előfizetésem
Hírlevél
Ez az életfilozófia meg fogja szerettetni veled a legapróbb hibáidat is
Egy olyan világban, ahol a hibátlanság az alapelvárás, a japán wabi-sabi filozófiája egészen mást tanít: az igazi érték nem a makulátlan felszínben, hanem a repedésekben és a megélt pillanatok esendőségében rejlik. Ez a szemléletmód nemcsak a tárgyakhoz való viszonyunkat írja felül, hanem segít végre elcsendesíteni a bennünk élő szigorú kritikust is. Ismerd meg a módszert, amely a görcsös bizonyítás helyett a felszabadult létezés örömét kínálja.
Perfekcionisták vagyunk, mindig a maximumot szeretnénk adni. Jól kinézni, jól enni, jól teljesíteni a munkában, a magánéletben. Az iskolában a kezdetektől jegyek alapján sorolnak kategóriákba, és egész kiskorunktól kezdve azt sulykolták belénk, hogy a hibák szégyellni való dolgok. De van egy távol-keleti tanítás, ami nem a céljainkért folytatott kemény munkáról próbál lebeszélni, hanem megmutatja: ha tévedünk is, vagy letérünk az útról, az nem kudarc, hanem esély a tanulásra.
A wabi-sabi egy japán filozófia, ami megmutatja a természet körforgásán keresztül, milyen gazdagság rejlik a tökéletlenség szépségében.
A tökéletlenség elfogadása– a wabi-sabi története
Lényegét tekintve a wabi-sabi nem egyetlen fogalom, hanem két különálló, mégis egymással összefüggő esztétikai elképzelés — a wabi és a sabi — összessége. Ahhoz, hogy megérthessük a magyarra egy szóval le sem fordítható életérzést, vessük bele magunkat a fogalom etimológiájába. Kezdetben a „wabi” kifejezés inkább negatív jelentéssel bírt, gyakran társították a sivárság, magány és a be nem teljesült vágyakból fakadó szorongás érzéséhez.
Az idő múlásával azonban, különösen a 16. század körül, a wabi jelentése jelentős átalakuláson ment keresztül, és a tökéletlenség elfogadását, az egyszerűségben rejlő szépség felismerését, valamint a már meglévő dolgok iránt érzett tudatos hálát kezdte jelenteni. Ez a nézőpontváltás a felesleges elemek elhagyását hangsúlyozta, kiemelve a dolgok belső lényegének fontosságát. Az az érzés, amikor csendben ülve is jól érezzük magunkat egy másik ember társaságában; amikor a másikat a legszebbnek reggel látjuk, álmosan, kócosan, önmagában.
Amikor tudunk nevetni azon, hogy ránk szakadt az ég, vagy odaégett a vacsoránk. Ezt egészítette ki a „sabi” fogalma. Míg eredetileg valami elhasználódottat és lepusztultat jelentett, a sabi jelentése mára a tárgyakban felfedezhető szépségre utal, amely az idő múlásával, öregedéssel vagy romlással jelenik meg, tükrözve azok egyedi történetét és az élet múlását. A legkedvesebb pulóverünk, amit már ezerszer hordtunk, mert olyan kényelmes; az első gyerekkori plüssállatunk, amit nem lehetett kimosni, mert akkor elveszíti a jellegzetes illatát; vagy a kedvenc könyvünk, aminek oldalai felpöndörödtek a sok olvasástól.
A magyar iparművész, aki japán fababák faragásával lett nemzetközi szinten híres
A használatból eredő nyomok gazdagítják a történetüket, és teszik őket értékessé. A sabi az idő nyomát viselő felületek szépségére utal, a létezés törékeny és szerény aspektusai iránti tiszteletet fejezi ki. Arra összpontosít, hogy az idő múlása miként jelenik meg szépségként a dolgokban. Együtt a wabi és a sabi létrehozza a wabi-sabit, egy olyan esztétikát, amely a múlandóság és a tökéletlenség elfogadására épül. Arról szól, hogy értékeljük azt a szépséget, amely „tökéletlen, mulandó és befejezetlen”, és felismerjük a „hibás szépséget”.
A wabi-sabi tehát a japán esztétika egyik alappillére, amely mélyen formálta a nemzet művészeti és kulturális érzékenységét. Ez a fogalom jelentős szerepet tölt be a japán értékrendben, és gyakran hasonlítják a nyugati kultúrákban a görög eszmények hatásához. Az élet minden területét áthatja ez a filozófia, mi most azonban azt figyeljük meg elsősorban, hogyan segíthet az önmagunkhoz való együttérző kapcsolódásban.
