Magony Szilvia: „Borzasztó lelki terhet tud az emberre rátenni, hogy nem sikerülnek a lombikok”
Magony Szilvia első gyermeke lombikprogrammal született, ám a második baba már természetes úton fogant, miután párjával a hetedik beültetési próbálkozás után egy kis szünetet adtak maguknak, hogy átgondolják miképp tovább.
Ezeket láttad már?
Magony Szilvia hétvégén kétszeres édesanya lett. Párjával már az örökbefogadáson is gondolkodtak, amikor végre megtörtént a csoda és megfogant kislányuk. Az egykori szépségkirálynő a GLAMOUR-nak nem sokkal a szülés előtt beszélt őszintén az anyává válás nehézségeiről.
A kisfiad születését követően újra belevágtatok a lombikozásba?
Márk még csak két hónapos volt, amikor először konzultáltam az akkori orvosunkkal, hogy hogyan tovább, és mikor lehet elkezdeni a következő terhességre való felkészülést. Tudtam, hogy ilyenkor az idő a legnagyobb ellenség, hogy elhúzódhat a folyamat, ami rengeteg vizsgálattal jár. Márk születése után még hét sikertelen lombikunk volt, négy éven át próbálkoztunk itthon és külföldön is. Egy idő után a környezetem már abba az irányba tolt, hogy engedjem el, mivel véges az az időszak, amíg egy nő egyáltalán gyereket tud vállalni. A tizediknél, ami a Márk születése után a hetedik volt, már a párom is pedzegette, hogy meddig folytatjuk, s vajon hol a vége? Már magunknak kellett felállítani egy tervet, hogy meddig megyünk el.
Sokáig szólt a reménykedésről az életetek?
Ha sok év rámegy a próbálkozásra, egy idő múlva át kell értékelni az életet, hogy ne erről szóljanak a hétköznapok. Nyilván új célokat kell keresni, új tervet kell felállítani. Ám ennek ellenére egy ilyen időszakban, ahányszor az ember menstruál a hónap végén, az szinte mindig egy újabb kudarcélmény. Én emlékszem, hogy tavaly augusztus-szeptemberben feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon ez mindig így lesz már? És az, hogy a nőiességhez tartozó természetes folyamat mindig arra fog emlékeztetni, hogy most sem jött össze a baba? Nem jó érzés, és valahol nem is jó, ilyen gondolatokat társítani mellé. De nyilván az ember mindegyik menstruáció előtt azért kicsit reménykedik, hogy hátha most, hátha pont most majd megtörténik. Emlékszem, hogy az őszi szünetben, pont a november elsejei munkaszüneti nap előtt jutott az eszembe, hogy most márpedig ideje lenne a havi vérzésnek, és veszek egy tesztet. Egy napot várnom kellett, majd, amikor megláttam az eredményt nem akartam elhinni, amit látok.
Király Viktor és Király-Virág Anita: „A drasztikus életmódváltás része volt a békénknek, a kapcsolatunknak”
Titkon bíztál abban, hogy veled is megtörténhet, hogy a lombik után a második baba természetes úton fogan meg?
Persze, ebben azért bíztam titkon, hiszen engem is akarva akaratlanul is megtaláltak a pozitív történetek. Sőt azt éreztem, hogy mindenkinek van olyan ismerőse, barátja, akivel ez már megtörtént, de sajnos sosem közeli ismerőssel. Mi már annyi esélyt próbáltunk adni, hogy úgy gondoltuk, ha igazából akart volna jönni a baba, akkor már bőven lett volna lehetősége. Ettől függetlenül kihangsúlyozom, hogy nem tudtam teljesen elengedni a reményt, hogy talán ilyen egyszer velünk is megtörténhet.
És amikor elengedted, jött magától….
Ennyi év próbálkozást sajnos nem lehet teljesen elengedni… De mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy már ott volt a kisfiam. Megbeszéltük, hogy a tavaly júniusi lesz az utolsó, ami után kicsit hagyunk magunknak egy kis levegővételnyi időt, és akkor meglátjuk, hogy milyen irányba menjünk, merre visz a sors.
Másképp állsz ehhez terhességhez, hiszen ez a babád természetes úton fogant?
A két terhesség biológiai szempontból - a legeslegelejét leszállítva - ugyanolyan, pusztán technikailag volt egy kis különbség a fogantatás során. Mivel ez a második, csak annyiban érzem a különbséget, hogy van már tapasztalatom, tudom, mire kell figyelnem és mivel könnyíthetem a várandósságot. Nem véletlenül mondják azt, hogy nincs két egyforma terhesség, nincs két egyforma szülés.
Nem tartottál semmitől sem?
Ez a terhesség egy fő dologban más, mint az előző. Amikor a lombik babánál pozitív lett a terhességi tesztem, meg voltam arról győződve, hogy onnantól minden rendben lesz, hiszen sikerült megfogannia. Nem számoltam azzal, hogy még adódhat bármiféle probléma a terhesség alatt, pedig volt. Azzal kezdődött, hogy hármas ikrek fogantak, de az ikerpár meggondolta magát és végül egy kisfiú jött a világra.
