Mikes Anna és Krausz Gábor: „Nagyon szép folyamat, ahogy két ember megismerkedik, ahogy megnyílnak egymásnak”
A Dancing with the Stars negyedik évada Mikes Anna és Krausz Gábor győzelmével ért véget. Ők nyerték el a nézők szimpátiáját, akik hinni akartak a tündérmesében, amit a páros köré képzeltek. Mikes Anna és Krausz Gábor exkluzív interjúban mesélt a GLAMOUR-nak.
Ezeket láttad már?
Krausz Gábor élete egyik legnehezebb időszakában vágott bele a Dancing with the Stars-nak, és Mikes Annában nem csak tánctanárt, de lelki társat is talált. A nézők azonnal összeboronálták őket, de sajnos az igazságot, hogy mit rejtenek valójában a cinkos pillantások, az ölelések, a Szépség és a szörnyeteg ikonikus táncjelenetében elcsattant színpadi csók, azt csak ők tudják, és egyelőre nem is szeretnék megosztani a nagyközönséggel.
Amikor először megláttátok egymást, mire számítottatok a másiktól?
Mikes Anna: Augusztus végén volt az első találkozásunk, de mintha évek múltak volna már el azóta, olyan sok minden történt velünk. Az óra menete, a koreográfia a profi táncos kezében van, ám a táncpartner kiválasztása az egyetlen olyan területe a műsornak, amit nem mi irányítunk. Alapból izgul az ember, amikor forog a kamera, és úgy várja, hogy megismerje a partnerét, aki szintén nem tudja, kivel fog táncolni. Emlékszem, izgatott voltam, és amikor beléptem az ajtón, Gábor állt a konyhapult mögött séf kabátban. Odamentem hozzá, bemutatkoztunk egymásnak, kezet ráztunk és láttam rajta, hogy nagyon izgult, talán jobban, mint én. Ez azt jelentette számomra, hogy neki is fontos, kit kap táncpartnernek, milyen lesz a kaland. Nagyon jó első benyomást keltett bennem, hiszen egyértelművé vált, hogy érdekli a műsor, tényleg akarja csinálni, nem csak egy lehetőség a képernyős szereplésre. Közvetlenre sikeredett az első beszélgetésünk, szimpatikus embernek gondoltam.
Krausz Gábor: Titkon reméltem, hogy Anna lesz a táncpartnerem, már csak azért is, mert neki mindig középkorú táncpartnert választottak a műsorban. Tudtam, hogy nekem olyat tanárt fognak adni, aki végtelenül türelmes a negyven pluszos kategóriával, ráadásul én indultam a legmélyebbtől tánctudásban. Akkor még úgy gondoltam, hogy egy-két adást biztos meg tudunk csinálni, de ő hamar lebeszélt erről a koncepcióról. Felvázolta, hogy ismeri önmagát és ennél sokkal többet akar kihozni belőlem. Megkért, hogy engedjem el ezt a negatív gondolkodást.
Mikor derült ki a számotokra, hogy ez többet jelent egy táncversenynél?
Mikes Anna: Az első találkozásunkkor, amint lement az első kisfilm forgatása és leálltak a kamerák, ott maradtunk a helyszínen és beszélgettünk. Persze tudtam, mi veszi őt körül, mert ettől volt hangos a sajtó. Éreztem, hogy az idén most más lesz a feladatom, mint a korábbi évadokban, és azért is izgalmas ez a műsor, mert minden ember más, másképp kell megközelíteni. Ráéreztem, hogy Gábort fel kell kicsit karolni, átsegíteni az élete nehéz időszakán. Nekem sok erőm és energiám van, pozitív vagyok, pont azért lettem tánctanár, hogy ezt az életérzést átadhassam a táncon keresztül. Persze tanultunk az egyetemen pszichológiát, pedagógiát, de nálam ösztönösen jelen van a késztetés, hogy másokat is boldoggá, jókedvűvé tegyek. Imádok segíteni embereken, erre soha nem feladatként tekintek. Nem véletlenül raktak Gábor mellé, akit igyekeztem gyorsan átlendíteni a magánéleti válságon.