Nem elengedni, hanem megengedni
Meglátni a szépet egy csorba bögrében, egy korhadt fában vagy a kedves idős szomszédunk lassú, megfontolt lépteiben tudatosságot igényel, de korántsem akkora feladat, mint az, hogy saját tökéletlenségeinkkel nézzünk szembe ilyen szeretettel. Ahhoz, hogy wabi-sabi szemléletet alakítsunk ki, fontos emlékezni arra, hogy az élet állandó változásban van, és a tökéletesség valójában nem létezik. Ha úgy is tűnik, az egy múló pillanat, hisz semmi sem tart örökké – sem a jó, sem a rossz.
Ez a gondolat azt sugallhatja, hogy a buddhizmus tanításaiból inspirálódott wabi-sabi azt jelenti: minden mindegy, és mindent csak engedjünk el. Pedig a fő tanítás nem az elengedés, hanem a megengedés. Ez pedig azok számára, akik görcsösen ragaszkodnak a tökéletességhez, és folyton emésztik magukat akárhányszor nem úgy teljesítenek, ahogy azt szigorúan elvárnák maguktól, fontos üzenetet hordoz.
Bordélyházból menekítették ki, majd ő lett a kalózok távol-keleti királynője
Hisz a perfekcionizmus számos tanulmány szerint megnöveli a stressz és szorongás szintjét az embernél, emiatt hosszabb távon nagyobb eséllyel alakul ki nála depresszió, és valószínűbb lesz, hogy egy ponton kimerül és kiég. Valamint a szigorú önbírálat, a foggal-körömmel ragaszkodás irreleváns elvárásokhoz alacsonyabb önértékelést és önbecsülést szül. A wabi-sabi tanítása pedig egy új oldalról megközelítve segít, hogy hátrahagyhassuk ezt a sémát.
Edward Chang 2004-es tanulmánya megállapította, hogy a maladaptív perfekcionizmus — az irreális önmagunkkal szembeni elvárások és a kemény önkritika — szorosan összefügg az intimitástól való félelemmel. Azóta ezt a megállapítást több kutatás is visszaigazolta. A félelem, ami pedig hajtja őket, az, hogy a perfekcionisták gyakran úgy vélik: ha „hibáik” napvilágra kerülnek, elutasítják őket. A wabi-sabi közvetlenül megkérdőjelezi ezt a félelmet.
Azáltal, hogy elfogadja a tökéletlenséget, és szépséget lát a törött vagy aszimmetrikus, első szemre hibás dolgokban, a wabi-sabi egy együttérzőbb, elfogadóbb attitűdöt kínál mind a belső, mind a külső világ felé. Lefagytál munkahelyi prezentáció közben? De milyen egyedi ötlettel álltál elő! Nem remekeltél az edzésen? Milyen jó, hogy ilyen kitartóan teszel az egészségedért! Későn keltél, és úgy érzed, elvesztegetted a nap felét? Szuper, hogy hallgattál a testedre, és hagytad magad rendesen kipihenni.
Nem mindig egyszerű ez a nézőpontváltás, de ahhoz, hogy elkezdjük, a legjobb, ha tudatosan jelen vagyunk minden egyes pillanatban, ahelyett hogy önmagunkat vagy az életünket irreális elvárásokhoz hasonlítanánk. Ez természetesen gyakorlást igényel, és lehet, hogy nem fog minden alkalommal sikerülni. De ahogyan a wabi-sabi tanítja, minden az útról szól, és meg kell tanulnunk nemcsak elfogadni, hanem élvezni is az élet szépségét, még annak folyamatosan változó káosza közepette is. Az életed „wabi-sabivá” alakítása lehetővé teszi egy ítélkezéstől mentesebb, emberibb tapasztalat megélését.
Azt, hogy elfogadjuk: ha nem úgy sikerül valami, ahogy elterveztük, nem jelenti, hogy a világ ellenünk fordult. Sőt, nem is vagyunk örök szerencsétlenségre kárhoztatva! Hiszen abban is van valami szép és megmosolyogtatóan emberi, ha kifordított pólóban állítunk be a munkahelyünkre, ha szélesen mosolygunk egy idegenre, miután spenótos tésztát ebédeltünk, vagy hogy van egy idegesítő szokásunk, amiről csak mi gondoljuk azt, hogy elviselhetetlen, miközben mások épp, hogy szeretik bennünk. A wabi-sabi elfogadja a tökéletlenséget, ami végső soron visszavezet bennünket a legautentikusabb önmagunkhoz.
Így, amikor legközelebb túl szigorú vagy magaddal, mert nem vagy tökéletes, emlékezz arra, hogy ezeknek a „tökéletlen” részeidnek az elfogadása az egyik módja annak, hogy teljesebb és boldogabb életet élj. Válaszd a saját békédet a hibátlanra való törekvéssel szemben – ezt üzeni ez a távol-keleti tanítás. Végső soron ki tudja: lehet, hogy sokkal bátrabban, felszabadultabban fogsz szembenézni az élet kihívásaival.
