előfizetésem
Hírlevél
Csak a rossz anyák adják bölcsődébe a gyermeküket - vagy mégsem?
„Visszamennék dolgozni. Szükségem lenne énidőre. Jót tenne a gyereknek egy közösség” – gondolatok, amelyeket félünk hangosan kimondani, a megoldásként szolgáló bölcsődére pedig nem is merünk gondolni, nehogy megbélyegezzenek. Mert ott a külső nyomás: „egy rendes anya nem adja bölcsődébe a kicsit”. De vajon honnan ered ez a tévhit, és mennyire állja meg a helyét ma, amikor a családok helyzete sokkal változatosabb, mint akár egy generációval ezelőtt?
Batancs Enikő, pedagógiai tanácsadó, Gordon családtréner elmondása alapján a nézet, amely szerint a „jó anya” hároméves koráig otthon van a gyerekkel, szorosan kötődik a hagyományos nemi szerepekhez. Csakhogy ezek mára sokat lazultak, de a bűntudat keltő mondatok még keringenek. „Én nem hiszek a fekete-fehér gondolkodásban. A gyereknevelésben nincsen univerzálisan jó vagy rossz döntés, csak élethelyzetek, amelyekhez a családnak alkalmazkodnia kell. Nincs két egyforma gyerek, és nincs két egyforma anya” – kezdi a beszélgetést a szakértő.
A sors humora, hogy az interjú alatt mindkettőnk gyermeke alszik, miközben azt fejtegetjük: miért lehet jó döntés a bölcsőde.
A „jó anya” mítosza: hagyományos szerepek és a 21. századi valóság
A „jó anya” képe a 20. század közepén kristályosodott ki, amikor a nők jelentős része nem vállalt fizetett munkát, és a családi, közösségi kapcsolatok sokkal szorosabbak voltak. Akkoriban a gyerekek mindennapjait kitöltötték a rokonok, a szomszéd gyerekek és a játszótéri élet. Az anya jelenléte nem feltétlenül a kizárólagos szocializációs forrás volt, hanem egy biztonságos háttér, amire a közösség is épített. Ma viszont a legtöbb család sokkal elszigeteltebben él.
Apró szívek nagy próbái – Mit él át egy kétéves a bölcsődei beszoktatás után?
Gyakori, hogy a nagyszülők nem elérhetők napi szinten, a szomszédságban nincs kortárs, és a szülői munkahelyi visszatérés is gazdasági szükségszerűség. „Egy ilyen helyzetben a »hároméves korig otthon« elv nem a gyerek érdekeit szolgálja, hanem egy idealizált, régi képhez való ragaszkodást” – mondja Enikő, majd hozzáteszi, hogy a családnak nem a régi, berögződött nevelési szemlélet alapján kell dönteni a bölcsődébe adásáról, hanem a saját élethelyzetük alapján.
Akik például külföldön nevelnek gyermeket, szinte elengedhetetlen a bölcsőde, hiszen a beszélni tanulás miatt kulcsfontosságú. De a szocializáció tekintetében sem utolsó.
A gyereknek nem csak az anyjára van szüksége
A szülők hajlamosak azt gondolni, hogy a gyerek legfontosabb és egyetlen kapcsolata az anya. Pedig a szakértő szerint a kicsiknek szükségük van kortárs kapcsolatokra, együttműködési helyzetekre és konfliktusokra is. „A szociális fejlődés része az osztozkodás, a viták kezelése, ezeket nem lehet egy az egyben pótolni otthon. Teljesen más az, amikor a gyermek a saját szobájában egyedül játszik a játékaival, és az, ha más gyerekek mellett teszi ugyanezt egy idegen környezetben. Ráadásul, amennyiben egy kétéves gyerek még sosem találkozott kortársakkal, a bölcsőde kifejezetten támogató közeg lehet neki.”
A legkisebbek számára fenntartott intézmény tehát sok tekintetben a gyermek javát szolgálja. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden gyereknek bölcsődébe kell járnia, hanem hogy a döntést érdemes a gyerek aktuális szükségleteihez igazítani. Amennyiben mondjuk van testvér, vagy a család aktív közösségi életet él, előfordulhat, hogy nincs szükség bölcsődei közegre a harmadik születésnap előtt.
A GYES-ről visszatérő édesanyánál nincs jobb munkaerő, elmondjuk, miért
Hogyan válasszunk bölcsődét?
