung különös aggodalma az volt, hogy a nyugatiak, amikor a jógához fordulnak, gyakran inkább megkerülni próbálják a pszichológiai integrációt, nem pedig elérni azt.
1945-ben egy tanítványához írt levelében így figyelmeztetett: „A jóga gyakorlása hatástalan, sőt ártalmas is lehet, ha nem ismerjük fel, hogy nyugati tudatunk történelmi értelemben előrehaladott állapotban van, de ugyanakkor rendkívül ingatag is, mert túlságosan eltávolodott a psziché ösztönös alapjának alapvető tényétől.”
Valóban eltávolodtunk a jóga valódi lényegétől, ha jobban érdekel a jóg nadrág színe, mint a pózokban rejlő tanulságos történetek, vagy csak csatlakozni akarunk az üres wellness trendek világához. Nem kell messzire menni, csak az alapokig, ha a jóga valódi lényegét szeretnénk megérteni. Vissza a légzéshez, a csendhez, a testhez. Legyen szó bármilyen sportról, a jóga megtaníthat tisztelni az erőnket, felmérni az állapotunkat, és arra, hogy nem másokat kell legyőzni, hanem magunkból kell kihozni a legjobbat.
