A szülők jelentős része még csak nem is hallott ezekről az online veszélyekről

A mai digitális korban a legtöbb gyermek szinte az első lépéseitől kezdve online térben mozog – így a szülők feladata már nemcsak az, hogy a játszótéren, hanem a virtuális világban is megvédje. Bűnmegelőzési szakértővel jártunk utána a leggyakoribb online bűncselekményeknek és a lehetséges megoldásaiknak.

Nem mondunk újat azzal, hogy óriási különbség van a mostani kiskamaszok és a nyolcvanas években vagy utána született szüleik internethez való hozzáállása között. Míg az Y generáció tagjai okostelefon nélkül nőttek fel és sokan csak az iskolai informatika-órákon neteztek gyerekként, addig a 10-15 éves generáció jelentős részének mindennapjaihoz tartozik a TikTok, az Instagram, a Snapchat és persze a Minecrafthoz, Fortnitehoz hasonló videójátékok.

Bár azt hihetjük, hogy mivel mi az internettel együtt nőttünk fel, értünk hozzá, ez nem mindig van így. Teljesen más veszélyek “leselkednek” rájuk, mint akkoriban ránk - már nem afrikai hercegek próbálják meg ránk hagyni a vagyonukat banki adatokért vagy pénzért cserébe (bár ez az idősebb korosztályt még mindig érinti), helyette félelmetes következményekkel járó TikTok-kihívások, online zaklatás, sextortion és grooming is szerepel a listán.

Dr. Molnár István Jenő jogász, bűnmegelőzési szakértő, az Így védd meg a gyermeked című könyv szerzője segített feltérképezni, mire figyeljen oda leginkább a szülő annak érdekében, hogy a gyermeke biztonságosan fedezhesse fel az online világot.

Trollok, bullying és a sor folytatódik

Anélkül, hogy bárkit is feleslegesen megijesztenénk, vagy eltúloznánk a helyzetet, kijelenthető, hogy az elmúlt években

a gyermekekre irányuló online veszélyek száma nem csökkent.

A bullying továbbra sem csak a valóságban van jelen, hanem az online térben is, emellett viszont ott vannak többek között a TikTok-kihívások. Bár Jenő szerint az elmúlt években egyedül a challengekből fakadó tragédiák száma csökkent talán, „de sajnos mindig felröppen egy-egy új kihívás, például a Black Out (fulladás előidézése), a Skullbreaker (láb kisöprése és hátraesés) vagy éppen az UrbanEx (elhagyott épületek felfedezése, megmászása).

Bizonyosan nőtt a sextortion jellegű cselekmények száma, továbbá egyre több esetben élnek vissza fényképekkel az AI felhasználásának segítségével, ún. nudifikált (azaz meztelen) tartalmakat létrehozva, ami aztán persze általában újfent a zaklatás felé mutat majd. Olykor ennél rosszabb a helyzet, elképzelhető, hogy a készült kép zsarolás eszköze lesz, méghozzá élő közvetítéses visszaéléssé fajulva, ahol a gyermeknek valós időben kell a kamera előtt bizonyos erotikus, szexuális dolgokat megtennie.”

A közösségi média nem más, mint egy virtuális kirakat

Miről is beszélünk pontosan, mire kell gondolnia “online veszélyek” alatt egy 10-14 éves gyermek szüleinek? A szakértő szerint a válasz attól függ, hogy kinek mennyit, hogyan és milyen szabályok mentén engednek meg a szülei. „Azt mondhatjuk ugyanakkor, hogy azok a gyerekek, akik már használhatják az okos eszközöket, az online játékokat, biztosan fognak szembesülni a cyberbullying (zaklatás) valamelyik válfajának kegyetlenségével.

Lehetséges, hogy "csak" az iskolai csoportokban találkozik a gyermek gúnyos megjegyzésekkel, valamiféle kiközösítéssel, lehet, hogy Minecraft közben, a chatfalon kap hideget-meleget, lehet, hogy ún. grieferekkel, gamer trollokkal fut össze, akik csak azért csatlakoznak az online játékhoz, hogy szándékosan lerombolják, amit a másik felépített. Rosszabb esetben a profilját, a kitett tartalmait, elsősorban videóit támadják, amit a gyerekek nagyon nehezen élnek meg, hiszen a ma sikerességének fokmérője a like-okban, pozitív emojikban mérendő.” - meséli a szakember.

„Nemrég történt például Skóciában, hogy az egyik klub kitett egy 16 éves lány játékosáról egy képet, bejelentve, hogy profi szerződést kapott, de a lány pattanásos arca miatt annyi negatív komment érkezett, hogy végül törölniük kellett a posztot.” A fentieken túl egyre gyakoribb, hogy nem megfelelő tartalmak érik el a gyermekeket. Ilyen tartalmak lehetnek az erőszakos, önkárosító vagy éppen szexuális, pornográf képek, videók.

„Ritkább az, hogy maguk a gyerekek keresnek rá, botlanak bele tudatosan, a gyakoribb verzió sajnos az, hogy online játékok használata közben, a neten szörfözve akaratlanul találkoznak ezen kéretlen tartalmakkal. Mondanom sem kell, hogy a túl korai életkorban látott pornográfia, erőszakosság komoly pszichés hatásokat gyakorolhat a gyermekre, akit pedig a látvány érdekelni kezdi, az könnyen függővé válhat, mellyel párhuzamosan torzulhat a normális testi kapcsolatokról éppen alakuló kép, de sok esetben a test elfogadhatóságának megélése is negatív irányba mozdul el.”