Egy ilyen tapasztalat után teljesen váratlan meglepetésként ért, hogy a kislányom egyszer csak bekopogtatott hozzánk. Az első 4-5 hónapot szó szerint végig izgultuk. Tudatosan nem is engedtem magam teljesen közel a babához, nem választottunk neki nevet, nem beszéltem hozzá (na jó, azért biztatni biztattam...) , és nem is képzeltem el az életünket vele, annyira bennem éltek az előző szomorú tapasztalatok. Azt tudtam, hogy a 12. hétig bármi történhet, és még utána is kiderülhet valami kellemetlen, ezért ajánlanak 40 év fölött számos genetikai vizsgálatot elvégeztetni. Sokkal óvatosabban mertem elhinni, hogy valóban jön a második baba, hogy ő már biztosan megszületik.
Volt alternatív tervetek is?
Nem titkolom, hogy utánanéztem a donorlehetőségeknek is és az örökbefogadásról is egyeztettem két alapítvánnyal, szerettem volna megismerni a folyamatot. Gyűjtöttem az információt és érlelgettem, vajon melyik az én utam, melyik felé kell majd egy nap tovább haladnom. Az örökbefogadó alapítványok szerintem örülnek, amikor tájékozódnak a párok, mert nem baj az, ha valakinek nem ez az útja, de az jó, ha erre még időben rájön.
Rákóczi Benjamina: „Ha szeretet és tisztelet van, akkor minden más másodlagos”
A párodnak nem volt ellene az örökbefogadás?
A férjem volt ebben a sokkal liberálisabb és elfogadóbb, abszolút nyitott volt rá. Sőt, azt is mondta, és ebben egyébként igaza van, hogy az ember mindig azzal tudja a saját dolgát is nehezíteni, ha minél erősebb és keményebb szabályokat fektet le magának, amiből nem enged. Hiszen nyilván, ahogy egy kicsit tudsz lazítani bizonyos szabályokon, lehet, hogy az meg is hozza a megoldást.
Utólag én is azt gondolom, hogy azért kell már az elejétől fogva felállítani egy B-vagy akár egy C-tervet, mert ha az A-terv kudarcba fullad, akkor sincs vége a világnak, akkor is kell, hogy legyen valami megoldás, valami másik cél. Mindezt pedig akkor jó eltervezni, amikor még az elején vagy. Egy picit legalább tehermentesít az örök reménykedés alól, hiszen sokszor így sem könnyű. Amikor az embert kudarc éri, nem jó a semmi közepén maradni és azt sem tudni, hogy merre lehet tovább indulni.
Amikor a legelső babával próbálkoztatok, akkor életmódot váltottál. Azt gondolná az ember, hogy egy szépségkirálynő mindig figyel az alakjára, az életmódjára. Mit tudtál változtatni?
Ma már sok helyen kimondják, hogy a nehezített gyerekvállalás nem egyértelműen a nő problémája miatt van, hanem 40 százalékban férfi és 40 százalékban a nő felel érte. Ezt azért is fontos, mert így ez már nem egy nő problémája, hanem egy pár problémája. Erről mi is fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk! Nálunk például az első körben a párom váltott teljesen életmódot. Étrendet változtatott, vitaminkúrát csinált és még megannyi dolog mellett a személyes edzésre is jobban odafigyelt.
Boda-Novy Emília: „Megtanultam előnyömre fordítani a sanyarú gyerekkoromat”
Éppen ezért legalább olyan fontos a férfi oldalt is nézni a női mellett. A szakemberek szerint a férfiak abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nagyon sok esetben nem genetikai vagy szervi oka van a terméketlenségnek, csupán a 21. századdal kapcsolatos életmód az oka, amin pedig sok esetben könnyen lehet változtatni. Pusztán azzal, hogy odafigyel egy kicsit, egészségesebben étkezik, nem fogyaszt feldolgozott élelmiszereket, nem tartja a telefont a zsebében, nem szaunázik rendszeresen, és még sorolhatnám, már komoly eredményeket lehet elérni akár 3 hónap alatt is. Ezek orvosi beavatkozást sokszor nem igénylő, banális és kis odafigyeléssel abszolút bárki által könnyen kivitelezhető dolgok.
A nőknek a szerepe kétségkívül nehezebb, hormonkezelések, az idővel történő folyamatos versenyfutás, a fizikai beavatkozások… A hét lombik során nekem is javasoltak sok mindent, hogy hagyjam el a glutént, a feldolgozott cukrot, talán majd az egyik vagy a másik segíthet. De az én esetemben végül nem ezek hozták meg a megoldást.
Megpróbáltad?