Krausz Gábor: Anna érezte, hogy olyan mélyről jövök, hogy most nem csak táncolni kell, hanem lelkizni is. Ahogy a konyhában én is sokszor pszichológussá válok, ő is az lett a saját területén. Táncórák előtt, közben és utána is sokat beszélgettünk, felkészített arra, hogy ez nem csak arról szól, hogy megtanulom a lépéseket, hanem fejben is nagyon ott kell lenni, mert sok minden ott dől el. Ki mennyire bírja a terhelést, az élő adás stresszét, azt, hogy adás napján már nem táncolunk, és sokat kell várni. Mint versenyző nagyon jól felkészített, hogy mire számítsak, és ahogy jöttek a sikerek, és egyre többet táncoltunk és próbáltunk, egyre több időt töltöttünk együtt. Szép lassan kialakult egy barátság.
A tánclépések gyakorlása közben mély emberi kapcsolat alakult ki köztetek?
Mikes Anna: Amikor próbára mész, a táncterembe érkezés után isztok együtt egy kávét, beszélgettek, táncoltok. Automatikusan elkezd az ember kommunikálni, ez az egyik legszebb dolog az egészben, és mivel minden nap találkoztok, egyre jobban megismered a partneredet. Már észreveszed, ha valamelyik nap eltér a viselkedése a megszokottól, és tudod, hogy valami történt vele, már szavak sem kellenek. Ez nálunk oda és vissza is működött. Együtt küzdötök, a közös a cél pedig összekovácsol két embert. A tánc nagyon hamar átlendít a nehézségeken, és olyan magaslatokba repít, hogy nem is hiszed el.
Krausz Gábor: Muszáj volt fejben nagyon erőssé válnom, hogy végig tudjam csinálni a műsort, úgy, hogy mellette magánéletem is volt, egy kisgyerekem. Végig lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy sokat vagyok távol tőle, és csak reméltem, hogy egy nap, ha nagyobb lesz, megérti. Segítene kellett, hogy felfogjam, ez az időszak most erről szól.
Megismertétek egymás magánéletét is?
Mikes Anna: Mivel sok időt töltünk együtt, az embereknek pedig van lelke, akárhogy is óvni akarod a privát szférádat, óhatatlanul sok minden kiderül róla, ez elkerülhetetlen. A hétköznapokban igyekszem védeni a magánéletemet. Igen, Gábor is sok mindent megtudott rólam. Egy nagyon szép folyamat, ahogy két ember megismerkedik, ahogy megnyílnak egymásnak. Idővel megosztasz a másikkal olyan dolgokat, amit nem feltétlenül mondanál el elsőre.
Krausz Gábor: Nem kellett, egész nyáron erről szólt minden. Csak az nem volt tisztában vele, hogy mi van velem, aki barlangban él. Anna pontosan tudta, hogy mire számítson.
Anna, szerinted mi Gábor legjobb tulajdonsága, és mis a legrosszabb?
Mikes Anna: Egy végtelen jó ember, nagybetűvel kiemelve. Nagylelkű és jószívű, önzetlen férfi óriási szívvel. Ez a legfontosabb. A legrosszabb a türelmetlensége saját magával szemben. Maximalista, ami nagyon jó dolog, de amikor már túloz, akkor türelmetlen lesz magával.
És mi a helyzet Annával?