A döntésnél a minőség számít. Stabil intézmény, alacsony fluktuáció, képzett gondozók – a szakértő szerint ezek különösen fontos szempontok, pláne ha a gyerek eddig főleg a szülővel volt. „Egy kisgyereknek biztonságot ad, ha éveken keresztül ugyanaz a gondozó van mellette, ezért a bölcsőde kiválasztása során érdemes olyan helyet választani, ahol ezt tudják biztosítani számára.” Hogy honnan tudhatnánk, hogy ez a feltétel teljesül? Kérdezzünk! Sose féljünk feltenni kérdéseinket a bölcsőde munkatársai előtt, a válaszból minden kiderül majd. Szó szerint.
Itt lép be a szülői megérzés, ami kulcsfontosságú: ha a szülő a bölcsődébe lépve azt érzi, hogy a gyereke itt biztonságban van, az már fél siker. „Nem a módszertan vagy a játékok döntik el, hogy jó-e az adott bölcsőde, hanem az, hogy milyen hangulatot sugároznak a gondozók, és mennyire bíznak meg bennük a szülők.” Persze a környezeti tényezők sem elhanyagolhatók. Egy tágasabb csoportszoba kevesebb konfliktust szül, és nagyobb teret ad a zavartalan játéknak.
Beszoktatás szülői szívvel
A beszoktatás kapcsán leginkább csak a gyerek alkalmazkodásáról beszélünk, pedig ez legalább annyira a szülőről is szól. „Amikor a szülő nincs meggyőződve róla, hogy jó helyre adja a gyerekét, az bizonytalanságot sugároz, és a gyerek is nehezebben illeszkedik be” – mondja Enikő, aki egyúttal leszögezi, hogy a beszoktatás során fontos a fokozatosság, mind a gyermek, mind a szülő számára. Sokan attól tartanak, hogy a bölcsőde rossz élményei kihatnak az óvodára. Enikő szerint
nem magára a beszoktatásra emlékszik a gyerek, hanem az ott átélt általános érzelmi világra.
„Ha a bölcsődében pozitív kapcsolatai voltak felnőttekkel, az óvodában is könnyebben nyit. De ugyanígy: ha a bölcsődei élmények nem voltak ideálisak, az óvodai beilleszkedést egy jó pedagógus gyorsan helyre tudja billenteni” - magyarázza a szakértő, és ezek után már csak egy kérdésem marad: mi lesz a kötődéssel? Vajon nem sérül az ősi anya-gyermek kapcsolat, ha az egy-kétéves gyerek új környezetbe kerül? „Bölcsődébe engedés után nem kell félni a kötődési problémától, ugyanis nem a bölcsőde, hanem a bizonytalanság vezet a kapcsolat sérüléséhez. Ha otthon megmaradnak a szokásos rituálék – vacsora, esti mese, alvási rutin –, akkor a gyermek továbbra is biztonságban érzi magát a napközbeni változások mellett is.”
Felejtsük már el, hogy az anyaság és a karrier két ellentétes világ
Csak lassan, anyuka!
Magyarországon a bölcsődébe járás feltétele, hogy a szülő napi legalább négy órát dolgozzon. Sok anya emiatt azonnal teljes munkaidőben kezd, ami egyszerre jelent érzelmi és gyakorlati terhet. „A munkába való visszatérés is lehetőség szerint fokozatos legyen, ahogy a beszoktatás. A részmunkaidő jó átmenet lehet, ha megoldható” – tanácsolja a szakértő, aki hozzáteszi, hogy sajnos ebben az esetben is a döntést sokszor nehezítik a társadalmi elvárások.
A „jó anya” képéhez sokan még mindig a folyamatos otthonlétet társítják, miközben a realitás az, hogy a gazdasági szükségletek vagy a szülő saját mentális egészsége miatt is logikus lépés a munkába való visszatérés. Ehhez kapcsolódik Enikő záró gondolata, amely szerint a szülői bűntudat általában nem a valós tapasztalatokból fakad, hanem a belénk ültetett elvárásokból.
„Érdemes megvizsgálni, ki mondta nekünk, hogy ez rossz a gyereknek. Honnan jön ez az érzés? Előbb erre válaszoljunk, és csak ezután döntsünk arról, hogy bölcsődébe visszük a gyermekünket, vagy inkább otthon maradunk vele. Egyik sem jobb vagy rosszabb. Nem az számít, hogy mások mit gondolnak, hanem hogy a választott bölcsődében a gyerek biztonságban érzi magát, és a szülő is nyugodt szívvel engedi be az ajtón.”
