Ez a magyar módszer hihetetlen hatással van a gyermekágyi időszakra
Mondják, a kismamáknak könnyebb a babával, mint a friss apukáknak, elvégre volt kilenc hónapjuk, hogy összebarátkozzanak. De ez csak részben igaz, mert bár a magzat valóban az anya testében fejlődik, és ezáltal óhatatlanul is kialakul egy fizikai kapcsolat, a mélyebb kötődés ettől még nem garantált. Attól, hogy az anya a szíve alatt hordja a gyermekét, még korántsem biztos, hogy ismeri is. Hogy a mama-baba kapcsolat a várandósság alatt is érezhető legyen mind az anya, mind a magzat számára, azért bizony tenni kell. Ebben segít az anya-magzat kapcsolatanalízis.
Keresve sem találunk hatékonyabb programot a várandósság hónapjai alatt, mint az anya-magzat kapcsolatanalízis, hiszen ez segít, hogy a kismama a szülés előtt megismerje gyermekét. De nézzük, hogy pontosan miről van szó. “A módszer a pszichoanalízisből nőtte ki magát, ugyanakkor ez nem egy pszichoterápiás módszer, hanem egy pszichoedukatív, preventív technika, amely két magyar pszichoanalitikus – Raffai Jenő és Hidas György – nevéhez kötődik, akik felismerték, hogy mennyire fontos az élet kezdetén ez a kötődés.
Ugyanis nem mindegy, hogy az anya hogyan kapcsolódik a magzatához, hiszen ez meghatározza a kapcsolatukat és nagy szerepet játszik a kicsi személyiségfejlődésében is” - kezdi a beszélgetést Barabás Anna pszichológus, kapcsolatanalitikus, integratív terapeuta, a Babakapocs alapítója, kétgyermekes anyuka. Elmondása alapján a módszer sokféle problémára, élethelyzetre jelent megoldást, onnantól kezdve, hogy valaki csupán egy relaxációs technikaként alkalmazza, egészen a pszichológiai nehézségek feloldásáig. Így segít, hogy harmonikusabbá váljon a várandósság, majd a szülést követő első időszak.
Egy magyar találmány segíthet az aggódó, friss édesanyákon
Miben segít még a módszer?
„Van, amikor a cél nem más, mint hogy a többedik baba esetén az anya egy dedikált időt találjon az új jövevény számára. Míg máskor egészen mélyre megyünk, és akár saját magzati emlékekkel, transzgenerációs problémákkal, szülési nehézségekkel, kötődési problémákkal dolgozunk. Ez is jól mutatja, hogy mennyi helyzetben tudjuk alkalmazni a módszert. Tehát ez egy sokoldalú kapcsolatfejlesztő módszer, ami segíti a szülővé válást, és azt, hogy a várandósság okozta nehézségekkel képes legyen megküzdeni az anyuka.”
Az anya-magzat analízis támogatja a méhen belüli fejlődését, valamint a szülés utáni első heteket, a sokak által rettegett gyermekágyi időszakban van preventív hatása. Kérdezem is a terapeutatát, hogy így a baba személyisége is megismerhető lesz az anya számára? „Bár a magzatnak nincs személyisége, tény, hogy a korai személyiségfejlődés magzati korban kezdődik, ebben pedig kulcsszerepet játszik a magzat karaktere az anya személyisége és a várandósság alatt megélt érzései.
A magzat karaktere megismerhetővé válik az anya számára. Az anya tudattalanjában „lebeg” a magzat tudattalanja, amihez az anya a várandósság időszakában könnyen kapcsolódni tud.” A módszer lényege is ebben áll, hiszen a kismamák a gyermekükhöz és a hozzá fűződő érzésekhez kapcsolódnak a relaxáció alatt. „A foglalkozás relaxációval kezdődik, ezt követően kezdünk el kommunikálni a magzattal. Ez a párbeszéd sokféleképpen történhet: képekben, gondolatokban, fényekben, testérzetekben.
Ezeken keresztül segítjük az anyát, hogy kapcsolódjon a kicsihez, vagy hogy felismerje azokat a nehézséget, amelyek miatt kevésbé tud kapcsolódni hozzá, és ezáltal ismeri meg jobban önmagát és gyermekét” - mondja Barabás Anna, majd egy szemléletes példát említ. Az anya-magzat kapcsolat olyan, mint egy fonál az anya és a magzat között, amin csomók vannak (nehézségek, elakadások a kapcsolatban), ezeket a csomókat pedig az ülések során tudjuk közösen kibogozni a kismamákkal.
Tanulható a biztonságos kötődés – Beszélgetés Bak Laura pszichológussal a kötődéselméletről
Az ismerősség érzése szülés után
Jó tudni, hogy várandósság alatt fellazulnak az én-határok, a pszichés határok, ezáltal az anya érzékenyebbé válik saját belső világára, így a gyermekére is. A kapcsolatanalízis ezt az állapotot is segít keretezni. Segít felkészülni a szülésre és a szülés utáni időszakban is nagy segítség az anyák számára.
„A foglalkozások során az utolsó négy hét tematikája a szülésre való felkészülésről szól, ám teljesen más módon, mint ahogy a szülésfelkészítőkön történik. Ez részben gyakorlati, főként érzelmi felkészülést jelent. Legfőbb célja, hogy támogassa az anyát a várandósság, a magzat elengedésében. Segíti feloldani azt az ambivalenciát, hogy bár várja a gyermek születését, de a (jó) várandósság elengedése egy gyászmunka is mindkettejük számára. Az édesanya a szülés után az idegen érzés helyett sokkal inkább azt tapasztalja, hogy már ismeri az újszülöttet, nem most kell vele megismerkedni.”
A tapasztalat azt mutatja, hogy ez megkönnyíti az első heteket, jó hatással van a gyermekágyi időszakra és csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulását, az anya kompetensebbnek éli meg magát a babával. Meglehet, a szülésre és még inkább a szülői feladatokra semmi sem készít fel 100 százalékban, azonban ha ismerjük a kisbabánkat, sokkal magabiztosabban indulunk el életünk talán legnehezebb és egyben legszebb szerepére.
A várandósság idején tapasztalt gyász nemcsak a kismamára, hanem a magzatra is hatással van
Ez a kapcsolat mindig javítható
Végül felmerül a kérdés, hogy lehet-e utólag dolgozni a kapcsolaton? Mint a pszichológus mondja, a kapcsolatépítés nem zárul le a szüléssel. Habár a kapcsolatanalízis elsősorban várandós kismamáknak szól, a csecsemő-anya kapcsolatról sem érdemes megfeledkezni. Ebben a korszakban pedig óriási szükség van az intuíciókra, különösen a mai anyáknak.
„Nagyon sok hasznos tudás áll rendelkezésre a csecsemő gondozással kapcsolatban és a modern anyukák előszeretettel olvasnak, tanulnak a témában, ami rendkívül hasznos, ugyanakkor emiatt hajlamosak rá, hogy mereven ragaszkodjanak a tanultakhoz, például, hogy mikor kell altatni, mennyit kell aludni a babának, és még sorolhatnám. Ebben sokszor nehéz a gyermekük karakterét, igényeit felmérni, mert ragaszkodnak a tanultakhoz. Pedig az intuíciókra, az anyai megérzésekre legalább akkora, ha nem nagyobb szükség van.”
Legyen szó várandósság alatti kapcsolatanalízisről vagy a későbbi pszichológiai munkáról, az egyik legfontosabb, hogy a gyerekünkkel való kapcsolaton mindig és mindenkor dolgozhatunk.