Krausz Gábor: A legjobb a végtelen türelem, és hogy sem ő, sem a stáb soha egy percig nem éreztette velem, hogy problémás vagyok. Az elfogadása, hogy nem színpadi ember vagyok, nem is táncos, teljesen más közegből érkeztem a műsorba. Nem derogált neki a nehéz feladat, inkább tök jó mókának ítélte meg. A legrosszabb, azaz inkább cuki tulajdonsága, hogy mindig három-négy órával előrébb jár fejben, és amikor gyorsan mondani akar valamit, folyamatosan levegőért kapkod. Néha nehéz megérteni, mit szeretne mondani. Szeretné átadni az információt, amit már rég tud, mert az agya gyorsabban jár, mint a szája. Anna agyon kedves lány, nagyon jóindulatú.
Mennyire nyomja rá az eredményre a bélyegét az, hogy szimpátia szavazás által nyertetek?
Mikes Anna: Ez egy showműsor, ahol az emberek szavaznak. Az a lényeg, hogy kit szeretnének képernyőn látni adásról adásra. A tanítványaimnak mindig mondom, hogy nagyon fontos technika, és mivel szigorú vagyok ezen a téren, Gábornál is erőltettem. Ám kiemelem, hogy százszor izgalmasabb, hogy szíve és lelke legyen a táncnak, hogy kitáncoljuk magunkból az érzéseinket, azzal üzenünk. A néző, a laikus csak azt látja, hogy tetszik neki a produkció, megfogja-e a páros.
Azt nem, hogy kinyújtottad-e megfelelően a kezed, a lábad, a csípő rendesen a helyén volt-e: ezeket csak mi, szakmabeliek vesszük észre. Szerencsénk volt, nagyon szerettek minket úgy, amilyenek voltunk, ahogy léteztünk ebben a műsorban. Hogy mivel és hogyan nyertünk, azt magunk sem tudjuk, egyszerűen átment a nézőknek, amit akartunk. Nem foglalkoztunk azzal, miért mi lettünk a győztesek, csak boldogok vagyunk és büszkék arra, hogy minket találtak a legszimpatikusabbnak. Ez nagyobb eredmény, mintha technikailag hibátlanul táncoltunk vagy sem.
Krausz Gábor: Pár napig sokat agyaltam ezen. Bár nem olvastam a kommenteket, mégis elérkeztek hozzám. Körülbelül ugyanannyi volt a rossz, mint a jóindulatú hozzászólás. Eljutottam oda, hogy ez nem egy Savaria táncverseny, ez egy tévés showműsor, ahol az emberek így döntöttek, és ezt valaki vagy elfogadja vagy nem. Én nem akartam nyerni, soha nem hangzott el tőlem ilyen mondat, sem amikor hárman, sem amikor ketten álltunk a döntőben. Úgy voltam vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Nyilván jó érzés, hogy sokan ránk szavaztak, ezt el kell fogadni, de nem csak a tánctudást értékelték. Arra is voksoltak, hogy ki mennyire fejlődött, ki mennyire adta át az érzéseit, ki mennyire mutatta meg az új oldalát. Mindkét srácot nagyon szeretem, örültem volna, ha bármelyikük nyer. A végeredményt elfogadtam, nyilván nagyon jó érzés megnyerni egy ilyen műsort.
A többiekkel szemben milyen érzés volt nyerni?
Mikes Anna: Ezért a címért keményen megdolgoztunk, nagyon sok órát töltöttünk a táncteremben, mi nyitottuk és zártuk. Magunk sem gondoltuk, hogy nyerni fogunk. Soha nem foglalkoztunk azzal, hogy mások mit gondolnak, csak az volt fontos, hogy Gábor adásról adásra jól táncoljon és színvonalas produkciókat állítsunk parkettre. Erős hármas állt a döntőben, és szorítottunk mindkét párosnak.
Krausz Gábor: Nem én táncoltam a legjobban, de magamhoz képest igenis jól. Bénának sem mondanám magam, kihoztam magamból a maximumot. Saját magamat kellett legyőznöm. Anna végig tudta, mire vagyok képes és mire nem, és olyan koreográfiát találunk ki, amit meg tudok oldani, még ha a kezem nem mindig ott volt, ahol lennie kellett volna. Mi a tánc mellett más érzéseket is adtunk a nézőknek. A leveleket olvasva talán úgy határozható ez meg, hogy hitet adtunk az embereknek, hogy bármiből fel lehet állni, bármiből jól ki lehet jönni, ha az ember motivált és időt és energiát tesz bele. Ez volt szimpatikus az embereknek.
