előfizetésem
Hírlevél
A szerelemben nem mi irányítunk, hanem a hormonjaink, és ha nincs meg a kémia, a boldogság is elmarad
Mi magyarázza, hogy az egyik embert ellenállhatatlanul vonzónak találjuk, míg a másikat taszítónak? Hogyan lehet, hogy bármennyire szeretnénk egy kapcsolatot, az egyszerűen nem működik? Igaz, hogy a kémián múlik a szerelem? Egyáltalán mit értünk a szerelem biokémiája alatt, és hogyan befolyásolja ez a magánéletünket? Karanyicz Alinka, a Hedepy pszichológusa segít megérteni, hogy a párkapcsolatok mögött milyen hormonok, feromonok és genetikai üzenetek dolgoznak.
Sokszor mondjuk, hogy megvan köztünk a kémia, vagy éppen ellenkezőleg, nincs meg köztünk a kémia. De mit jelent ez valójában? Csupán egy ócska kifogás, amikor valaki arra hivatkozik, hogy nem működik a kémia? A rövid válasz: egyáltalán nem. Ez pedig magyarázatot ad arra is, amikor elméletben két ember összeillik, a gyakorlatban viszont nem működnek köztük a dolgok. Nézzük, hogyan hat az életünkre az a bizonyos kémia, már ami a szerelmet illeti. Milyenek is a szerelem molekulái?
Dr. Belső Nóra elmagyarázza, hogyan formálja a gyerekkori apahiány a párkapcsolatainkat
Testben dől el
A szerelemmel kapcsolatos egyik legérdekesebb biológiai tényezőt sokszor nem is tudatosítjuk, hiszen egy teljesen triviális sajátosság ez, amellyel minden ember rendelkezik, és ez nem más, mint az illat. „Feromonoknak hívjuk azokat a kémiai jeleket, amelyeket észrevétlenül is érzékelünk. Ezeknek a párválasztásban evolúciós szerepük van, általuk ösztönösen olyan embereket találunk vonzónak, akik genetikailag eltérőek tőlünk. Ez ugyanis növeli a közös utódok túlélési esélyeit” – magyarázza Karanyicz Alinka.
Vagyis a testünk szinte méricskéli a másik génkészletét, és ha az túlzottan hasonlít a sajátunkhoz, akkor az adott férfi vagy nő kisebb valószínűséggel megy át a szűrőn. De ez csupán egy a biológiai tényezők sorában, amelyek szavak nélkül is segítenek a sikeres párválasztásban. A hormonok szintén meghatározzák, hogy kihez vonzódunk. Mint a szakértő mondja, a dopamin a kezdeti eufória és vágy motorja, az oxitocin és a vazopresszin pedig a hosszú távú kötődés fenntartásában játszanak kulcsszerepet.
„A kapcsolat elején a szervezet egy igazi vegyületkoktélt állít elő, ennek hatására érezzük, hogy szinte repülünk a boldogságtól. Ez az állapot azonban nem lehet tartós, idővel természetes módon csökkennek azok a hormonok, amelyek a már említett érzésért felelnek. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy
ha elmúlik az eufória, akkor ezzel együtt elmúlt a szerelem is, csupán egy más minőségbe lép.
Ez a bonyolult, testünkben lejátszódó kémiai folyamat indokolja, hogy a kezdeti lángolás előbb-utóbb bizony elmúlik. Kérdezem is a pszichológust, hogy ilyenkor automatikusan megromlik-e a párkapcsolat is? A válasz megnyugtató: tudatos viselkedéssel újra és újra fel lehet éleszteni a lángot. Többek között ebben segítenek az új közös élmények és az intimitás.
Okozhat függőséget a szerelem?
Ahogy az Elefánt nevű zenekar egyik dala mondja: szerelmes vagyok, a szerelembe. Ha belegondolunk, mind ismerünk olyan személyeket, akikre ez igaz, akik szüntelenül hajszolják a szerelmet. Amennyiben belegondolunk, hogy milyen jó érzés, ha elönt az a bizonyos vegyületkoktél, amiről fent beszéltünk, és amelyet jó esetben mind tapasztaltunk már, akkor érthetővé válik, hogy vannak, akik szeretnék átélni újra az érzést, így aztán egyik kapcsolatból mennek a másikba, hogy ismét megtapasztalják a kezdeti lángot.
Jogos a kérdés: okozhat függőséget a szerelem? – pontosabban az ezzel együtt járó eufória? Mint kiderül, a szerelem biokémiája sokban hasonlít a függőségek működésére, de a pszichológus óva int attól, hogy ezt összekeverjük. „Valóban hasonló agyi területek aktiválódnak, és szakítás után például lehetnek elvonáshoz hasonló tünetek. De nem szabad egy az egyben függőségnek bélyegezni a szerelmet. Az viszont igaz, hogy sokan hajlamosak az érzés hajszolására.”
A pszichológus szerint a téli lelassulás nem depresszió, hanem a tested üzenete
Nem működik a kémia – tényleg nem
Már értjük, hogy milyen folyamatok zajlanak le bennünk, amikor találkozunk egy olyan férfival vagy nővel, aki illik hozzánk. De vajon mi van akkor, ha mindennek ellenére sem működik a kapcsolat? Előfordul, hogy biológiai, hormonális okok miatt egyszerűen nem illünk össze?
„Bármennyire szeretnénk, hogy működjön a kapcsolat, ha a szervezetünk üzenete egyértelműen jelzi számunkra, hogy nem passzolunk, akkor talán érdemes továbblépni. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy bárkiben hiba lenne.
Egyszerűen nem mindenki kompatibilis mindenkivel, és ez rendben van.
A jó hír, hogy ezt sokszor elfogadni felszabadítóbb, mint újra meg újra megkérdőjelezni a saját értékünket” – magyarázza Karanyicz Alinka, végül felhívja a figyelmet arra is, amikor megvan a kémia, de kezd kihűlni a szerelem.
A szerelem vitte Bulgáriába a magyar illusztrátort, aki anyaként a rajzolásban talált önmagára
Mi hiányzik a képletből?
A pszichológus szerint a mindennapokban sokat tehetünk a kapcsolatunkért. „Ahogy az izom sem marad meg, ha csak hébe-hóba edzünk rá, úgy a kapcsolat is rendszeres törődést igényel. Mozgás, egészséges táplálkozás, testi-lelki jólét, ez mind hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzük magunkat magunkkal és a másikkal is. Az apró gesztusok, a közös élmények és az intimitás fenntartása mind segíthetnek újraindítani a hormonális koktélt, ami közelebb hoz minket a másikhoz.”
A szerelem tehát sokkal több, mint rózsaszín köd vagy romantikus nagyjelenet. Egy bonyolult, de csodálatos biológiai, hormonális és érzelmi összjáték, aminek a része az is, ha néha egyszerűen nem működik, mert – hangsúlyozzuk – ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk elég jók, csupán azt, hogy nem mindenki mindenkinek való. És ez is része a történetnek.”