És ez még nem a legrosszabb, Jenő ugyanis felhívta a figyelmünket a szexuális predátorokra, akik „ma már gyakran játékokon keresztül próbálják meg magukhoz édesgetni áldozataikat. Alapvetően a bizalmi viszony kiépítése nem valós találkozás elérésére irányul, sokkal inkább képeket kérnek a naiv és hiszékeny gyerekektől. A küldött képek pedig egy sokadik bűncselekmény-típushoz vezetnek: az elkövető újabb és újabb képek kérése érdekében zsarolni kezdi az áldozatokat.

Ezt hívjuk sextortionnak, amelynél ma már az interneten elérhető egyéb képek AI által történő átalakításával is operálnak a rossz szándékkal közeledők. Sajnos az amerikai National Center for Missing and Exploited Children nevű szervezet szerint, 2024 első felében világszerte 546 000 bejelentett grooming-eset történt – 192%-kal több, mint 2023-ban. A Snapchat önmagában közel 20 000 ilyen esettel szerepelt az összes platform között a legsúlyosabbak között.”

Ki vagyok, ha nem posztolok róla?- így veszi el az identitást a közösségi média

Attól, hogy a szobájában van, nincs biztonságban

A szakember szerint veszélyek ide vagy oda, még mindig kevésbé vagyunk tudatosak, s mi szülők csak attól rettegünk, amit a gyerekeink művelnek az online térben. Véleménye szerint célszerű lenne ugyanakkor a mesterséges intelligencia és egyéb képalkotó szoftverek megjelenésével elővigyázatosabbnak lenni, sokkal kevesebbet kellene posztolni a gyermekekről, és egyáltalán nem szabadna róluk készült meztelen képeket a telefonunkon tárolnunk.

“Első körben tehát saját magunkra figyeljünk, ne kövessük el az ún. oversharentinget, azaz ne posztoljunk meggondolatlanul a gyermekekről. A gyermekeket érintő közvetlen veszélyekről már szóltam, itt talán csak annyit fűznék még hozzá, hogy intő jel minden esetben az lehet, ha a gyermek viselkedése megváltozik, rejtőzködik, kerüli a velünk való kapcsolattartást. Ne higgyük el, hogy ez feltétlenül a kamaszkor velejárója, ne gondoljuk, hogy azért, mert a szobájában van, biztonságban is van...

Aki látta a Kamaszok című Netflix sorozatot, tudja, hogy a gyermekszoba jelenleg a legnagyobb hamis biztonságérzetet nyújtó hely, amit el tudunk képzelni. Sajnos az iskolát is képes megelőzni.” A mai világban egyre korábbra tolódik az időpont, amikor a szülő úgy dönt, hogy a gyermeknek saját telefonra van szüksége. Ennek ezer és egyféle oka lehet, miközben vannak olyanok is, akik a teljes tiltás mellett teszik le a voksukat, vagy azon igyekeznek, hogy ameddig csak lehet, kitolják a telefonvásárlás időpontját.

Akárhogy is döntsön, senki felett nem törünk pálcát, azonban Jenő szerint a tiltás csak ideig-óráig tartható, de egy idő után épp azzal fogunk kárt okozni, hogy a gyermeknek még nincs telefonja, hiszen ez is lehet a kiközösítés egyik motívuma. „Értelemszerűen ezért vizsgálni kell, hogy meddig húzhatjuk ezt el. Ha már nem tudjuk az ügyet tovább elodázni, akkor feltétlenül léptessünk életbe ún. netikettet, amely az online tér és a kütyü használatának szabályait tartalmazza.

Fontos, hogy ezen szabályok ránk is legyenek érvényesek! Ha az asztalnál, vacsora közben tiltjuk a telefont, akkor mi se akarjunk még elküldeni két e-mailt gyorsan a főnöknek. Alkossunk tehát közösen meg bizonyos kereteket: mikor, mennyi ideig, mit szabad használni. Természetesen tudunk diktatórikusabb eszközökhöz is folyamodni, este tíz után lekapcsolhatjuk a WiFi-t a lakásban, de érdemes különféle szülői felügyeleti applikációkat is telepíteni a telefonunkra, amellyel szabályozhatjuk, s felügyelet alatt tarthatjuk gyermekünk böngészési szokásait.”

Ritkábban hangzik el ugyanakkor az, hogy a szigorú szabályok és példamutatás mellett fontos az is, hogy a szülő hajlandó legyen érdeklődni a gyermek által preferált tartalmak iránt. „Ne bagatellizáljuk el, ne utasítsuk el egyből azt, ami számunkra idegen. Bár bennünket nem érdekel a Minecraft, nem szeretjük VR, Zsozeatya vagy Nessaj videóit, de azért egyszer-egyszer a gyermek mellé ülhetünk, s kérdezgethetjük, még akkor is, ha boomerek vagyunk és annak is fogunk tűnni.”

Emellett fontos az is, hogy partnerként kezeljük a gyermeket, és beszéljünk azokról a veszélyekről, amelyekkel az online térben találkozhat. Jenő szerint ideje eloszlatni annak az illúzióját, hogy a bűnmegelőzés a szülő részéről egy a naptárba beírt, előre eltervezett, jól felépített 45 perces, frontális, elrettentésen alapuló monológban letudható.

„Az egyik lehetséges megelőzési eszköz, ha megpróbálunk más alternatívákat nyújtani: azaz szokássá tesszük a kirándulásokat, a sportolást, a közös társasjátékokat. Vannak régi klasszikusok (pl. ország-város, kártya), vannak új fantázia-megmozgató (pl. Dixit), illetve kommunikáció-keletkeztető (pl. Körvonal) társasok, éljünk velük. Ezek biztosítani tudják, hogy beszélgethessünk a gyerekeinkkel, s ezen beszélgetések között tudunk olyan körülményeket teremteni, amelyek között szóba jöhet, hogy ki-mit csinál a neten, mi volt a legrosszabb élményed, hogyan kezelted.