Lesz folytatása a közös táncnak?
Mikes Anna: Pihenünk az ünnepek alatt, regenerálódunk. Azt beszéltük meg, hogy Gábor szeretné folytatni a táncot.
Krausz Gábor: Egyfelől hiányzik a tánc, mert három hónapon át rendszert vitt az életembe. Fogok még táncolni, mert nagyon megszerettem a táncterem légkörét is, nem fogom abbahagyni. De úgy, hogy hetekig próbálok és bemutatom a tudásom, ilyen nem lesz, nem fogok többet versenyezni. Egészen biztos, hogy a kislányomat is el fogom vinni táncórára, próbálja ki, mert egy nagyon jó mozgásforma.
Hiányzik a sok közös óra, a nevetések?
Mikes Anna: Nagyon. Én ugyanott tanítok Angyalföldön, ahol felkészültünk a Dancingre. Minden nap bemegyek és furcsa, hogy Gábor nincs ott, nem edzünk, nem nevetünk, nem készít nekem egy kávét. Sok időt töltöttünk együtt…
Krausz Gábor: Nagyon jó hangulatban telt minden óra. Egyszer sem volt olyan érzésem, hogy ne akarjak bemenni. A végén volt már egy kis holtpont, egy olyan tánc miatt, ami nem állt közel hozzám, és nagyon nem akartam megtanulni, de azon hamar túllendültünk. Nemcsak Annával, a többiekkel is bandáztam. Ez hiányzik, de tudtuk, hogy vége lesz a műsornak. Tavasszal egy nagy kertipartit tervezek, ahova az összes szereplőt meghívom, és táncolni is fogunk!
Mennyire tartjátok a kapcsolatot? Találkoztatok azóta?
Mikes Anna: Tartjuk a kapcsolatot, találkoztunk is, együtt mentünk egy baráti összejövetelre, egy vacsorára.
Krausz Gábor: Mindenki visszacsöppent a saját életébe, mindenki csinálja a saját dolgát. Természetesen találkoztunk, elmentem a táncterembe látogatóba…
Mit szóltok ahhoz, hogy összeboronáltak titeket a nézők?
Mikes Anna: Nem lepett meg, hiszen amennyire közel kerültünk egymáshoz, ami a képernyőn keresztül is érzékelhető volt. Muszáj volt köztünk működnie a kémiának, hogy a táncunk, az érzéseink eljussanak a nézőkhöz. Mi a táncparketten sokszor egyszerűen csak nagyon izgultunk, ami a tévénézőknek másképp jött le...
Krausz Gábor: Ez benne volt a pakliban, ismerem a magyar bulvárt, de mi a tánccal foglalkoztunk, és arra összpontosítottunk, hogy sikeresek legyünk a műsorban.
Mindketten szeretnétek folytatni a televíziózást valamely más műsorban?
Mikes Anna: Engem kerestek már meg korábban is, nem vállaltam. Annyira magas színvonalú produkció a Dancing with the Stars, hogy utána nehéz bármire is igent mondani. Nem is tudom, hogy állna nekem, ami nem tánc. Nem zárom ki. Ha olyan lehetőséget kapok, ami tetszik és szívből tudom csinálni, belevágok.
Krausz Gábor: Sosem voltam rákattanva arra, hogy mindenképpen szerepeljek valamelyik műsorban. A Séfek Séfjét folytatjuk, februárban kezdjük el forgatást. Ha van olyan, amit szívesen elvállalok, akkor megcsinálom, ez eddig is így volt. Van egy jó állásom, amit szeretek, az a prioritás.
