Még mindig itt tartunk? A modellek 90 százaléka elégedetlen a testével
Rengeteg lány és nő tekint szépségideálként a modellekre, alakjukat és külsejüket százezrek gondolják tökéletesnek - akkor mégis miért lehet az, hogy ők maguk elégedetlenek a testükkel? A Semmelweis Egyetem friss kutatása megdöbbentő és szomorú eredményeket tár elénk.
Ezeket láttad már?
Bár eddig úgy tűnt, hogy a trendek változnak, body positivity ide, plus size modellek oda, még mindig a szélsőséges szépségideál, az extrém vékony alkat számít “menőnek”. Ez pedig a szakmában dolgozó divatmodellek testképére is rányomja a bélyegét, erről készített kutatást a budapesti Semmelweis Egyetem.
Dr. Bogár Nikolett gyógyszerész, az intézmény Magatartástudományi Intézetének PhD-hallgatója, a Frontiers in Psychiatry című folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője szerint a kutatás már csak azért is egyedi, mert „a korábbiakhoz képest a női divatmodelleknek egy összetettebb, nemzetközi csoportját vonta be. Emellett ez az első olyan kvalitatív kutatás, amely tematikus tartalomelemzést alkalmazva vizsgálja az evészavarokat és a testkép-problémákat ebben a csoportban”. Mivel ő maga is modellkedett korábban, így jócskán volt betekintése ebbe a világba.
A 2016 júniusa és 2021 májusa között készült kutatásban az egyetem szakemberei 84 nemzetközi high-fashion modelltkérdeztek meg olyan témákban, mint a karrierjük, a divatiparban szerzett tapasztalatok, a testképükkel és az életmódjukkal kapcsolatos személyes kihívások. Az anonim válaszolók között voltak magyarok is, összesen 17 ország modelljei vállalták a részvételt.
“Kövérnek éreztem magam és ezt utáltam”
A modellek testtömegindexét (BMI) vizsgálva kiderült, hogy 88,7 százalékuk sovány vagy kórosan sovány. Utánaszámoltunk és ezt úgy érdemes elképzelni, ha egy 177 centis lány 53 kiló körüli vagy az alatti testsúllyal rendelkezik.
A válaszoló lányok saját testükkel kapcsolatos megjegyzései összességében negatívak voltak. 83,9%-tól hangzott el többek között olyan, hogy „kövérnek éreztem magam és ezt utáltam”. Több mint a felük fogalmazott meg pozitív véleményt is saját magára vonatkozóan („szerintem a testem tökéletes”), azonban az egyetem sajtóanyaga ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „ezek a résztvevők azonban gyakran beszéltek extrém fogyókúráról, és nagyobb valószínűséggel említettek testképzavarokkal és pszichológiai problémákkal kapcsolatos tüneteket, illetve gyakran tettek negatív megjegyzéseket a testsúlyukról”.
Az étkezési szokásokkal kapcsolatos kérdésekre adott válaszok is elszomorítóak, ugyanis a modellek majdnem fele negatív érzésekkel viszonyul az étkezéshez, volt, aki azt mondta, hogy nem képes élvezni az ételeket. Rájuk igaz volt az is, hogy gyakran számoltak be testképzavarszerű tünetekről és hajlamosak voltak a túlevésre. Sőt, majdnem négyötödük tartja szigorú keretek között az étkezését, van, aki kihagy étkezéseket, más pedig extrém keveset eszik.
A legijesztőbb adatok közé tartozik, hogy közel egyharmaduk úgynevezett minimál diétát követ, míg 40,5% extrém módon redukálta a kalóriabevitelt. Az is kiderült a tanulmányból, hogy a lányok 22,6%-a bevallotta, előfordult már vele, hogy elvesztette az étkezés feletti kontrollt -
vagyis tapasztalt falási rohamot, önhánytatást, extrém diétát vagy túlzott testmozgás végzését.
Apropó testmozgás, ehhez témához a kutatás résztvevői nagyságrendileg pozitívan vagy semlegesen álltak, “mindössze 14,3 százalékuk említett negatívumokat az edzéssel kapcsolatban, például a motiváció hiányát.” De nem elenyésző az a szám sem - 23,8% - aki intenzív edzési rutinról számolt be (napi két óra testmozgás), és az a 11,9% sem, aki kényszeres edzési magatartásról beszélt.
A szakma felelőssége óriási
Nem csoda, hogy az önsanyargatás, túledzés fizikai betegségekben (emésztési problémák, hajhullás, hormonális gondok, csontritkulás, szívproblémák, evészavarok), míg az önmaguk felé irányuló negatív érzések mentális problémákban (szorongás, depresszió, öngyilkossági kísérletek) ölthetnek testet.
A probléma azonban többrétegű, mert ehhez hasonló kutatások nélkül a nagyközönség, az épp befolyásolható korban lévő kislányok és tinédzserek csak a modellkarrier csillogó világát látják, a karcsú nőket, akik gyönyörű ruhákban pózolnak a kifutón és a lapok hasábjain.
Dr. Bogár is arra figyelmeztet, hogy “a divatmodellekre hatalmas nyomás nehezedik, hogy megfeleljenek a divatszakma kórosan sovány szépségideáljának, mely megnövelheti az evészavarok kialakulásának kockázatát, akár klinikailag súlyos, akár elszórt tünetek formájában jelentkeznek.
A divatszakmának ezért sürgősen át kellene gondolnia az irreális méretkövetelményeit, hogy ne kényszeríthessék a modelleket az egészségüket veszélyeztető viselkedésre. Ez közvetve népegészségügyi problémákat is felvet, hiszen a közösségi médián keresztül fiatal lányok milliói tekintik a kórosan sovány manökeneket „normának” és egyben példaképüknek”. A kutatás részletes eredményei itt olvashatóak.
„Örököljük a generációs félelmeket, amik megmutatkoznak az arcon” - beszélgetés dr. Dalmy Julianna arc- és testelemzővel