Mindig van egy újabb kapaszkodó! Interjú Ördög Nórával
Ördög Nóra egy igazi példakép, aki pár éve mindenféle szégyenérzet nélkül kiállt a nyilvánosság elé és bátran beszélt gyermekvállalással kapcsolatos kálváriájukról. A Libri Kiadó gondozásában megjelent Pozitív című könyve igazi kapaszkodó lehet azoknak a nőknek, akik hasonló cipőben járnak.
Ezeket láttad már?
Miért érezted fontosnak, hogy őszintén beszélj meddőségről?
A döntés, hogy felvállalom a nagy nyilvánosság előtt a gyermekvállalással kapcsolatos történetünket, valójában akkor született meg bennem, amikor a három és fél éves sikertelen próbálkozás után teljesült a vágyam és a korábbi sikertelen lombikeljárások után, végre nekünk is megadatott a csoda. Az esküvő után gyakorlatilag percenként kérdeztek rá az újságírók, hogy mikor jön a baba, én pedig igyekeztem kitérni a válasz elől. Ráadásul kaptam hideget-meleget: el tudod képzelni milyen érzés, amikor azt olvasod vissza az újságokban, hogy rossz feleség vagy, akit csak a karrierje érdekel? Ezek nagyon tudnak fájni, főleg, amikor tudod, hogy mennyire nem erről van szó. Valójában kőkeményen küzdöttünk azért, hogy összejöjjön. Azzal, hogy felvállaltam egyfajta tiszta helyzetet akartam teremteni. Mire végre siker koronázta a próbálkozásainkat, úgy éreztem nem akarok ezzel kapcsolatban titkolózni.
Mi volt a célod a könyvvel?
Ez egy olyan téma, amiről az emberek nem szeretnek beszélni, pedig egy teljesen természetes dolog kellene, hogy legyen. Ha az embernek eltörik a lába, elmegy orvoshoz. Ha meddőségi problémája van szintén ez lenne az alap hozzáállás: szakemberhez fordulunk és segítenek rajtunk. De jelenleg nem itt tartunk, pláne ha ismeretlen eredetű ok áll a háttérben. Ha nincs egy nagyon egyértelmű, orvosi indok, akarva akaratlanul is azt hiszed, te vagy a hibás. Talán nem is akarod eléggé, vagy épp ellenkezőleg, rágörcsölsz, de az biztos, hogy valamit rosszul csinálsz, mert amúgy 100 másik embernek azonnal sikerül. Míg egy lábtörésnél senki nem gondolja, hogy te vagy a hülye, mert be van gipszelve a lábad. Ez a rossz érzés pedig csak fokozza a görcsöt, a feszültséget, és a nyomást, ami rajta van egy ilyen helyzetben egy páron. Nem szabad a szőnyeg alá söpörni ezt a témát, mindenképpen beszélni kell róla. Nem vagyok szakértő, egy olyan nő vagyok, aki három és fél éven át megállás nélkül küzdött az álmaiért. Megéltem minden aspektusában a folyamatos kudarcokat, a lombikciklussal járó megterhelést. Ezzel a könyvvel erőt, hitet szeretnék adni, és arra biztatni mindenkit, hogy vegye a kezébe a sorsát, és találja meg a saját útját ebben a küzdelemben.
Mesélj egy picit a könyvben megszólaló szakértőkről, szereplőkről.
Amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy könyv formájában is megosztom a történetemet, azt gondoltam nem elég csupán az én történetem. Másrészt ez egy nagyon nagy felelősség. Ami nálunk működött, az nem biztos, hogy másnál is hasonló eredményeket fog mutatni. Ennél alaposabb akartam lenni, így kerestem fel különböző orvos szakértőket és hozzám hasonló cipőben járó nőket. Az első és legfontosabb lépés, hogy meg kell találnunk azt a meddőségi specialistát, akiben vakon megbízunk. Igyekeztem minél alaposabban körüljárni a témát. A saját gondolataim mellett, benne vannak a megszólaló nők és az orvosok gondolatai is. Ezekkel együtt lett kerek egész.
Mi az üzenete a borítónak?
A saját nyitottságomat, őszinteséget szerettem volna kifejezni, hogy ez a csupasz valóság. De ugyanakkor a meztelenség jelöli azt a kiszolgáltatottságot is, amit meddő nőként átélsz a küzdelem éveiben. Ki vagy szolgáltatva kicsit az orvosaidnak, ki vagy szolgáltatva ennek az egész helyzetnek.
Mit vársz ettől a könyvtől?
Szeretném, ha ez a könyv egy kapaszkodó lenne azoknak a pároknak, akik gyermekre vágynak. Ha az ember benne van egy ilyen hosszú folyamatban, időről-időre kellenek újabb fogódzók, ez a könyv pont ezt a célt szolgálja.
Milyen érzések kavarogtak benned miközben írtál?
Nekem is nagy összegzése ez annak a bizonyos időszaknak. A közel egyéves munka során az egyik nagy lélektani pillanat az volt, amikor befejeztem a saját történetünk leírását, és rányomtam a küldés gombra. Először mutattam meg külső szemlélőknek valami nagyon intim, nagyon személyes dolgot az életünkből. Azóta eltelt jónéhány hónap, és bár most már a nagyvilág is olvashatja, kevésbé van bennem akkora feszültség. Bármennyire is küzdelmes volt két gyerek mellett kilogisztikázni, örömmunka volt az az egy év, amíg a könyv készült. Tavaly nyáron ültem le beszélgetni az orvosokkal és a sorstársakkal. A saját részemet is akkor írtam le. Azóta pedig folyamatosan gyúrtam az anyagot, hogy valami igazán kerek és hasznos dolog szülessen belőle. Amikor pedig végre elkészült, egyszerűen leírhatatlan, amit éreztem.
Mit üzensz azoknak, akik hasonló cipőben járnak?
A legfontosabb a hit, amit soha nem szabad elveszíteni. Bármilyen mélyen is vagy, bármilyen kudarcok is érnek, mindig van egy újabb kapaszkodó, ami tovább visz. Ezeket kell megkeresni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell megélni a mélypontokat is, sőt, nagyon is fontos elgyászolni minden egyes sikertelen hónapot. De utána mindig felcsillan a következő reménysugár, amiből lehet új hitet építeni, és új lendületet meríteni! Csak észre kell venni!
Csáti Melinda
