Mikes Anna: „Nagyon tüzes lánynak gondolom magam”

Míg Mikes Anna és meglepetésvendége, Gelencsér Timi az est házigazdájával beszélgettek az Anna Café teraszán, addig Krausz Gábor csendben, csillogó szemekkel figyelte az utolsó sorból szerelmét. A beszélgetés aztán négyszemközt folytattuk Annával.

Mit vársz az idei nyártól?

Nagyon izgalmasnak ígérkezik, jövő héten már a görög tánctáboromba utazom. Ez igazából félig munka, félig szórakozás – nem lesz annyira feszített a tempó. Nem versenyzők, hanem családok jönnek, akik hobbiként választották a táncot. Egy szuper jó fej, 35 fős társasággal megyünk. Ezzel fogjuk megnyitni a nyarat, utána jönnek a hazai tánctáborok, illetve majd belföldön utazgatunk, jövünk vissza a Balatonra is. Imádjuk, akárcsak a Tiszát, az egy óriási szerelem az életemben. Gáborral kettesben a mediterrán térségbe is elutazunk, a szívünk csücske az a szakasz.

Gábor már megtanult táncolni. Te hogy állsz a főzéssel?

Nem titok, hogy otthon Gábor főz. Én is tudok, sőt, szerintem jól főzök, de így alakult nálunk. Én általában reggel elmegyek otthonról, este érek haza - addigra ott a vacsora. Bár mostanában nagyon vágyom arra, hogy én is készítsek valamit. Talán egy picit lazább lesz a nyár, el tudok majd menni piacra. Vágyom rá, hogy lássam a színeket, a zöldségeket, szemügyre vegyem a húsárút, mert egyébként imádok enni. Aki pedig imád enni, szerintem főzni is nagyon szeret.

Oda kell figyelned, hogy mit és mennyit eszel, vagy a sok mozgás miatt ez nem szükséges?

Őszintén mondom, hogy abszolút nem figyelek oda az étkezésre. Ez nem biztos, hogy jó a tudatosság szempontjából... Nem a kilók miatt. Talán jobb lenne ebben is tudatosabbnak lenni. Egyébként tényleg annyit mozgok, annyit vagyok a táncteremben, hogy bármennyit ehetek. Folyamatosan jövök-megyek, aktív vagyok. A kilókkal szerencsére sohasem volt problémám.

Mikes Anna édesanyja annyira hasonlít a táncművészre, hogy az szinte már félelmetes: imádjuk a közös fotójukat

Most rózsaszínben vagy, és még a beszélgetés előtt említetted, hogy ez igazából nem a te színed. Miben érzed jól magad?

Az én a tónusomnak és temperamentumnak a vad színek állnak jól. A piros az abszolút kedvenc és favorit, az nagyon én vagyok. Nagyon tüzes lánynak gondolom magam, és ha egy színt kéne választanom, ami engem szimbolizál, az mindenképpen a piros lenne.

Nem mindenki szereti a piros menyecskeruhát, de gondolom, akkor nálad egy piros menyecskeruha fog befigyelni...

Nem biztos, még kitaláljuk. (nevet.)

Mik a következő bakancslistás terveid? A tánctermen kívül is találkozhatunk veled?

Most nem nagyon, mert megmondom őszintén: egy kicsit más irányba tart az életem. Jelenleg nincsenek olyan nagyobb volumenű projektjeim, vagy előadások, amikben szerepelek - így maradnak a tánctermi találkozások. Tudatosan döntöttem így. A saját életemet én magam menedzselem, és sokkal jobban szeretem azt, hogyha én irányítom azt. Van, hogy az utolsó pillanatban esnek be felkérések, amik ezek már nem férnek bele.

A legutóbbi GLAMOUR címlapinterjúdban elmondtad, hogy nem bántad meg a döntésedet, hogy otthagytad a Dancing with the Starst. Mi az, amit azóta kaptál az életettől? Vagy mi az, amire esetleg újra rátaláltál?

Fogós kérdés. Az az igazság, hogy tényleg nagyon aktív életet élünk Gáborral. Talán az, hogy hétvégén együtt tudunk lenni, egy olyan dolog, amit a kapcsolatunk elején nem tudtunk megtapasztalni. Ha most is lenne a műsor, ezek a minőségi közös idők kiesnének az életünkből.

Van olyan énidőd, ami nem a tánchoz köthető?

Nemrég gondolkodtam azon, hogy probléma-e, hogy nincsen... De egyébként nem igénylem. Hozzá vagyok szokva, úgy szocializálódtam, hogy folyamatosan dolgozom. Le kellene egy kicsit nyugodnom, de nem tudom, hogyan kell. Néha túlpörgök, talán megfelelési kényszerem van saját magammal szemben.