Szerintem nincs biztos és felírható recept ezen a területen, és van, hogy egy idő után már mindent megpróbálsz. Számomra ez volt a legnehezebb, mert alapból odafigyelek a táplálkozásomra, de a diéta világéletemben mumus volt. Mindent csináltam inkább helyette, hetente eljártam háromszor edzeni, vagy lefoglaltam magam, és naponta csak egyszer vagy kétszer étkeztem. A teljes gluténmentességet viszont nem tudtam kivitelezni. Inkább fejfájásom volt tőle. Főleg, amikor az embert kudarc éri és el van keseredve, akkor valamivel próbál örömöt szerezni magának és a desszertekre való vágya is nőhet.
Végül kiderült, hogy nem ez számított…
Igen, ezeket elengedtem. Sőt a legfontosabb, amit leraktam, hogy folyamatosan magamat hibáztassam azért, amiért nem sikerül (biztosan azért, mert ezt vagy azt ettem, vagy azért, mert pihentem, vagy azért, mert nem pihentem), jó volt, hogy volt B- és C-opciónk. Így könnyebb volt. Borzasztó lelki terhet tud az emberre rátenni, hogy nem sikerülnek a lombikok, így sajnos az evidencia, hogy előbb-utóbb rágörcsöl az ember. Ez sajnos nem olyan, mint egy félmaraton, hogyha az ember tudja, hogy minden nap lefut tíz kilométert, akkor tuti, hogy tudja teljesíteni majd a kitűzött célt. Miközben vizsgálatokra jársz, minduntalan arra emlékeztetnek, hogy ketyeg az idő. Szoktam hangsúlyozni a nehezített gyerekvállalással kapcsolatos terápiakezelés kapcsán, hogy hiába teszel te meg mindent, azon kívül már sajnos nincs ráhatásod a dolgok befolyásolására, s ezt el kell tudni fogadni.
Mikor érkezik a kislányod?
Pár héten belül, most már 3300 gramm. Június végénél tovább nem fogják a pocakomban tartani, így maximum még 2-2,5 hét van hátra.
(Az interjú után nem sokkal Magony Szilvia egészséges kislánynak adott életet.)
Össze van pakolva a kórházi csomagod?
Most már igen, menetre készen állunk. Ha egy hete kérdezed, akkor még nem volt.
Választottatok nevet a kislánynak?
Sokáig ebben nem volt konszenzus köztünk a férjemmel. Most úgy néz ki, hogy talán találtunk egy olyat nevet, ami mindkettőnknek tetszik, de még nem merem kimondani.
Apás szülésre készültök?
Igen, a férjem a kisfiam születésénél is jelen volt, pedig az egy minden szempontból rendhagyó esemény volt. Sürgősségi császárral született a baba, mert farfekvéses volt. Ennek ellenére számára is nagyon emlékezetes élmény maradt.
Hogyan tervezed az életedet két kisgyerekkel? Otthon maradsz három évig, vagy visszamész dolgozni?
Még most is aktívak a hétköznapjaink. Ha otthon vagyok, az nem azt jelenti, hogy kevesebbet dolgozom, mert akkor nekiállok pakolni, rendet rakni, takarítani vagy kertészkedni, nem beszélve arról, hogy Márk is elég aktív gyerkőc, így vele is folyamatosan „menni kell”. Így sokszor ilyenkor több fizikai munkát végzek, mintha a városban intézném a szokásos dolgokat. Én erre azt szoktam mondani, hogy azért abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vállalkozóként dolgozom már 25 éve, PR-es kommunikációs szakemberként, ami nem egy reggel 8 órától délután 5 óráig tartó munkaidőt jelent. Előfordul persze egy-egy kampányidőszak vagy rendezvény, ami hajnaltól késő estig tart, de előtte és utána a felkészülési időszakban telefon meg e-mail közelben kell csak lennem, és kreatív vagy éppen adminisztrációs dolgokat kell csinálnom, vagy éppen partnerekkel egyeztetnem, akik általában nagyon együttműködőek.
Márk két hónaposan már jött velem mindenhova. A nagymamám régen mindig azt mondta, hogy a gyereknek az a legfontosabb, hogy az anyja mellett legyen, tehát ha éppen az anyja kapálni ment a földekre, akkor magára kötötte és együtt voltak. Gyakorlatilag én ugyanezt csináltam, magamra kötöttem a kisfiam és vittem magammal. Egy nagyon nyitott kis szociális, mosolygós gyerek vált belőle. Meglátjuk, hogy ez a kislány milyen lesz, de valószínűleg ugyanezt fogom csinálni vele is, ha engedi. Ennyi év után nagyon pozitív drukk van bennem, biztos nem ez lesz az, amibe beletörik a bicskám. Ettől függetlenül elhiszem mindenkinek, aki azt mondja, hogy két gyerek az nem kétszer egy gyerek, hanem több, úgyhogy kíváncsian várom. Egyelőre nem tervezek leállni a munkával, sőt éppen egy nehezített gyermekvállalással kapcsolatos 10 adásos podcastot készítünk elő, ami kapcsán bízom abban, hogy olyan pároknak tudunk majd szakemberek segítségével, személyes történetekkel információs segítséget adni, akik már benne vannak vagy még csak éppen most csöppenek bele ebbe a folyamatba.
